Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-155

155. országos ülés 1907 május 14-én, kedden. 149 egészségtelen lakások miatt. 10 év alatt ezer és ezer szegény cseléd gyermeke fog elpusztulni tuberkulózisban, a mit ott a lakásokban kap. (Zaj.' Felkiáltások: Ugyan ne féljen ettől! Mit bántja!) Ettől annyira félek, mint az ország törvényhozója, hogy egy évig sem akarom ezt az állapotot tovább tűrni, és oly rendelkezést kívánok bevétetni e javaslatba, hogy a nagybirtokos köteles egy r év alatt felépíttetni a külön cselédlakásokat; (Elénk mozgás.) ha pedig nem tudja, ne tartson cselédet. (Nagy zaj.) A kisgazda nem bírja, azt nem is kényszeriteném. A nagybirtokos bírja. Az orvosi gyógykezeléssel is nagyra van a javaslat. Az 1876 : XIII. t.-czikk 30 napot állapit meg, a mely idő alatt a gazda gyógyíttatni köteles cselédjét, itt pedig a javaslatban 45 nap van megállapítva. Ez, elismerem, haladás ; de ne felejtsék el a javaslat benyújtói és a földmivelésügyi kormány, hogy akár ad az a gazda betegsegélyt, akár nem, akár gyógykezelteti a beteg cselédet, akár nem, törvényes rendelkezések vannak, hogy a cseléd közkórházban, közköltségen kezeltetik. Ha 30 nap alatt, vagy 45 nap alatt nem gyógyul meg, hát tovább is. Tehát mit tett tulajdonképen ez a törvény ? Nem a cselédnek adott több előnyt, hanem a gazdákat terhelte meg azzal, a mi úgyis állami feladat. S ha még nem teljesen állami feladat is, akkor kell hogy állami feladattá tétessék. (Ugy van! balfelöl.) A mi áll az ipari munkásokra, az kell hogy álljon a mezőgazdasági és földmives munkásokra is. A t. képviselőház annak idején leszavazta indítványomat az ipari munkások betegsegélyezéséről és baleset elleni biztosításról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, a mikor indítványoztam, hogy terjesztessék ki a kötelező betegsegélyezés a mezőgazdasági cselédekre és munkásokra is. Most azután a gazdát terhelik meg vele. Itt tehát a cselédre nézve előny nincs, mert a törvény őt úgyis védi; itt csak hátrány van, súlyos, elviselhetetlen hátrány a kisgazdákra. JSTem a közép- és nagybirtokosokra, mert azok nézetem szerint birják a terhet, de a kisgazdák tönkre fognak menni, ha ez a törvényjavaslat óletbelép. (Helyeslések.) A temetéshez is hozzájárul a gazda a javaslat szerint. Humánus dolog. De fájdalom, csak húsz koronával. Holott ki kellene mondani, hogy az a cseléd, a ki a munkaadó szolgálatában töltötte el életét, (Mozgás.) az a cseléd, a ki a munkaadó szolgálatában elpusztult, ha meghal, tisztességes eltakarításáról a munkaadó gondoskodjék. (Zaj.) A törvényjavaslat indokolása azt is nagy vívmánynak és előnynek mondja, hogy a községi és egyházi adó felét a munkaadó fizeti a cselédért, csak a másik felét fizeti a cseléd. Kimutattam, hogy micsoda szegényes pénzkeresete van a cselédnek, (Mozgás.) mily nagy megterhelés a hadmentességi adó, a kereseti adó és ráadásul a községi és egyházi adó. De ezt annyira súlyosnak tartották a földmivelésügyi bizottságban lévő gazda-képviselőtársaim, hogy kihagyatták ezt is és helyébe vétetett, hogy a teljes iskolai tandijat és beiratási dijat köteles a cseléd helyett a gazda fizetni. A községi és egyházi adót azonban egészen a cseléd fizeti. Tehát nem a fél községi és egyházi adót. A gazda csak a tandijat fizeti. Aligha nem az lebegett előttük, hogy a legtöbb uradalomnak úgyis saját költségén fentartott iskolája van, és igy a nagybirtokos uraknak szemmibe sem kerül. Most kiterjeszkedem arra, a mit a földmivelésügyi bizottságban elhatároztak, nagy humanisztikus ezélzattal a kisgazdák iránt. Kimondták, hogy az a gazda, a ki kétszáz koronánál kevesebb adót fizet, a cseléd béréből levonhatja a betegsegélyezési költség felét. Súlyos, igazságtalan és jogosulatlan, hogy a felét a kisgazdának kell fizetnie. De még nagyobb csapás, hogy a törvényjavaslat kimondja, hogy a 200 koronánál kevesebbet fizető gazdának joga van a cseléd béréből levonni a beteg cseléd, a beteg feleség és 12 éven aluli gyermek betegsegélyező költségének felét. E szerint a kisgazda sokkal hátrányosabb helyzetben lesz itt is a nagybirtokossal szemben. (Helyeslések.) Először is nem kap cselédet, mert a cseléd nem lesz bolond, hogy kisgazdához menjen, ha tudja, hogy a nagybirtokosnál előnye van, mert ha ott megbetegszik ő vagy a családja: a gyógykezelés költségeihez neki hozzájárulni nem kell. A kisgazda e miatt nem fog kapni cselédet, és ez lesz az egyik szerencsétlensége. (Felkiáltások: Más előnyök vannak!) Másrészt, hogyan jön ahhoz a kisgazda, hogy ő határozottan, nyilvánvalóan állami kötelezettséget a maga vállára vegyen. Ezt is, de mást is régen meg kellett volna vaiósitani, a mi állami feladat. Ha már annyi, más minisztérium jogkörébe a magánjogi szabályokba ütköző rendelkezést tartalmaz e törvényjavaslat, vettek volna bele oly rendelkezést is, a mely a mezőgazdasági cseléd teljes adómentességét és a mezőgazdasági munkások gyermekeinek a teljesen ingyenes iskoláztatását is biztosítja. (Helyeslés.) A vasárnapi munkaszünetről szóló rendelkezést is igen nagy jótéteménynek mondja az indokolás. Én más véleményben vagyok, mert az a paragrafus, a mely ezt rendeli, annyi kibúvót enged a gazdának, annyi utat-mődot enged meg, hogy a cselédet megfoszsza a vasárnapi munkaszünettől, hogy csak a gazdától fog függni, mikor akarja megvonni a mezőgazdasági cselédtől azt a jogot, hogy vasárnapját pihenéssel tölthesse. Nem akarok tovább a részleteknél időzni. De egy kérdést intézek a t. földmivelésügyi kormány képviselőjéhez. Kimutattam, hogy a cselédeknek ez a törvényjavaslat nem kell. Azok a »diszcselédek«j a kiket a földmivelésügyi kor-