Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-155

150 755. országos ülés 1907 május 14-én, kedden. mány egybehívott és a kik elé ezt a javaslatot terjesztette, nem képviselték a mezőgazdasági cselédek közhangulatát és akaratát. Ha a földmivelésügyi miniszter ur valóban a cselédek egyetemének hangulatáról akart volna meggyőződést szerezni, akkor a szervezkedett mezőgazdasági munkások testületeihez és egyleteihez fordult volna, ugy, a mint tudott a nagygazdák egyletéhez, az Ömge-hez és a vidéki gazdasági egyletekhez fordulni véleményért. Ha a szervezkedett és valóban mezőgazdasági munkával foglalkozó munkásokat és cselédeket kérdezte volna meg, akkor az igazi hangulatot meghallotta volna. De azoktól a »diszcselédektől« nem hallhatta meg a cselédek igazi közvéleményét, mert azokat nagybirtokos képviselőtársaim, vagy a házon kivül álló nagybirtokos urak szépen diszbe öltöztetve felküldötték Budapestre, hogy legalázatosabb véleményüket a t. kormány képviselőjének legalázatosabban tolmácsolják. A cselédeknek nem kell ez a javaslat. De nem kell ám a gazdáknak sem. A nagybirtokos urak és a középbirtokos urak azt mondják, hogy sok terhet ró rájuk. Azért nem kell. Még kevésbbé kell a kisgazdáknak. Annál kevésbbé, mert ha a nagybirtokosok is sokallják a terhet, — habár bírják — a kisgazdák össze fognak roskadni ezen javaslat terhe alatt. És én nemcsak a cselédek érdekét vélem megvédeni, ha tiltakozom e javaslat ellen, hanem a kisgazdák érdekét is. Mert a nagybirtokos például minden nős cselédnek tudni fog külön házat és kamrát építeni, de a kisgazda képtelen lesz a törvény eme kötelező parancsának eleget tenni. Mert a kisgazda a mai viszonyok közt nem tud 1—2000 koronát holt ingatlanba befektetni. Szóval nem kell a kisgazdáknak sem ez a javaslat. Nem kell a cselédeknek, nem kell a gazdáknak, sőt nem kell a jogászoknak sem, mert azok is elitélik ezt a javaslatot. Kisül, hogy senkinek sem kell. Ugy látszik, csak az Omge-nek kell ez a javaslat. És a képviselőháznak, az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben képviselt földbirtokos urak kedvéért, ezt a törvényjavaslatot meg kell szavaznia. Ezt a javaslatot, a mely másfél millió mezőgazdasági cselédtől rabolja el a szabad szervezkedés jogát, a mely a kisgazdák elviselhetetlen helyzetét még súlyosabbá teszi. Végére érek felszólalásomnak. De még egy igen súlyos és veszedelmes rendelkezésére a javaslatnak bátor vagyok felhívni a t. képviselőház jogásztagjainak figyelmét. A 66. §-a ennek a törvényjavaslatnak jogot ad arra, hogy a gazda és cseléd közti viszonyt a törvényhatóság vagyis a vármegye, a gazdasági egyesület és a mezőgazdasági bizottság véleményének meghallgatásával, szabályrendeletek utján szabályozza. Hát, igen t. ház, mi alkotmánybiztositékokért harczolunk, gr. Andrássy ' Gyula belügyminiszter fel- és leutazik Bécsbe alkotmánybiztositékokért. De még egy fiók-alkotmánybiztositékot nem láttunk. E helyett fel akarjuk adni azt a legfőbb alkotmánybiztositékot, hogy egyedül és kizárólag a törvényhozás illetékes törvényeket megalkotni. Erről a jogról is lemondunk a nagybirtokosok kedvéért, mert ezzel a szakaszszal a vármegyéket felhatalmazzuk, hogy a mezőgazdasági munkaadókat megkérdezvén, a mezőgazdasági munkaadóknak esetleg korlátolt vagy szűkkeblű véleményét szabályrendeletbe öntvén: a vármegye cselédeire mint törvényt életbeléptethesse. Ha az egyenlő igazság elve vonulna végig valóban ezen a javaslaton, — a mely elvvel dicsekszik a földmivelésügyi miniszter ur, — akkor legalább azt is bevette volna, hogy necsak a munkaadók véleményét legyen köteles megkérdezni az a szabályrendeletet alkotó törvényhatóság, hanem a szervezkedett vármegyebeli munkásokét és cselédekét is. De persze, az egyenlő igazság elvével ez nem fért volna össze. De igy is én alkotmányos veszedelemnek tartom mindig több és több jogot adni a törvényhozáson kivül álló faktoroknak, törvényes intézkedések életbeléj)tetésére. T. képviselőház! Azt is igen háládatos feladat volna kimutatni jjontok szerint, hogy mennyivel rosszabb ez a sokat dicsőitett törvényjavaslat, a melyről az előadó ur azt mondta, hogy a világon humánizmusban párja nincs, mint az 1876 : XIII. t.-cz. Pontonként tudnám kimutatni, hogy ennek a törvényjavaslatnak büntető rendelkezései sokkal szigorúbbak, mint az 1876 : XIII. t.-czikkben foglaltak. Ki tudnám mutatni, hogy az 1876 : XIII. t.-czikkben 4—40 koronáig pénzbüntetés és 1 —10 napig terjedő elzárás vannak, mig ebben a törvényjavaslatban 60 nap és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetés van megállapítva. (Zaj.) T. képviselőház! Azt hiszem, minden elfogulatlant sikerült meggyőznöm arról, hogy ez a törvényjavaslat méltán kelt súlyos aggodalmakat mindazokban, a kik itt érdekelt tényezők. A cselédek százezreire kész veszedelem, a kisgazdák százezreire pedig el nem viselhető terheket ró ez a javaslat, s hogy mind annak daczára miért kell ezt mégis törvényerőre emelni ennek a törvényhozásnak, ennek — mondom — más okát nem látom, mint azt, hogy az Országos Magyar Gazdasági Egyesület gúzsba akarja kötni a magyarországi mezőgazdasági munkásokat és azt akarja mindenáron elérni, hogy a régi alacsony napszámbérekhez visszatérhessen. Ez a törvényjavaslat csak a nagybirtokosoknak előnye, (Ugy van! a hözépen.) ez a törvényjavaslat minden paragrafusában a nagybirtokosokat védi, képviseli és bástyázza körül, (Zaj.) Hiszen az is benne van a törvényjavaslatban, hogy nem a nagybirtokos, nem a tulaj-