Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.
Ülésnapok - 1906-155
J55. országos ütés 1907 májas lí-én, kedden. 145 & mezőgazdasági cselédek és munkások szabadon szervezkedjenek, hogy jobb megélhetést küzdve ki, ne vándoroljanak ki ezrével. De egyrészről kivándorlási bizottságot kiküldeni és másrészt a törvényhozásban paragrafusokat összeállítani, a melyek a megélhetést megnehezítsék és a népet a kivándorlásba kergessék, az fura. (Nagy zaj.) Ugron Gábor: Ez nem igaz ; javitjuk a helyzetet. Nem mozdítjuk elő a kivándorlást! Mezőfi Vilmos: Bizony, az lesz a vége, hogy a cselédek nem fognak elszegődni, hanem kivándorolnak. Balogh Mihály: Ezek a Messiások okozták a kivándorlást! Mezőfi Vilmos : Ki fogom mutatni, hogy e törvényjavaslatban súlyos korlátozásai vannak a cselédek személyes szabadságának, a melyek sértik önérzetüket, emberi méltóságukat. S ha másért nem, hát e törvény miatt is nem fognak a gazdák elég cselédet kapni, mert a kik még itt vannak, azok is vándorbotot vesznek majd, s mennek. Balogh Mihály: Majd megszűnik a lázitó hatása az uraknak. (Zaj. Felkiáltások: Kint is igy beszél ?) Mezőfi Vilmos : Nem. Kint nem igv beszélek. (Zaj.) Balogh Mihály: Még furcsábban! Mezőfi Vilmos: Kinn ugy beszélünk és lapjainkban is ugy festjük Amerikát, hogy az pokol és ne menjenek ki. A mi érdekünk, hogy itt maradjon a munkásnép. (Zaj. Elnök csenget.) Mi se szeretjük, ha kivándorolnak. A mi óhajunk, hogy minél többen legyenek itt együtt szervezkedett munkások, sőt akarnók, hogy az Amerikában levő milliónyi munkásnép is visszajöjjön, mert elsősorban a szervezkedő munkásnép érdeke, hogy sokan legyenek, hogy ezt a szerencsétlen országot mielőbb megváltsák és felszabadítsák. A személyes szabadság megsértésének különböző válfajait magas tökélyre viszi ez a törvényjavaslat. Néhány szemelvénynyel fogom ezt kimutatni. (Halljuk !) Azt mondja a törvényjavaslat 5. §-a szószerint: >>Annak, a ki cselédül beszegődött . . .« az eredetit olvasom. (Mozgás. Felkiáltások : Miért ?) Azt mondja az 5. §. : »Annak, a ki cselédül beszegődött, a szolgálati idő előtt, az elbocsátó bizonyítvány kiadása előtt, a gazda beleegyezése nélkül útlevelet kiadni nem szabad.<< (Helyeslés.) Ugron Gábor: A szerződést csak a gazda tartsa meg ? Mezőfi Vilmos: Tisztelettel mondom, hogy ez nem helyes. Nem helyes, mert a személyes szabadság nagy sérelmét jelenti ennek törvénybe iktatása. Nem a kivándorló cseléd pártját akarom fogni, mert én hangoztatom, hogy mi örülünk, ha itt maradnak és itt törekednek jobb megélésre szert tenni, hanem kifogást emelek ez ellen a személyes szabadság, a költözködési szabadság nagy elvénél fogva, annál a nagy elvnél fogva, a melyik pillanatnyi érdekek fölé keU hogy emelkedjék, és a melyet nem szabad egy osztály önző érdekének KÉPVH. NAPLÓ. 1906—1911. IX. KÖTET. feláldozni, hanem a melyet, minthogy nagy alkotmánybiztositék, érinteni sem szabad. (Zaj. Felkiáltások : Hát a kötelességteljesítés ?) Ez az elv: a költözködési szabadság. A mi törvényeink csak két esetben teszik lehetővé azt, hogy egy kivándorolni akaró útlevelet ne kapjon: először, ha bűncselekményt követett el, másodszor pedig, ha védkötelezettségének eleget nem tett. Hogy a képviselőház menynyire súlyt fektetett mindenkor arra, hogy más rendelkezés a törvénybe be ne iktattassék, bizonyítja az 1903. évi IV. törvényczikknek az igazságügyi bizottságban és a képviselőházban való tárgyalása, a mikor egy képviselő abban az időben oly indítványt tett, hogy a kinek köztartozása, adótartozása van, attól az útlevél tagadtassék meg, és akkor ugy az igazságügyi bizottság, mint a képviselőház ezt az indítványt nagy többséggel leszavazta, kimondván, hogy nem szabad a költözködés egyéni szabadságát bárhogy is korlátozni, akármennyire érdeke lenne is az ellenkező az államnak ; az állam fiskális érdeke felett áll az a nagy szabadságérdek: a szabad költözködésnek joga. De én jól emlékszem, hogy a t. képviselőház már foglalkozott ezzel a kérdéssel, még pedig csak néhány hónappal ezelőtt. Ugyancsak az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a melynek kebeléből kerülnek ki rendesen ezek a czifra indítványok, néhány hónappal ezelőtt kérvényt adott be a házhoz, a mely itt tárgyaltatott is és ebben azt kivánta kimondatni az Omge, hogy a szerződött mezőgazdasági cselédnek ne adassék útlevél és szuronynyal kényszeríttessék az országban való maradásra. Akkor nagy vita volt a képviselőházban és a képviselőház igen t. elnöke, Justh Gyula latba vetette tekintélyét és a képviselőház nagy többsége, majdnem egyhangúlag kimondta, hogy ez a kérvény ne adassék ki pártolólag a kormánynak. Daczára annak, hogy ez kimondatott, hogy ne adassék ki a kérvény pártolólag a kormánynak, ime más formában újra előttünk van ugyanaz, a mit a képviselőház egy izben leszavazott, vagyis az útlevél kiadásának megtagadására való jog. íme, ilyen nagyhatalom az Omge. Szilassy Zoltán : Aratómunkásokról volt szó, nem cselédekről. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Mezőfi Vilmos : De itt újra csak azt hangsúlyozom, a mit a sztrájkkérdésnél is hangsúlyoztam. Hasztalan hozzák meg ezt az uj törvényt, a mely a sztrájkoló mezőgazdasági munkást ilyen súlyos büntetésekben részesiti, csak azt a tanulságot meríthetik ebből is, a mit az 1898 : II.. t.czikkből a földmivelésügyi miniszter: hogy a sztrájkot mégsem tudta a világból kiküszöbölni. Nem is fogja tudni soha. Gyenge ő ahhoz. Ez a paragrafus is, a mely az útleveleket tagadja meg a szerződésszegő cselédektől, hatálytalan marad. Mert hisz nyílt titok, hogy habár 200.000 ember vándorolt ki 1906-ban útlevéllel, ugyanannyi vándorolt ki útlevél nélkül. Az a cseléd, a ki ki akar 19