Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.
Ülésnapok - 1906-155
Í55. országos ülés 1907 május li-én, kedden. 143 hanem igenis csodálkozni lehet a felett, hogy ez a törvényjavaslat a legridegebben, a legkegyetlenebbíü, (Zajos ellenmondás.) és a legerősebb büntető intézkedésekkel akarja lehetetlenné tenni, hogy a cselédek szervezkedjenek, ugy, a mint szervezkednek a mezőgazdasági munkások és az ipari munkások. (Nagy zaj.) Ez a törvényjavaslat, ismétlem, egyenjogú szerződő félnek állitja oda a cselédet és a munkaadó gazdát, de csak ott, a hol arról van szó, hogy a cselédet megrendszabályozzák, hogy súlyosan megbüntessék, ha legkisebb kötelessége ellen vét. De abban a tekintetben nem tekinti egyenlő félnek, mikor a szervezkedés jogáról van szó. A törvény nem tiltja meg a gazdáknak, hogy egyesületeket alkossanak, hogy egyesületeik között érintkezés és megállapodás létesüljön, sőt akad olyan hang is az Országos Magyar Gazdasági Egyesület részéről és egyes vármegyei gazdasági egyesületek részéről, hogy törvény utján köteleztessenek a gazdák a szervezkedésre és bizonyos állami adózással, bizonyos államsegélylyel segittessék elő az ő szervezkedésük. Én nem ellenzem, ha szervezkednek a gazdák. De igenis kifogásolom azt, hogy az állam előmozdítsa egyoldalúan a nagygazdák szervezkedését és a közadók utján befolyt fillérekből segitse a nagygazdák szervezkedését. Ugron Gábor : De az nem a cselédek ellen irányul, hanem az ország mezőgazdasága érdekében! Mezőfi Vilmos: De ha a gazdáknak megadjuk a szervezkedés és az egyesülés jogát, ha lehetővé teszszük, hogy egy gazdasági egyesület, érintkezvén a másikkal, megállapítja a napszámokat, a cselédbért, ezt a jogot nem szabad megtagadni a mezőgazdasági munkásoktól és legkevésbbé a lekötött mezőgazdasági cselédektől sem. Már pedig ez a törvényjavaslat kegyetlen büntetéseket szab arra a mezőgazdasági cselédre, a ki szervezkedni mer, mert sem azt nem engedi meg neki, hogy a majorból kimenjen, (Elénk ellenmondások balfelól.) sem azt nem engedi meg, hogy valaki a majorba bemehessen, s igy azt sem engedi meg, hogy egyletet alakithassanak. Hiszen ez a kormány és ez a parlament a mezőgazdasági munkásoknak a törvénytelen kormány által adományozott szervezkedési jogát is el akarja venni! (Mozgás és ellenmondások.) A belügyminiszter adott ki nemrég egy rendeletet, a mely a mezőgazdasági cselédek szervezkedését is majdnem lehetetlenné teszi és azt a kis jogot is vissza akarják tőlük venni, a melyet — szégyenlem, hogy ezt kell mondanom — a törvénytelen kormány adott meg a mezőgazdasági munkásoknak. S ezt a csép jogot a törvényes, az alkotmányos nemzeti kormány akarja most tőlük visszavenni! (Mozgás és zaj a baloldalon. Felkiáltások : Miért adta ? Zaj.) Elnök: Kérem Markos képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! Mezőfi Vilmos: A törvényjavaslat 18. §-a lehetetlenné teszi azt, hogy a mezőgazdasági cselédek egyesülhessenek, tömörülhessenek és helyzetük javításáért törvényes utón küzdhessenek. Idézni fogom az eredeti szöveget és pedig azért, mert sem az előadó ur, sem a t. földmivelésügyi miniszter ur nem jelentették ki azt, hogy az előttünk fekvő három szöveg közül melyik fejezi ki a kormány álláspontját, s igy én nem tudom, hogy tulaj donképen melyikről vitatkozunk. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Habár, elismerem, hogy mind a három szöveg egyenlően rossz. Várady Károly: A munkásügyi bizottság szövegezéséről ! Mezőfi Vilmos : Itt a 18. §-ban van egy pont, a mely azt mondja, hogy (olvassa) : »A cseléd tartozik, a mennyiben erejét vagy képességét túl nem haladja, rövid időre, szakmányának természetével nem ellenkező, attól messze nem eső oly szolgálatot is teljesíteni, a melyre nem szegődött, azon esetben, ha arra hivatott cselédtársa megbetegszik vagy távol van, vagy annak teljesítésében másféle ok által hátráltatnék«. Azzal dicsekedett e törvényjavaslat előadója, ugy a földmivelésügyi, mint a munkásügyi bizottságban, hogy az 1876 : XIII. t.-czikkből kihagyták azt az ósdi, reakczionárius meghatározást, hogy a cseléd köteles feladni az ő cselédtársát az esetben, hogyha az szerződésszegést követne el, vagy ha kötelességeit nem pontosan teljesítené, vagyis, hogyha sztrájkra merne gondolni, azonban ide észrevétlenül ugyanezt a rendelkezést becsúsztatták, mert az a »másféle ok« mást nem jelenthet, mint azt, hogy az esetben, hogyha ezen cselédek azt a merészséget követnék el, hogy daczolva ezen törvényjavaslat súlyos büntető rendelkezéseivel, mégis sztrájkra mernének lépni, azon esetre a nem sztrájkoló cselédek az ő munkájukat végezzék, vagyis a sztráj kólókat helyettesítsék. (Felkiáltások a közéfen : Ez fáj !) Hát ez igenis fáj nekem és megmondom, hogy miért. Én a sztrájkszabadságot minden körülmények között megóvandónak, megvédendőnek tartom, mert a munkásoknak egyetlen fegyverük az élet küzdelmeivel, a munkaadó zsarnokságával és kizsákmányolásra való törekvésével szemben a munkabeszüntetés joga, vagyis a sztrájk. Más kérdés az, hogy vájjon szeretjük-e, vagy előmozditjuk-e a sztrájkot. Több ízben bátor voltam kijelenteni, hogy én a magam részéről a mezőgazdaságban a sztrájknak barátja nem vagyok. Ez alatt azonban nem azt értem, hogy ha a tűrhetetlen viszonyok arra késztetnek valahol egy csomó mezőgazdasági munkást, hogy beszüntessék a munkát, hogy azokkal szemben ilyen kegyetlen drákói szigorral járjunk el. Meg kell a jogot adni nekik is, hogy egyesüljenek akár a munka beszüntetése utján, hogy jogos követeléseiknek érvényt szerezzenek. Ha önök nem helyeslik a sztrájkot, oly módon vonják el tőle a munkást, hogy igazságos, emberileg érthető követeléseiket teljesítsék. Akkor azután sohasem lesz sztrájk. De a mig a cselédet 4—5—600 korona pénzbüntetéssel lehet sújtani, a mig 40— 50—60 korona bére van, addig ilyen kegyetlenül