Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-154

154. országos ülés 1907 május 13-án, hétfőn. 117 a munkásügyi bizottság szövegezése szerint. változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik az 1. §. Hammersberg László jegyző (olvassa az 1. §-t). Elnök: Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat: méltóztatik-e a törvényjavaslat 1. §-át munkásügyi bizottság szövegezése szerint változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. §. Hammersberg László jegyző (olvassa a 2. §-t). Elnök: A pénzügyi bizottság előadója kivan szólni. Gr. Thorotzkai Miklós, a pénzügyi bizottság előadója: T. képviselőház! (Halljuk! Kálijuk!) Bár jól tudom, hogy azok után, a miket a földmivelésügyi miniszter ur Maniu Gyula t. képviselőtársam beszédének egy részére vonatkozólag válaszolt, beterjesztendő indítványom egy részének sorsa már előre meg van pecsételve, mégis kötelességemnek tartom a pénzügyi bizottság nevében ehhez a szakaszhoz egy pótlást benyújtani. (Halljuk!) T. ház! A tövónyjavaslatkoz csatolt miniszteri indokolás a többek között tüzetesen foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mennyi legyen az építendő házaknak a száma, és továbbá azzal, hogy kik azok a mezőgazdasági munkások, a kik ezen törvényjavaslatban kontemplált kedvezmények élvezetébe lépnek. Az elsőre nézve arra a konklúzióra jut az indokolás, hogy tiz ház építése tekinthető annak a minimumnak, a melynél az állami beavatkozás szükségessége nyilvánul; a második kérdésre nézve az indokolás álláspontja az, hogy mezőgazdasági munkás elnevezése alatt értjük mindazokat, a kik gazdasági bérmunkával foglalkoznak, a kik ilyen munkából élnek és ez alá sorolja nemcsak azokat, a kiknek semmi más jövedelmük nincsen, csak tisztán a gazdasági bérmunkából szerzett jövedelmük van, hanem azokat is, a kik némi földbirtokkal birnak ugyan, de jövedelmük mégis a gazdasági bérmunkából származik, és azt mondja, hogy egy negyed-telek és ennél több földbirtok tulajdonosa a kedvezményre igényt nem tarthat. A pénzügyi bizottság helyeselte a miniszternek elfoglalt álláspontját mind a két irányban, de nem helyeselhette azt, hogy ilyen elvi jelentőségű kérdések eldöntése kizárólag a miniszter diszkrécziójára legyen bízva, és szükségesnek tartotta ezt magában a törvényben fixirozni. Ennek folytán a 2. §-hoz, a mely azokat a feltételeket sorolja fel, a melyek mellett az 1. §-ban megállapitott kedvezmények megadhatók, két uj pont felvételét határozta el. Bátor vagyok tehát a t. háznak a következő indítvány elfogadását ajánlani : »A 2. §. végére tétessék a következő két nj pont (olvassa): h) ha legalább tiz munkásház létesíttetik, i) ha a vevő vagy bérlő gazdasági munkások egy negyed teleknél nagyobb ingatlan vagyonnal nem birnak.« Elnök: A munkásügyi bizottság előadója kíván szólni. Ifj. Madarász József, a munkásügyi bizottság előadója: A pénzügyi bizottság előadója által beterjesztett pótló indítványt elfogadom a munkásügyi bizottság nevében, az általa előadott indokolásnál fogva és így a h) pontba beveendó'nek tartom a munkásügyi bizottság részéről: »ha legalább tiz munkásház létesíttetik*:. De nem járul hozzá a bizottság az i) pont beszúrásához, (Helyeslés balfelöl.) épen a földmüvelésügyi miniszter urnak előbb kifejtett indokolása alapján. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Ki következik? Hammersberg László jegyző: Nagy György! Nagy György: T. képviselőház! Örömmel üdvözlöm a gazdasági munkásházak építésének állami támogatásáról szóló törvényjavaslatot. Én ebben a törvényjavaslatban egy előre vetett fényes sugarát látom azoknak a nagy szoeziális alkotásoknak, a melyeket nekünk meg kell teremtenünk. (Helyeslés.) Hogy eddig a munkások ezreiből oly sokan a haragnak, a gyűlöletnek piros zászlaja alá sorakoztak, hogy az alkotmány nehéz idejében tábort jártak a nemzet ellenségeivel, ebben igen nagy részben bűnösök az eddigi parlamentek és az eddigi kormányok. Nem hallották meg a munkások felsíró panaszait, nem látták meg a munkásságnak véres sebeit, nem törődtek azokkal, a kik az ő hatalmi szférájukon kivül állottak. A mostani parlament igyekezett a munkások sorsán enyhíteni, igyekezett szoeziális alkotásokat teremteni, és máris érezhető ennek a jótékony hatása. A czeglódieknek hódító példáját követve, a munkásszakszervezetek, a munkásegyesületek egy része tűzhalálra ítélte a haragnak piros zászlaját s imádságos ajakkal esküdött hűséget a hazaszeretet háromszínű szent lobogójának. (Helyeslés.) Hadd épüljenek tehát a munkásházak, hogy legyen hol kipihenje a munkás a maga verejtékes fáradalmát, a honnan uj erővel indulhat a kenyérért való nehéz küzdelembe, a hova menekülhet a gondok, a nyomor s a bűnnek üldözése elől. Én, t. ház, minden munkást tisztelek és becsülök, a ki fehér becsülettel, izzó munkaszeretettel szerzi meg a maga mindennapi fekete kenyerét, de mégis, mikor a mi munkástestvéreink és a mi véreink közül annyi kénytelen kivándorolni idegen országba, idegen szolgaságba, akkor elsősorban a mi magyar testvéreinkről kell gondoskodnunk. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) S azért szükségesnek tartom, hogy a törvényjavaslat második szakaszánál a meg-