Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-154

118 Í54. országos ülés 1907 májas 13-án, hétfőn. állapított kedvezmények feltételeként az is bevétessék, hogy a vevő vagy bérlő gazdasági munkások magyar állampolgárok legyenek. (Helyeslés.) Tehát ilyen értelemben előterjesztem, azt az inditványomat, hogy a törvényjavaslat második szakaszánál egy uj alpontba — a szerint, hogy a pénzügyi bizottság mélyen t. előadójának javaslatát elfogadja-e a ház, egy i) pont után következő j) pontba, vagy pedig a javasolt i) pont elhagyásával ujabb i) pontként — a következők vétessenek még fel (olvassa): »Ha a vevő vagy bérlő gazdasági munkások magyar állampolgárok.* (Helyeslés a haloldalon.) Elnök: Ki következik? Hammersberg László jegyző: Beniczky Elemér! Beniczky Elemér: T. ház! A pénzügyi bizottság által beterjesztett módosításoknak egyikét, az u. n. h) pontot, mely a kedvezmény megadását tiz munkásház létesítéséhez köti, sérelmesnek tartom. Sérelmesnek tartom azért, mert ha ez a módosítás elfogadtatik, az esetben a kisebb községek a kedvezménytől el fognak esni, mert az ily kisebb községekben 10 munkásháznak létesítése egyáltalában nem szükségeltetik. Egész vidékek, különösen a hegyi vidékek, a hol a lakosság kevesebb és egyes községekben csekélyebb számú, a kedvezményt nem fogják igénybe vehetni, és elő fog állani az az állapot, hogy a munkások, a mennyiben ott olyanok léteznek, a kik a kedvezmény alapján házat akarnak építeni, kénytelenek lesznek olyan nagyobb városokba költözni, a hol a kedvezményben majd részesülhetnek. Ez az állapot pedig nem kívánatos először közegészségi szempontból, mert tudjuk mindnyájan, és a statisztikai adatok is bizonyítják, hogy a kis községeknek az egészségi állapota jobb. másodszor népességi szempontból sem, mert a népszaporulat is a kisebb községekben előnyösebb és mert a munkásnak, de a gazdának is az az érdeke, hogy a munkások ne egy helyen, hanem elszórtan éljenek, mert az a ezél, hogy a munkást könnyen hozzáférhető helyen találják meg, és viszont a munkásnak is az az érdeke, hogy a maga otthonában, a maga lakóhelyén találja meg a munkát. Épen azért a pénzügyi bizottság módosításának ezt a pontját, vagyis a h) pontot nem fogadhatom el és kérem az igen t. miniszter urat és a t. házat is, hogy ezt mellőzze, hogy igy a kedvezményben minden község részesülhessen. Az igaz, hogy az esetre, ha a törvényhatóság veszi igénybe a kedvezményt, — a mi azonban a megyei törvényhatóságok részéről bizonyosan ritkább esetekben fog megtörténni — akkor ezen olyképen lehetne segíteni, hogy a törvényhatóság egy ház építésére is adjon egyes községekben kedvezményt, de minthogy ez igen ritka lesz, mégis czélszerűbbnek tartom e módosítás mellőzését, A második pontot, a mely a kedvezmény megadását ahhoz a feltételhez köti, hogy a gazdasági munkásnak negyed telekrésznél nagyobb birtoka ne legyen, a magam részéről elfogadhatónak tartom, még pedig azért, mert nemcsak az tekintendő — véleményem szerint — gazdasági munkásnak, a ki vagyontalan, vagy pedig csekély házzal vagy csekély ingatlannal bír, de azon telkesbirtokos is, illetve a telek bizonyos hányadának birtokosa is, a kinek nincs annyi föld a tulajdonában, hogy ennek a művelésével az egész éven át f oglalkozhassék. De a kinek már negyed telke van, a mi az ország legtöbb vidékén tiz katasztrális holdnál több, vagy a kinek ennél több ingatlana van, az már annyira el van foglalva, hogy rendszeresen mint napszámos, vagy szakmányos, vagy hónapszámos, mezőgazdasági munkával nem foglalkozhatik. Ha nagyobb a család tagjainak száma, ideiglenesen f oglalkozhatik ily munkával, de a törvénynek nem lehet az az intencziója, hogy az ily kivételesen dolgozó munkásokat segélyezze, hanem elsősorban is az, hogy olyanokat segélyezzen, a kik általában véve mezei munkával bizonyos bérért foglalkoznak. Épen ezért szerencsésebbnek tartanám, ha nem is egészen nyíltan, de igy burkoltan a törvény szövegében meg lenne határozva, hogy ki tekintessék mezőgazdasági munkásnak. Ha a pénzügyi bizottság javaslata, illetve az i) pont, mint módosítás, elfogadtatik, akkor ebből világosan ki fog tűnni, hogy a negyedteleknél többel bíró birtokos már mezőgazdasági munkásnak nem tekinthető. Ez pedig igen helyes, mert nagyon csekély kivétellel, a mely egyáltalában számba nem vehető, az ily birtokos mezőgazdasági munkával bérért a saját munkája mellett már rendszeresen nem foglalkozhatok. Épen azért kérem a t. házat, hogy a pénzügyi bizottság e módosítását, az i) pontot elfogadni, a h) pontot pedig mellőzni méltóztassék. Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. A földmivelésügyi miniszter ur kivan szólni. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: T. ház! Előrebocsátom, hogy Nagy György t. képviselőtársam indítványához, a mely szerint határozottan kiköttetik, hogy csak magyar állampolgár részesülhet ily kedvezményben, hozzájárulok, a mint hogy ezt máskép nem is értettük. (Helyeslés.) A mi Beniczky t. képviselőtársam felszólalását illeti, a pénzügyi bizottság által a 2. §-ban proponált h) pontot elfogadandónak tartom és pedig azért, mert ha tiz háznál alább megyünk, akkor a felügyelet és ellenőrzés oly lehetetlen, hogy nem mernék felelősséget vállalni azért, hogy a törvény eléri az intencziókat, a melyeket a törvényhozás szem előtt tart. (Igaz! ügy van !) A mi az i) pontot illeti, mint már voltam bátor megjegyezni az általános vita alkalmával, azt törlendőnek tartom. A törlés nem azt jelenti, hogy csak azok kaphatnak munkásházat, a kiknek