Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-154

112 Í54. országos ülés 1907 május 13-án, hétfon. parlamenti bizottsági jelentésben helyet nem foglalhatnak. Ugron Gábor: De igaza van! Az igazat meg kell mondani! Maniu Gyula : T. ház! Sok minden igaz van a földön, a mit nem jó mindenütt és mindenkor és nem helyes minden alkalommal kifejezni. Hogy igaz-e, vagy nem, azt én nem tudom, és nem hiszem. (Zaj. Egy hang bal felöl: Mi tudjuk!) Nyilvánvaló, hogy ezek a kifejezések a szocziálistákra vonatkoznak. Én szocziálista nem vagyok. Ennek következtében azt hiszem, nem jelenek mc~ akképen önök előtt, mint a ki az ügyben érdekelt, hanem a midőn felszólalok, teszem ezt teljesen érdektelenül, mert tartozó kötelességem kijelenteni azt, hogy a bizottsági jelentésekben egész pártokkal, bizonyos politikai felfogásokat valló — mondjuk, — alakulatokkal szemben ilyen szavakkal élni ós ilyen kifejezéseket használni, azt hiszem, a parlamentarizmus méltóságával nem egyeztethető össze. (Zaj és ellenmondás.) Nekem nincs kifogásom az ellen, ha a többség tagjai akár együttesen, akár azok egy része bármilyen becsmérlő szavakkal is fog élni akár a szocziálistákkal, akár másokkal, akár velünk szemben, a kik ennek a politikai alakulásnak hivei nem vagyunk. De az ellen határozottan tiltakoznunk kell, hogy egy parlamenti bizottság, a mely a parlament nevében működik és dolgozik, ilyen kifejezésekkel éljen olyan jelentésben, a mely nem egy egyénnek, hanem egy bizottságnak hivatalos funkcziója. T. ház! Én nem akarok tovább foglalkozni a kérdés ezen oldalával; meg kívánom azonban jegyezni azt, hogy ha önök bizonyos politikai pártokkal szemben ilyen kijelentéseket tesznek, olyan kereteket állapítanak meg azon pártok működésére, a melyek lehetetlenné fogják tenni a békés együttműködést és a kérdések békés megoldását, s ugy hiszem, akkor sem önök, sem különösen a bizottság, a mely ilyen kifejezésekkel él és ilyen politikai tendencziákat követ, nem tesznek jó szolgálatot sem a hazának, sem a parlamentnek. (Zaj balfelöl.) Egy hang (a szélsöbaloldalon): Ne adjon tanácsot! Maniu Gyula: Én nem tanácsolok, én a parlament tagja vagyok, a parlamenti bizottság tekintetében tehát jogomban áll, hogy annak működését megbíráljam, hogy a bizottság által beterjesztett jelentést kritika tárgyává tegyem. Megengedhetik önök azt, mint egyének, mint egyesek, hogy mindazokat, a kik az önök pártalakulásának hivei közé nem tartoznak, akár hazafiatlan bitangoknak, akár pedig hazaáruló gazembereknek jelentsék ki, (Zaj.) a mint önök meg is teszik, habár ezzel őket (Zaj és mozgás.) munkálkodásukban feltartóztatni... Elnök (csenget): Nagyon kérem a képviselő urat, ne méltóztassék egy egész pártra, vagy egy egész többségre ráfogni azt, hogy olyan kifejezéseket használ, a melyeket egyesek használtak, és a mikor használták, mindenkor elnöki rendreutasitásban részesültek. Nem helyes, egyáltalán nem alkalmas a parlamenti békés munkálkodás előmozdítására, ha a képviselő urak erős közbeszólásokat egész pártokra, az egész többségre rá akarnak tolni. Maniu Gyula: Nem is volt szándékom ezt tenni, teljesen alávetem magam, és tisztelem az elnök ur kijelentését, és czélom csak az volt, hogy ezen kijelentésnek megfelelő eljárásra kérjem fel a bizottságnak és a bizottság igen t. előadójának figyelmét. T. ház! A mi magának a bizottságnak jelentését illeti, az előttünk fekvő törvényjavaslat érdemére vonatkozólag meg kívánom jegyezni azt, hogy van a jelentésnek egy olyan része, a mely meglehetős nagy zavarokat idézhet fel, t. i. a bizottság a helyett, hogy, a mint szerény véleményem szerint kötelessége lett volna, ennek a kérdésnek nemzetközi és minden szempontból felfogott oldalait megvilágította volna, mint szakbizottság, a helyett imént vázolt szólamokban találja fel munkálkodási körét, s e közben olyan kijelentéseket tesz, a melyek jogászilag egyáltalában meg nem állhatnak és a melyek gazdaságilag ezen törvényjavaslat keresztülvitele alkalmával igen nagy zavarokat idézhetnek elő. Ezen törvényjavaslat t. i. azon alapelvből indul ki, hogy a munkásházak építésének keresztülvitele akkor lehetséges, hogy ha az illető munkásházakat a törvényhatóság és a községek lehetősitik. Azonban a törvényben van egy szakasz, és pedig a 10. §., a mely bizonyos kisegitő módot ad arra, hogy a mennyiben az egyes községek és törvényhatóságok ezen felhívásnak eleget nem tennének, vagy mondjuk, ezen nemzetgazdasági kötelességüket nem teljesítenék, akkor legyen alkalma más testületeknek, egyéneiméit, mondjuk: jogi személyeknek arra, hogy ezen munkásházak építését lehetősitsék ós hogy állami támogatásban részesüljenek. A törvényjavaslatnak vonatkozó 10. §-a a következőképen szól (olvassa) : »Felhatalmaztatik a földmivelésügyi miniszter, hogy ha a törvényhatóság vagy a község a gazdasági munkásházak létesítésére vonatkozó felhívásnak meg nem felel, a jelen törvényben megállapított kedvezményeket más erkölcsi testületeknek engedélyezhesse.« A bizottság erre azt a megjegyzést teszi, hogy feltétlenül helyesli azt, hogy a javaslat a munkásházak létesítésének kivitelét az önkormányzati működés — törvényhatóság, község és a 10. §. szerint az egydiázközség és szövetkezet is stb. — keretébe utalja. Ámde ezen összetételből a következő jogi összetévesztés következhetik. A törvényjavaslat t. i. azt a kifejezést használja, a melyet én helyesnek nem találok: az »erkölcsi testület•« kifejezést. Miután mi jogászok most már »az erkölcsi testület« és »erkölcsi személy«