Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-154

Í54. országos ülés 1907 május 13-án, hétfőn. 107 A munkásügyi bizottság az adómentesség tekintetében továbbmenő kedvezményeket óhajtott volna adni a munkásnépnek, de tekintettel arra, hogy az pénzügyi szempontból esik elbírálás alá, a munkásügyi bizottság nem tartotta magát illetékesnek arra, hogy ilyen inditványnyal járuljon a ház elé, (Helyeslés a jobboldalon.) reméli azonban, hogy az egységes adóreform keretében a törvényhozás erre módot fog találni. Az italmérési engedélyekre vonatkozólag is azon állásponton volt a munkásügyi bizottság, hogy azon területen italmérési engedély egyáltalában sohasem legyen adható, (Általános élénk helyeslés.) de ez is a pénzügyi táreza keretébe tartozik. Ugy a bizottság, mint a földmivelésügyi miniszter ur csak kezdő tételnek tekinti ezen évi 300.000 koronát, ugy hogy ha majd pár év múlva ezen akczió sikeresnek bizonyul, akkor a törvényhozásnak mintegy kötelessége lesz ujabb nagyobb hozzájárulással elősegíteni azt, hogy majd nagyobb számban építhessenek a munkások családi otthont. Mielőtt befejezném előadásomat, még egy pár szóra kérem szives türelmüket (Halljuk ! Halljuk !) és szeretném, ha ezt az összes munkásnép meghallaná ; (Halljuk!) jóformán ő hozzájuk intézem e szavakat, hallják-e azt, hogy a népámitó szocziálisták kürtje azt harsogja most, hogy ez a jótétemény, a melyet mi velük szemben gyakorlunk, a mely nekik otthont nyújt és házat ad, munkásellenes, azért, mert röghöz köti őket. Van-e szebb dolog annál, mint édes anyánkhoz, szülőföldünkhöz, magyar hazánkhoz láczolni magunkat ? (Élénk éljenzés.) Bárcsak eljönne mielőbb annak az ideje, hogy hazánkban minden munkás embernek saját háza, saját szent otthona volna. (Helyeslés.) Miután a javaslat e korszak alapját veti meg, és miután ugy szocziális, mint erkölcsi és gazdasági tekintetben kiváló törvényalkotás, vagyok bátor azt a t. képviselőháznak általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlani. (Általános élénk helyeslés és taps.) Elnök : A pénzügyi bizottság előadóját illeti a szó. Nem kivan szólni ? Gr. Thorotzkai Miklós, a pénzügyi bizottság előadója: Nem. Elnök: Ki van feljegyezve ? Hammersberg László jegyző': Lányi Mór! Lányi Mór: T. képviselőház ! Az előadó ur szép beszédében kifejtette előttünk és megismertette velünk a törvényjavaslat gazdasági és szocziális jelentőségét. Vannak, a kik azt mondják, hogy a mai idők nem nagyon alkalmasak ilyen szocziális intézmények létesítésére, mert hiszen a szocziálista vezérek mindig azt mondják, ha ityen intézmény létrejön, hogy ezt tulajdonképen az ő agitácziójuknak lehet köszönni, mert ők azzal mintegy megfélemlítik a polgári társadalmat. Ha ezt mondják, ez tulajdonképen nem is szoczialisztikus beszéd, mert hiszen maga a történelmi materiahzmus is azt tanítja, hogy nem egyes emberek akarata irányítja a társadalmat, hanem rejtelmes és ma még teljesen ki nem ismert szocziologiaierők működnek, azok irányitjak a társadalmat ma még ismeretlen czélok felé. Ha ők ezt mondják, akkor tulaj donképen eltértek iskolájuktól, de különben is én azt hiszem, hogy kicsinyesség lenne, ha mi ehhez alkalmaznék magunkat, ha mi azt néznők mindig, hogy ők mit mondanak, mert elvégre kikutatott és felismert igazságok és társadalmi törvények után vezetni a politikát, ez tulaj donképen a leghelyesebb és a legjobb politikához, a bajok megelőzéséhez fogja vezetni az országot és a törvényhozást. Hogy ezen a téren a múltban történtek mulasztások, azt hiszem, hogy azt mindnyájan beismerjük, mert hiszen láttuk, a mai helyzetben kifejezetten a mulasztásokat. Itt van a szőnyegen forgó törvényjavaslat, a munkásházak kérdése. A magyar törvényhozásban tulajdonképen csak az 1875. évi t.-czikkben van erre valamelyes utalás, a mennyiben ott rendelkezés történik, hogy bizonyos a fővárosban építendő kisebb munkáslakásoknak 25 évi adókedvezmény adassék. Ha kutatunk, egyéb ilyen rendelkezéseket nem találunk, de igenis megtudjuk azt, hogy a nálunk járt külföldiek miként vélekednek a főváros munkásviszonyairól, mert hazatérve, az egyik szakember azt irta, hogy Budapest Európa összes fővárosai között, munkáslakásviszonyait tekintve, egyike a legrosszabbaknak. Azok az idegen hírességek, a kik közöttünk megfordulnak, a kiket itt megpezsgőztetünk és meginterjúvolunk, minden szépet elmondanak nálunk, hazamenve józanul látják a viszonyokat és ezen józan megítélés alapján mondják el véleményüket, a mi bennünket egyébre nem serkenthet, mint az állapotok szanálására és rendezésére. De magában az indokolásban, a melyet az igen t. miniszter ur közölt velünk, benne van, hogy ez a helyzet a falvakban sem jobb, a pusztákon sem jobb, (Ugy van !) de azt is tudjuk, hogy bizony egyes birtokokon sem jobb és tagadhatatlan, hogy vannak birtokok, a hol oly együttélést folytat a mezőgazdasági munkásnóp, a mely közel jár a promiszkuitáshoz. Mindezért azonban nem azt a népet lehet az erkölcstelenség vádjával illetni, mint inkább azokat, a kik ezen viszonyokat eltűrik. T. ház ! Az előadó ur is megemlékezett arról, hogy a t. miniszter ur az 1901. évi költségvetésében taglalta először ezt a kérdést. Ebben a költségvetésében azt mondja, hogy a nagyobb községekben a gazdasági munkások támogatás nélkül nem képesek maguknak házhelyet szerezni, hogy sok panasz érkezett már erről hozzá, és csak ugy lehetne ezen segíteni, monda a miniszter ur, ha a munkások a helyi hatóságok támogatásával és az állam segítségével telekszerző és házépítő szövetkezeteket létesítenének. Végül azt mondta a miniszter ur, hogy a munkásotthonok megalapítása révén erősbittetni fogja az erkölcsi kötelékeket, a melyek lazítására az agitáczió törekszik. íme, 1901-ben mily szép szavakkal fejezte ki a miniszter a helyzetet, a mely később alaposan megromlott, mert épen ez alatt a hat év alatt 14*