Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-154

108 15í. országos ülés 1907 május 13-án, hétfőn. jelentkezett a kivándorlás a maga egész — mondhatom — rémes kifejlődésében. Munkásmozgalmaink is, a melyek helylyel-közzel eredetileg csak azt czélozták, hogy a munkásnépet silány életviszonyaiból felemeljék, — a mi csak helyeselhető— szertelenségekbe csaptak át, sőt megétük, hogy a magyar munkásnép izgalma eruptív mozgásba hozta azt a magyar földet, a melyen élni és halni akarunk. És mégis ez alatt az idő alatt tulaj donképen nem történt semmi, mert »nem erősítettük az erkölcsi kötelékeket, a melyeknek meglazitására az agitáczió törekszik*. T. ház ! Ezekből a mulasztásokból merítette erejét és anyagát az agitáczió. Ezek a mulasztások hajtották a népet a kivándorlási hajóstársaságokhoz, a melyek szivesen fogadták a zsiros dividendát hozó klienseket. Ez az állapot tette globe-trotter-ré a magyar parasztot, a kinek maradisága és konzervatív mivolta mindnyájunk előtt ismeretes volt. És ha, t. ház, pillanatra megállunk munkásbajaink gyökerénél, a kivándorlásnál, akkor valóban lehetetlenség, hogy fel ne hánytorgassuk a multat, mert komoly és mélyreható, az egész nemzet életét átfogó munka helyett megcsináltuk az 1903 : IV. t.-czikket. És ekkor ebben az országban a legvirágzóbb iparrá lett az utlevélgyártás, (Igaz ! Úgy van !) mert ennek az iparnak a legkitűnőbben bevált iparfejlesztési törvénye az 1903: IV. törvényczikk. Buza Barna: Nem mi csináltuk! Lányi Mór: Nem vádoltam senkit a jelenlévők közül. (Derültség,) Eddig, t. ház, három ügynök járta be az országot, a falvakat és telepedett le minden parasztcsalád asztalánál, az asztalfőnél. Ez a három ügynök volt a pénzügynök, a gépügynök és a biztosítási ügynök. Most pedig negyediknek csatlakozott hozzájuk a kivándorlási meghatalmazott, (ügy van !) De ez csak olyan nom de guerre, mert ez ügynökebb a többinél, mert hivatalos ábrázattal tud fellépni. Mindezeknek felismerésére akkor jutottunk, a mikor az európai kivándorlás statisztikájában első helyre kerültünk. (Igaz l) Mikor megláttuk, hogy jóformán napról-napra bedeszkáznak az alföldi városokban egyes utezákat; csak akkor kaptunk észbe és most keressük a módot, a mivel ennek gátat vethetünk. Egy amerikai milliárdos New-York utczáin mindennap elgázolt valakit és az amerikai újságok nem merték megtámadni,ihanem mindig csinyján irtak erről, vagy pedig egészen elhallgatták. Egyszer azonban behajtott egy tömegbe és negyven ember halt meg. Akkor aztán az egyik újság megírta, hogy ez a szerencsétlenség megtörtént és bizony több halott volt a megengedettnél. így voltunk mi is a kivándorlással. Ez már több a megengedhetőnél. Addig, a mig láttuk a bajt, de nem a maga egész kialakulásában, addig mi is arra az álláspontra helyezkedtünk és eltűrtük és elkaUgattuk azt. Kérdem, t. ház, mi ebből a tanulság ? A tanulság az, hogy ma már apró-cseprő reformokkal bajos boldogulni; a tanulság az, hogy mig a múltban a bajok ellenőrzésére elég lett volna fokonként, lépésről-lépésre haladni, addig ma már nagyobb konczepcziókra van szükség, ma már a közigazgatási reformok mellett egyéb, egész gazdasági életünkre kiható komoly, nagy intézkedésekre van szükség. (Helyeslés.) Mert egy modern állam áll itt a maga rengeteg igényeivel, a mely igényeknek csak modern, széleskörű és sok mindent átalakító munkával lehetne megfelelni. De ettől a munkától, t. ház, ma bizony megdöbbentően messze állunk, mert ehhez a munkához nem neveltük, nem fejlesztettük és nem emeltük fel a népet; mert nem műveltük kellőképen azt a talajt, a melyen egy egészséges, dolgos, jövőjében bizó és a hazai röghöz ragaszkodó nép gyökeret verhetett volna. (Helyeslés.) T. ház ! Az bizonyos, hogy a javaslat értékén nem fog változtatni, ha azt mondom, hogy miután itt organikus rendellenességekről van szó, azon egy ilyen javaslat gyökeres változtatást nem csinálhat. Azért mondom ezt, mert akkor, a midőn nagyobb konczepcziókra gondolok, voltaképen arra gondolok, hogy a birtoktalan munkásnéppel és a mi kisbirtokos népünkkel kell foglalkoznunk, mert csakis ezek helyzetének javításával lehet szanálni egyúttal a már súlyos helyzetet is és lehet biztosítani az ország termelését, melynek ugyan ma uj és erős impulzusokra lenne szüksége, de épen mert békóba vagyunk verve, mezőgazdaságunk fenyegetett helyzetével kell számot vetnünk ; úgyszólván összes erőnket ide kell konczentrálnunk. Munkás- és agrárbajainknak benső összefüggését a földbirtokpolitikával és birtokmegoszlással kár lenne tagadni akarni. Hiszen igaz, hogy mindenütt vannak bajok a mezőgazdasági nép tömegeiben, hogy egyéb országokban is mutatkoztak nagymértékű izgatások és keletkezett nagy munkáshiány. Csakhogy t. ház, az egyes nyugateurópai államokban más a helyzet, ott a városok és az ipari czentrumok vonzák magukhoz a munkás népet és vonják el a gazdaságoktól. így pl. Németországban, a porosz tartományokban — a mezőgazdasági munkásokban határozottan igen nagy hiány mutatkozik — és ott ugy segítenek magukon, hogy elviszik a mi embereinket. Köztudomású dolog, hogy a délvidékről, pl. Bács és Torontál megyéből valósággal tömeges a kivándorlás Poroszországba. És tudjuk nagyon jól, hogy ezek a porosz Landwirthschaftüche Kammern, ügynökségeket tartanak ezeken a vidékeken. Pedig nekem, t. ház, vannak adataim, a melyek beigazolják, hogy a Németországban kapott munkabérek nemcsak, hogy nem haladják meg a mieinket, de helylyel-közzel még rosszabbak annál a bérnél, a melyet ma a mi gazdáink fizetnek a munkásoknak. Ebben az esetben ez csak izgatás következménye és ebben az esetben igazán nem más mint