Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.
Ülésnapok - 1906-154
97 május i3-án, hétfőn. 106 i54. országos ülés 191 rámutassak arra, hogy a külföldi államokban a társadalom miként vette kezébe a munkáslakások kérdésének ügyét és rámutassak arra a nagy kontrasztra, a mely a külföld és-ajmi hazánk között e tekintetben fennáll. (Halljuk ! Halljuk !) A külföldi társadalom már rég átlátta az egészséges munkáslakások építésének szükségességét, s részben nagy, bőkezű alapítványokkal, részben pedig haszon nélkül dolgozó részvénytársaságoknak és szövetkezeteknek alapításával előmozdította ezt a czélt. így pl. Angliában már 1862-ben Peabody 3 millió koronás alapítványt tett erre a czélra, a melyet később 10 millióra emelt. A Guiness-tröszt Londonban 7, Dublinban 14, millió koronát áldozott erre a czélra. Tudjuk, hogy Carnegie a legközelebbi múltban skót szülőföldje részére 12 milliót ajánlott fel munkásházak építésére. Francziaországban ezelőtt pár évvel a Rothschildok 10 millió koronát áldoztak munkáslakásokra, Németországban már 1887-ben egy Aders nevű jótékony ember 1,200.000 koronát adott, Ausztriában pedig a király ötvenéves uralkodói jubileuma alkalmából az osztrák takarékpénztatárak 500.000 koronát, Bécs városa fejlesztési alajajából 500.000 koronát áldozott, és most már ezen alap felnövekedett részben egyesek, részben különféle pénzintézetek és egyéb vállalatok áldozatkészségéből 2,365.000 koronára. Most a múlt hetekben Csehországban a cseh takarékpénztár 1,200.000 koronát adott munkáslakások építésére. Nálunk hiába várjuk, hogy ez irányban adakozás történjék, hogy valaki, akár magános, akár részvénytársaság, a maga bőkezűségét ilyen eklatáns módon nyilvánítsa. A külföldön ezek az alapítványok nagyon széjsen virágzanak, de ezekkel szemben megállják a versenyt a munkáslakóházak czéljaira alakult részvénytársaságok és szövetkezetek is, a melyek az illető államok erre vonatkozó törvényei alapján alakultak meg. így Angliában már 1836. évben hoztak erre vonatkozólag törvényt, Francziaországban 1850ben, Belgiumban 1865-ben, Hollandiában 1875-ben. Ezek között a részvénytársasági forma leginkább Belgiumban vált be, a hol 1865-ben törvény utján rnegalapittatott a központi takarék pénztár, a mely oly szépen működik, hogy ez idő szerint 40.000-nél több munkásház van tulajdonában az illető munkásoknak és a vezetés itt olyan czélirányos volt, hogy az illető munkás az ő építési szerződését egyúttal összekötötte életbiztosítással is, oly módon hogy 25 év alatt mindössze 7% kamatot fizetett. A szövetkezeti forma leginkább az Egyesültállamokban vált be. Ott ez idő szerint 315.000 üunkásház van a szövetkezeti munkástagok tulajdonában. Ebből láthatjuk, hogy a társadalom tevékenysége nélkül, az össztevékenység nélkül bajos ezt a kérdést gyökeresen megoldani. De ha azt látjuk, hogy a magyar társadalom nem mozdul meg ez irányban, akkor mégis a törvényhozásnak kötelessége, hogy mikor még nem késő, közbelépjen. Ez az intenczió vezette a földmivelésügjd miniszter urat már 1901-ben, a midőn a munkásházak segélyezésére tárczája keretében bizonyos évi segélyt kiutalványozott, a mely 1905-ig kitett 290.239 koronát. Ennek az aránylag igen csekély összegnek is szép eredménye volt. A múlt esztendőben már 300.000 korona volt előirányozva és most ez a törvényjavaslat sem kivan a törvényhozás részéről nagyobb évi hozzájárulást 300.000 koronánál, de teldntve a felhasználás módját, szocziális szempontból óriási különbség van a kettő között, t. i. eddig mint tőkesegély használtatott fel ezen összeg, ezentúl pedig mint kamatsegély fog felhasználtatni. A kamatsegély ugy értelmezendő, hogy az állam a létesítésre fordított tőkeösszegek törlesztésének egy részét, körülbelül 2%-át, magára vállalja legfeljebb 50 esztendeig, vagy a menynyiben bérleti szerződésről van szó, a bérlet egy bizonyos hányadát 30 évig, azon kikötéssel, hogy ezen határidőkön belül az illető munkás tulajdonába menjen át a ház. Ezen anyagi hozzájárulásokon kívül a legmesszebbmenő kedvezményeket nyújtja a munkásoknak a javaslat. így a terveket, vázlatokat, okmányokat mind ingyen szolgáltatja a földmivelésügyi minisztérium az illető létesítő testületeknek vagy munkásoknak; az ezekre vonatkozó jogügyletek, szerződések, bekebelezések s összes beadványok bélyeg- és illetékmentesek ; a munkásházak 20 évig adómentesek, a mely idő alatt italmérési engedélyt egyáltalában nem szabad kiadni a munkásházak czéljára felhasznált területen ; kimondja továbbá a törvényjavaslat az elidegenítési és terhelési tilalmat és azt, hogy nem egyesíthető, bérbe nem adható, végrehajtás alá nem vonható az ingatlan a törvényhatóság első tisztviselőjének kivételes engedélye nélkül. A földmivelésügyi miniszter a törvényjavaslattal felhatalmaztatik arra, hogy ezen évi 300.000 koronából esetleg felhasználatlanul maradt összegekből egy oly alapot létesítsen, a mely rendkívüli segélyként lesz hivatva szolgálni az illető létesítő testületeknek, illetőleg munkásoknak. Továbbá arra is felhatalmaztatik a miniszter, hogy azon testületek kérelmét vegye elsősorban tekintetbe, a melyek ingyen telket, vagy pedig kert létesítésére alkalmas telket ajánlanak fel az illető munkásoknak. A törvényjavaslat felhatalmazza a kereskedelemügyi minisztert aTra, hogy a szükséges építési anyagokat a saját kezelésében lévő vasutakon önköltségen szállítsa; a munkásházak helyére vonatkozólag, az építkezés tervére, az örökösödésre és a szerződésszegésekre vonatkozó egyéb kérdésekre nézve azonban sem a törvényjavaslat, sem a munkásügyi bizottság nem látta szükségesnek ezek egyöntetű megállapítását a törvényjavaslatban, hanem az illető szerződésekre bízzuk ezt,a mely a létesítő testület és a munkások között fog köttetni. Ezek helyes keresztülvitelének ellenőrzése a földmivelésügyi miniszter ur feladatát fogja képezni ; ő fogja megvédeni mindenben a munkások érdekeit és ezekről kijelentése szerint évenkint jelentést fog a ház elé terjesztem.
