Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-154

Í5*. országos älés Í907 legyen. Én tehát teljesen hozzájárulok az igen t. elnök ur előterjesztéséhez és Ugron Gábor t. képviselőtársam véleményéhez, szükségesnek tartottam azonban ezeket elmondani, hogy e részben a zárszámadási bizottság eljárását Farkasházy t. képviselőtársam eljárásával szemben megvédjem. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik most már a gazdasági munkásházak épitésének állami támogatásáról szóló törvényjavaslat (írom. 452, 473, 474) tárgyalása. E javaslatnak tulaj donképen két előadója van, a mennyiben a munkásiigyi és pénzügyi bizottság jelentései nem mindenben fedik egymást. Azt hiszem, legczélszerűbb lesz, ha alapul a munkásügyi bizottság jelentését veszszük, a mi mellett a pénzügyi bizottságnak a házszabályokban biztosított joga nagyon természetesen minden tekintetben fenn fog állani. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni '? (Igen !) Ha igen, akkor a munkásügyi bizottság előadóját illeti a szó. ifj. Madarász József, a munkásügyi bizottság előadója : T. képviselőház ! A mezőgazdasági munkásházak épitésének állami támogatása a jelen törvényjavaslat méreteinek csekély volta mellett az első pillanatban talán kicsiny jelentőségűnek tűnik fel, de ha tekintetbe veszszük azon körülményeket, melyek részint a lakáshiány, részint a lakások túlzsúfoltsága folytán ezen kérdéssel szoros kapcsolatban állanak s a melyek tulajdonképeni okai a tüdővésznek, a fertőző betegségnek, a gyermekhalandóságnak, (Igaz! Ugy van!) a családi kötelék meglazulásának, az erkölcstelenségnek, (Igaz ! ügy van !) a nyomornak és a bűnnek, (Ugy van!) legfőbb táperejét képezik a nemzeti létünket leginkább veszélyeztető két iránynak, a mezőgazdasági sztrájknak ós a kivándorlásra való izgatásnak: nyilvánvaló lesz mindenki előtt, hogy ezen törvényjavaslat milyen fontosságú, milyen erős szocziális érzékkel van megalkotva és a képviselőháznak mily fontos kötelessége ezt elfogadni. (Helyeslés.) A mezőgazdasági sztrájk hazánkban eddigelé nem öltött olyan mértéket, hogy imminens veszélyről lehetne szó, de az üszök el van dobva és vigyáznunk kell, hogy lángra ne lobbanjon, annál inkább, mert látjuk a törvénytelen kormány dicstelen szerepléséből, hogy könnyen megeshetik, kivált ha a hatalom tényleges birlalói lelkiismeretlenül közönséges izgatókká válnak, hogy a magyar mezőgazdaságot a megsemmisülés felé hajtják és ezáltal állami létünk legfőbb alapját megtámadják. (Igaz ! ügy van l) A második veszély a kivándorlás, sajnos, ez idő szerint is fennáll. Nap-nap mellett özönével hagyja el magyar munkásnépünk a hazát és csodálatos, hogy mi összetett kézzel nézzük ezt, mert a kivándorlási törvény mintegy szabadalmat adott arra, hogy a nemzet testébe vájt sebet naprólnapra nagyobbra hasítsák, (Igaz I Ugy van! a KÉPVH. KAPLÓ. 1906 1911. IX. KÖTET. május i3-án, hétfőn. 105 szélsőbaloldalon.) s mi összetett kézzel nézzük, mint csörgedez az életerő, mint ömlik a vér és lelkendezve tapsolunk, ha ezen sebhelyeket néhol betapasztják fényes tapaszokkal, ragaszokkal és a közvéleményt elámitják csillogó aranynyal. A kivándorlás ellensúlyozására ezen törvényjavaslat nem nyújthat elég módot, ugy hogy a törvényhozásnak kötelessége lesz ez irányban egy gyökeres, hathatós akcziót megindítani. A magyar nép hajdanság harczra edzett, életerős, szilaj, csatázó nép volt, a mely legtöbb idejét a szabad levegőn, a szabadban töltötte, hogy lakása milyen, azzal mit sem törődött s jóformán csakis nyugovóra tért be sátrába. Őseinknek ezt a szokását örökölte a mi mezőgazdasági népünk, örökölték a mi mezőgazdasági munkásaink. Tudjuk, hogy ők is egész nap a szabadban foglalkoznak s örül apraja-nagyja, ha künn hálhat a réten, a mezőn s ha otthon kell lennie, akkor is inkább az udvarban hál, s csakis midőn késő őszszel az esős idő bekövetkezik és télen a hosszú zord éjjelek, akkor vonul be viskójába s akkor is minél többen vonulnak be minél kisebb, minél szűkebb helyre. Változnak az idők, változnak a viszonyok; a nép hitét, erkölcsét megrontja az alkohol, megrontja az izgatás elannyira, hogy teste a betegségek iránt fogékonyabbá lesz, igényei aránytalanul nőnek, ugy hogy nem. képes magának és családjának azt a biztos megélhetést nyújtani. . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Ifj. Madarász József, a munkásiigyi bizottság előadója: ... a mely alapja a boldogságnak és a mely nélkül nem képzelhető más, mint csakis a tengődés és nyomor. Egy része a népnek megunja a szorgalmas munkát, felül az izgatóknak, türelmetlenkedik, nagyobb bért, jobb módot követel, sztrájkol s inkább tönkremegy, semhogy látszólag is legyőzöttnek higyje magát. Más része hallgat a csábításra, kivándorol, szebb reményekkel egy jobb hazát megy felkeresni, itt hagyja családját, barátjait, szülőföldjét. A túlnyomó rész azonban, t. képviselőház, itt marad, szorgalmasan dolgozik, tűr, vár és reménykedik. Ennek a józan, becsületes magyar népnek felsegélyezését czélozza ezen törvényjavaslat, azt czélozza, hogy ezeknek nyújtsunk otthont, nyújtsunk egy oly erőt, a melylyel képesek lesznek maguknak saját erejükből is kevés állami hozzájárulással házat építeni s ezzel családi otthonukat megalapítani. (Helyeslés.) Azonban szem előtt kell tartanunk ebben a tekintetben azt, hogy az a munkás, a ki házat épit, maga is befolyjon annak a háznak tényleges felépítésébe, családi otthonának megalapításába, mert egész más szemmel fogja nézni azt a házat, azt a családi otthont, a mely az ő verejtékével épült fel és utódait inkább tudja buzdítani a hazaszeretetre és az állam iránti tiszteletre, a mely módot nyújtott nekik otthonuk megalapítására. T. képviselőház ! Mielőtt áttérnék a javaslat alapelveinek ismertetésére, engedjék meg, hogy 14