Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-146
414 1Í6. országos ülés 1907 április 23-án, kedden. sült-Allamokban az állameszmének nem ártott. Ezzel dokumentálni akarom, hogy a felekezeti iskolák szabadsága, hogy a tanszabadság, a miről sok szó esett, nem fogja veszélyeztetni a magyar állameszmét, különösen akkor nem, mikor a jogok 99 százaléka az állam kezében van összpontosulva. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : Cseréljünk ! Blahó Pál : A mi az állami felügyeletre való hivatkozást illeti, erre csak azt mondhatom, hogy olyan szabadság, a mi az iskola felállítását és vezetését illeti mint Amerikában, sehol a világon nincs. Van ott magyar, tót, román, német, lengyel, arabs, lithván iskola, és ezeknek állami felügyelete csak abban áll, hogy egyszerűen bejelentik, hogy azt az iskolát felállítják. En magam jelen voltam Clevelandban egy Szent László után nevezett tót parochiális iskolában, és kérdeztem a tanitótól meg a paptól, mi kell ahhoz, hogy ott iskolát felál lithassanak. Azt mondták, semmi, csak egyszerűen bejelentjük, hogy azt az iskolát felállitjuk ; az állam aztán tovább nem törődik vele. Az állam részéről való felügyelet sehol sem történik oly nemtörődömséggel, mint épen Amerikában. De hol van az az ok, a melynél fogva oly könnyen és oly gyorsan elsajátítják a bevándoroltak az angol nyelvet ? Ez az amerikai viszonyokban fekszik, az ottani business-hajhászatban és különösen azokban a gazdasági előnyökben, a melyekben mindazok, a kik gyorsabban elsajátítják az angol nyelvet, azután szintén részesülnek. Ha a mi gazdasági viszonyaink jobbak lesznek, ha mi gazdagabbak leszünk, és az a román vagy tót ember érezni, vagy tudni fogja, hogy ő az által kenyérrejs tesz szert, akkor nem fog kelleni ennyi paragrafus, nem fog kelleni annyi sok fegyelmi szakasz és eg} r általában ilyen törvényjavaslat, hanem akkor könnyen maguktól elsajátítják a nemzetiségek az állam nyelvét. Igaz, hogy kell törvénynyel is ezen segíteni, igaz, hogy kell, hogy az állam megtartsa a felügyeletet a kezében, de, már engedelmet kérek, ennyi fegyelmi paragrafus és ilyen nehéz követelményekhez kötése . . . Elnök : Kérem, még nem vagyunk a fegyelmi paragrafusnál. Most a 19. §-nál vagyunk ; ahhoz •méltóztassék szólni. Blailó Pál: Most jövök a 19. §-hoz. (Derültség.) Mi van a 19. §-ban mondva % Itt az utolsó mondatban az foglaltatik : »hogy a nem magyar anyanyelvű gyermek gondolatait magyarul érthetően ki tudja fejezni.« Ez annyit jelent, hogy az a gyermek magyarul tudjon folyékonyan beszélni, (Zaj.) mert »érthetően«, azt már csak folyékom^an kell mondani, nem pedig hebegve, grammatikai hibákkal. Én legalább így értem azt, hogy érthetőeen ki tudja magát fejezni. Ezáltal oly nehéz feladatot rakunk a tanítónak vállaira, hogy az a szegén)' tanitó sohasem lesz bizonyos abban, hogy mennyire tanította a magyar nyelvre növendékeit, elegendő lesz-e a tanfelügyelőnek a miniszternek, az egyházi hatóságnak és egyáltalában a felettes hatóságnak. Mert közvetve kívánjuk a gyermektől, — és ezt törvényben határozzuk meg — hogy tudja érthetően magyarul kifejezni gondolatait és közvetlenül kívánjuk ezt a tanitótól. Ez nagyon nehéz feladat a tanítókra nézve, és a mi különösen azokat a parasztgyermekeket illeti, — mert bizony ezek, a mint kimennek az iskolából a faluba, nagyon sokat felejtenek abból — ezen segíteni lehetne azokkal a módosításokkal, a melyeket Goldis László és Molnár János képviselőtársaim benyújtottak és én ezekhez csatlakozom. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Nlelzer Vilmos : T. képviselőház ! Csak egykét szóval akarok reflektálni arra az indítványra, a melyet Bizony Ákos t. képviselőtársam előterjesztett. En azt hiszem, hogy azok az indokok, a melyeket mi innen is felhoztunk azon nehézségekre vonatkozólag, a melyek feimállanak a magyar nyelv népiskolai tanítása tekintetében, azok egészen higgadtak és tárgyilagosak és gondolom, minden tárgyilagosan és higgadtan itélő ember mérlegelését követelhetik. Ha ezek az aggályok fenforognak és fenforognak ezentúl is egy olyan tanczél tekintetében, a mely beállhat és j3edig egy olyan tanczél tekintetében, a mely a népiskola összes tanfolyamaira vonatkozik, hogy mi a népiskola végczélja, mondom, ha ezek az aggályok fennállanak, és tárgyilagos alappal birnak, azok még fokozódnának abban az esetben, ha elfogadnék azt, a mit Bizony Ákos t. képviselő ur indítványozott, hogy már négy esztendő múlva érjük el azt a tanczélt, a melyet akarunk. Ez oly kiélesitése volna ennek a szakasznak, hogy ahhoz nem járulhatnék hozzá, és igen kérem a t. házat, ne méltóztassék Bizony Ákos t. képviselő ur indítványát elfogadni. Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Molnár János: T. képviselőház ! Minthogy második módosításommal az volt a főczélom, hogy megóvjam a tanítókat az esetleges elnyomatástól, nehogy esetleg ezen kifejezés folytán, a mely benne van a fegyelmi eljárásra vonatkozólag a törvényjavaslatban, hogy »megfelelő sikerrel«, fegyelmit akaszthassanak a nyakukba, ezért kívántam, hogy preczizirozva legyen, mi az a megfelelő siker, illetőleg hogy mikor követelhető annak a minimuma. Minthogy azonban Bizony Ákos t. képviselő ur az én indítványomat egészen elfogadja és csak két esztendő különbség van köztünk, hogy ő t. i. a negyedik osztályra, én jaedig a hatodik tanfolyamra óhajtottam fixirozni az időpontot, szívesen elállók módosításomtól és hozzájárulok Bizony Ákos t. képviselő ur módosításához. (Helyeslés.) Elnök: Tehát visszavonja módosítását a képviselő ur ? Molnár János: Igen, visszavonom. Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kivan szólni.
