Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-146

lhB. országos ülés Í907 április 23-án, kedden. 415 Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : T. képviselőház ! Ennek a szakasznak az intézkedései több oldalról támadtattak meg. Különösen Musitzkjr Döme t. képviselőtársam egy egészen általános természetű szemrehányást tesz a szakasz intencziójával szemben. Azt mondja t. i., hogy az a tanczél, hogy a gyermek gondolatait magyarul érthetően ki tudja fejezni, olyan határozatlan valami, hogy ezt azután majd csak a végrehajtás terén fog kelleni szorosabban körülírni, és ennek folytán a végrehajtó és törvényhozó hatalom összeesik és központosul a miniszter kezében, illetőleg a végrehajtó hatalom törvényhozói funkoziót fog végezni. T. képviselőház! Ez igen elmésen van megmondva, de bátor vagyok megjegyezni, hogy ha ilyen értelemben veszszük és hegyezzük ki a dolgot, akkor nincsen törvény, a melynek végrehajtásával a törvény czéljának j>reczizebb körülírása ne volna összekötve. És ennek folytán nincsen törvény, a melynek végrehajtásánál némileg törvényhozói hatalom gyakorlására, illetőleg a törvényhozó intenczióinak körülirására és meghatározására a végrehajtó hatalom ne volna kénytelen pótló jogszabályokat alkotni. (Helyeslés.) Ez tehát nem egy specziális gonoszsága ennek a törvényjavaslatnak és ennek az intézkedésnek, hanem a dolog természetével függ össze, természetesen többé-kevésbbé. Itt tényleg oly dologról van szó, hogy ha ennek bővebb, tüzetesebb törvényhozási meghatározását vennők be a törvényjavaslatba, ezzel éjjen az tétetnék lehetetlenné, a mit t. képviselőtársaim közül többen — nem tagadom, bizonyos joggal — felhoznak, hogy a helyi viszonyokhoz mérten kell azután megbirálni a tanczél elérését, a mely merev törvényes szabály nem ismer megalkuvást és nem ismeri a további lehetőségét annak, hogy alkalmazásában a heryi viszonyokhoz méressék. Én azt hiszem, t. kép viselőház, hogy a tanczél meglehetős preczizen van megjelölve és bizony nem túlszigoruan. (Igaz! Ugy van !) Bocsánatot kérek, ha azt mondom, hogy a gyermek gondolatait magyarul érthetően ki tudja fejezni, akkor a minimumát fejezzük ki annak, a mi egyáltalában még eredménynek nevezhető. (Helyeslés.) Mert hogyha odáig sem vezet a tanítás, hogy érthetően tudja gondolatait kifejezni, akkor egyáltalában semmiféle eredmény nem éretett el. (Igaz ! Ugy van !) Ez már a legkisehb eredmény, a mi elérhető. (Igaz ! Ugy van !) Ugy Goldis, mint Schmidt Károly t. képviselőtársam az általam benyújtott szöveget szeretnék helyreállítani, melyben az van, hogy : »életviszonyaihoz mértem. Én természetesen igy is jónak és helyesnek tartom, különben nem nyújtottam volna be ekképen ; de gyakorlatilag édes kevés különbség van a között, benne van-e az, hogy : »életviszonyaihoz mértem, igen vagy nem. Azért, mert azt, hogy az életviszonyok in concreto mit kivannak, minden helyi tényezőre nem lehet rábízni, azt mégis csak a központi kormányzat határozná meg. Ha pedig a központi kormányzatnak kell azt meghatározni, akkor ennek a meghatározására a jelenlegi szövegezés mellett" ép ugy van tere, mint hogyha a törvényjavaslatban benne volna, hogy »életviszonyaihoz mértem. En tehát nem hiszem, hogy ezeknek a szavaknak kihagyása aggodalomra adhatna okot, de azoknak benmaradása sok tekintetben azt az aggodalmat kelthetné, mint hogyha ez talán okot szolgáltatna arra, hogy visszavonassák diszpoziczió, a mi e tekintetben történt. Én, t. képviselőház, a benyújtott módosítások közű hozzájárulok Zakariás János t. kéj)viselő úréhoz, mert az bizonyos, hogy a tanítás eredménye írásban, mint szóban egyszerűen és egyszerre érhető el. Ez nem képezi megnehezítését a feladatnak. Viszont nem járulhatok Okolicsányi László képviselő ur módosításához, mert az a magyar tannyelvűségnek már tényleg kicsit túlfeszített értelmezése volna a nem magyar tannyelvű iskolákban és tényleg veszélyeztetné a számtannak eredményes oktatását. Hozzájárulok Bizony Ákos t. barátom mindkét rendbeli javaslatához is, a melyek elseje annak a gondolatnak akar eleget tenni, a melyet Musitzky t. képviselőtársam is megj^enditett, de kicsit túlhajtottan formulázott, a mennyiben ő az iskolafentartóval való egyetértésben való meghatározását kívánta még óraszámnak is, a mi az 1879. évi törvénytől visszavonulást jelentett volna, az 1879. évi törvény u. i. megállapítja, hogy az óraszám tekintetében a hitfelekezeti iskolák is kötelesek elfogadni a miniszter által megállapított óratervet. Egyáltalában attól nem tágíthatok, hogy a magyar nyelvnek, mint tantárgynak tanterve inegállajutásánál — ha épen az eredményt akarjuk biztosítani a legkevesebb vekszáczióval — az utolsó szó a miniszteré legyen. Ahhoz hozzájárulok, hogy az általános tantervbe való beillesztés végett ez az iskolafentartó meghallgatásával történjék. A mi azt a négy évi terminust, a melyet Melzer t. képviselőtársam kifogásol, illeti, ha ezt nem vesszük be, akkor vagy semmiféle terminust nem veszünk be, a mi igenis alkalmat ad azokra az aggodalmakra, a melyeknek Molnár János t. képviselőtársam kifejezést adott, vagy a hat évi terminust veszszük be, s akkor igen sok gyermekre és több iskolára nézve azt fogjuk elérni, hogy egyáltalában nincs meghatározva oly terminus, mely az életnek valóban megfelel. A négy év épen az az epocha, melyben igen sokan az elemi népiskolát elhagyják és átmennek a középiskolába, tehát ez a négy év természetszerűleg kínálkozik. És merem állítani, hogy a ki ezt a tanczélt, hogy t. i. érthetően tudja magát kifejezni, — a mi nem jelenti azt, hogy szabatosan, korrekté, grammatikailag és ékesszólóan — nem éri el az első négy év alatt, az utolsó öt-hat évben sem fogja elérni. En tehát ezekkel a módosításokkal kérem a szakasz elfogadását. (Élénk helyeslés.) Elnök : Az előadó ur a zárszó jogával élni nem kívánván, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Magával, a szakaszszal szemben csak egy elleninditvány van, Musitzky Döme képviselő ur