Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-146

Í46. országos ülés 1907 április 23-án, kedden. 419 mondva az, hogy ezek a tantárgyak magyar nyelven is taníttassanak. Tehát elképzelhető, hogy a kultuszminiszter ur tót nyelvű, oláh nyelvű oly magyar nyelvtant, számtant, hazai földrajzot approbál a nemzetiségi vidékekre, a melyek talán hazafias szempontból, azok irányát tekintve, nem kifogásolhatók, de kifogásolhatók annyiban, a mennyiben nem magyar nyelvűek. Azok után a beszédek után, a melyeket gróf Bethlen István, Okolicsányi László, Zakariás János, Nagy György t. képviselőtársaim mondtak a nemzetiségi kérdésben és a melyeket én mondtam, felesleges talán bővebben indokolnom álláspontomat, hogy a nem magyar tannyelvű iskolákat segélyezni vétek a magyar államnak. (Mozgás a középen.) Ezért a 20. §-t nem fogadom el, hanem ezzel szemben a következő elleninditványt adom be: »Nem magyar tanítási nyelvű községi és hitfelekezeti elemi iskoláknál alkalmazott tanítók az államtól sem fizetéskiegészitést, sem korpótlékot nem kaphatnak.« Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék elleninditványomat elfogadni. (Felkiáltások : Ezen túl vagyunk!) Raisz Aladár jegyző: Goldis László! Goldis László: T. ház! Azok után, a müvet Csernoch János t. képviselő ur a tantervre vonatkozólag elmondott, nekem a 20. §-nak e pontjára vonatkozó megjegyzéseim nincsenek. De épen Bozóky Árpád előttem szólt t. képviselő ur felszólalása késztet arra, hogy megvilágítsam én is e szakasznak a négy tantárgyra vonatkozó rendelkezéseit, a mennyiben a mi szempontunkból is itt nincs teljes világosság. Tényleg nincs meg itt annak kimondása, hogy e tantárgyakat magyarul kell-e tanítani, vagy nem. Ebben az irányban, a mikor az általános vita folyt, Popovics t. barátom és képviselőtársam aggályának adott kifejezést, és akkor a kultuszminiszter ur egy kijelentésében azt mondta, hogy nem érti ez aggályokat, mert hiszen a törvényben semmiféle intézkedés erre vonatkozólag nincs. Bozóky Árpád : Az a baj! Goldis László : Ezt csak ugy lehetett magyarázni, hogy tehát e tantárgyakat az iskola előadási nyelvén fogják oktatni, de az e tantárgyakból már elsajátított anyagot fogják aztán a magyar nyelv tanításánál anyagképen használni és ez segitő eszköze lesz a magyar nyelv tanításának. Ez így volt mindig. Különösen a Wlassics-féle utolsó rendelet óta tényleg történtek intézkedések ebben az irányban a különböző hitfelekezeteknél és a mi hitfelekezetünknél is ; rendelet adatott ki oly irányban, hogy a tanitó a földrajzból, történelemből, számtanból a gyermekek által az iskola előadási nyelvén szerzett ismereteket hasznosítsa a magyar nyelv tanításának folyamán, hogy ezáltal a magyar nyelvet részben még hathatósabban és eredményesebben taníthassa; másrészt pedig,.hogy a gyermekek magukat az e tárgyakhoz tartozó gondolatkörben is érthetően magyarul kifejezhessék. Ha ily értelemben veendő a törvény e szakasza, ily értelmezés ellen nekem és azt hiszem, egész pártunknak és a felekezetnek is, a melyhez tartozom, kifogása nem lenne. Minthogy azonban ez nem egészen világos és a t. kultuszminiszter kijelentése is — bocsánatot kérek — nem volt eléggé határozott e tekintetbei), azért azt javasolnám, hogy vétessék be ezen szakaszba az, hogy ezen tantárgyaknak a felhasználása a magyar nyelv tanításának előmozdítására csakis az illető előadási nyelvnek teljes épségben tartása mellett fog történni. Ez nem zárja ki azt, hogy a meghozandó tantervben azután ugy, miként eddig is történt, ezen tantárgyakból már az iskola előadási nyelvén a gyermekek részéről nyert ismeretek a magyar nyelv tanításánál hasznosittassanak. Azt hiszem, hogy maga a gyakorlat is bizonyítja, hogy már egyszer elsaj átitott ismeretek sokkal hathatósabban mozdítják elő a magyar nyelv elsajátítását, mint ha olyan intézkedést vennénk be, hogy ezen tantárgyakat egyáltalában csak magyarul taníthatják. Akkor először azt érjük el, hogy ezen tantárgyakban a gyermekeknek nem lesznek ismereteik, másodszor ezen nem létező ismereteket hiába fogja a tanitó felhasználni akarni a magyar nyelvben való előhaladás könnyebbé tételére. Erre vonatkozólag nekünk a tapasztalatból vannak példáink. Vannak olyan igen törekvő tanítóink, a kik azt hitték, hogy azáltal megnyerik a tanfelügyelőnek nagy barátságát, ha ezeket a tantárgyakat kizárólag magyar nyelven tanítják. Néhány olyan tanítónk volt, a ki ilyen nagy hazafi hirét akarta magának megszerezni. Mikor a földrajzot magyar nyelven kezdték előadni, a vizsgánál az illető gyermek tökéletesen el tudta mondani magyarul Magyarország határait, folyóit, hegyeit és le tudta irni magyarul meglehetősen jól, de mikor kérdezték tőle románul, hogy az ő faluja hová tartozik, nem tudta megnevezni az országot. Markos Gyula: Mindent egyszerre nem lehet megtanulni! (Derültség.) Goldis László: A ki iskolával foglalkozott, az tudja, hogy a gyermekek nagyon könnyen tanulnak. Az emlékezőtehetség ilyen fiatal korban olyan élénk, hogy mi öregebb korunkban nem is tudjuk elképzelni, hogy gyermekkorunkban milyen könnyen tanultunk valamit kívülről. A ki gyermekek nevelésével foglalkozik, tudja, hogy rendkívül könnyen tanulnak, de megtanulják a nélkül, hogy értenék. Egész kis könyveket, pl. egy kis földrajzi tankönyvet képes a gyermek kívülről megtanulni, és brillírozhat az a tanitó az év végén, hogy a földrajzot tisztán magyarul tanította és a gyermek azt meg is tanulta, de higyjék el, hogy a gyermek abból nem értett meg semmit. Én tehát azt mondom, hogy tanulja meg először az anyagot az ő tanítási nyelvén, hogy tökéletesen megértse azt, és azután azt, a mit már 53*