Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-136
150 136. országos ülés 1907 április 10-én, szerdán. az elszakadás, hanem a több vagy kevesebb nemzetiségi jogok kivívása, kisebb vagy nagyobb különállás volt kérdésessé téve, de mindig a magyar szent korona jogara alatt, vagy, az osztrák-magyar monarchia keretén belül. És ennek megfelelőleg a nemzetiségi törvény sem czélozta azt, hogy a nemzetiségeknek jogokat adjunk területi eloszlásuk alapján, hanem egyénenként, az egyeseknek kivánt jogot nyújtani arra, hogy anyanyelvüket nemcsak a családi körben, nemcsak a társadalmi szervezetek körében, hanem az államélet azon megnyilvánulásaiban is gyakorolhassák, a hol a honpolgárok részvétele a kormányzatban épen az állam érdekében is fekszik. A törvénynek ezen akarata és intézkedése végre is hajtatott, ha nem is országszerte, de részlegesen ott, a hol a nemzetiségek elég erősek voltak arra, hogy a nemzetiségi törvényben biztosított jogukat tényleg az életben igénybe is vehessék. Hiszen rámutathatnék az országnak számtalan községére, a hol különféle nemzetiségek érvényesítették a jegyzőkönyvi nyelvet, rámutathatnék több vármegyére, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) a hol tényleg a nemzetiségi törvény által biztosított jogok szabad érvényesülési teret nyernek. (Zaj.) És ennek daczára mégis mit tapasztalunk? Azt, hogy épen azon a vidéken és épen azokban a vármegyékben, a hol a nemzetiségi törvény végrehajtatott és a hol a nemzetiségi törvény megalkotóinak intencziója szerint a nemzetiségi békének leghamarább és legtökéletesebben kellett volna visszatérnie, épen ezen vármegyékből indult ki egy más, uj természetű mozgalom, (Igaz! Ugy van! a baloldalon) a mely sokkal tovább, messzebb vezetett és ma az állam egységét veszélyezteti. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A mi a román nemzetiségi kérdést illeti, legyen szabad érintenem — legalább röviden — azon okot is, a mely ezt előidézte. Meggyőződésem szerint első és főoka ennek a román független királyság kialakulása. (Mozgás a baloldalon.) A mikor mi a nemzetiségi törvényt megalkottuk, és azelőtt is, a román királyság két fejedelemségre oszlott, a mely fejedelemségek török fenhatóság alatt állottak és három európai nagyhatalom állandó küzdőteréül szolgáltak. 1866-ban — tehát körülbelül azon időben, mikor mi a nemzetiségi kérdéssel intenzive kezdtünk foglalkozni — választották meg a jelenlegi királyt fejedelemmé, a ki képes volt nemzete függetlenségét kivívni és képes volt a munka terén is Romániát számottevő állammá növelni. Elképzelhetetlen az a lélektani hatás, a melyet ez az egy tény hazai románjaink lelkében előidézni képes volt. (Halljuk ! Halljuk !) A román királyság születése napján megszűnt románjaink lelkében a hit és az a meggyőződés, hogy a magyar liberális törvényeknek az életben való alkalmazása, esetleg ezeknek alkotmányos, parlamentáris utón liberális irányban való reformja: nemzetiségüknek elérhető legfőbb biztositéka volna. A magyar haza értéke csökkent szemükben a mellett az államkép mellett, a melyet a független Románia tárt eléjük, a hol a nemzetnek nem kel] megelégednie a jogok egy részletével, hanem a hol megvan a jogok teljessége, sőt ennél több : a hatalom teljessége is. Bozóky Árpád: Ott nincs közös hadsereg! Az szuverén állam ! (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Bethlen István : Abban a mértékben, a hogyan emelkedett ennek a független Romániának presztizse a hazai románok szemében, abban a mértékben hagytak ők fel a nemzetiségi politikával és tértek át egy más politikára, a mely ma a magyar fajjal szemben agresszív jellegű, (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) és elsősorban is arra törekszik, hogy az ország keleti részén először társadalmilag, azután kuíturailag és ha lehet, nyelvileg is egy egységes területet alkosson, (Igaz ! ügy van ! a haloldalon.) hogy erről a területről minden más elemet, főleg a magyart kiszorítson, kipusztítson, hogy ezen terület azután, egy kedvező alkalomkor, a független román királysággal veszély nélkül egyesíthető legyen. (Igaz! Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) Egy hang (a baloldalon) : Ez igy van, hiába mosolyognak ! Gr. Bethlen István : Azt, hogy mily eszközökkel törekszenek erre a czélra, nem akarom bővebben fejtegetni. (Halljuk ! Halljuk !) Hiszen mindnyájan hallottunk arról a türelmetlenségről, melyet a román intelligenczia — elsősorban is a papok és tanítók — saját híveikkel szemben tanúsítanak akkor, ha azok magyarul mernek beszélni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mindnyájan hallottunk arról a nagy erőfeszítésről, a melyet a román intelligenczia tesz arra nézve, hogy egy középosztályt és polgári osztályt teremtsen, a melynek czéija az volna, hogy a tudatlan tömeg vezető osztálya, vezérkara legyen, a mely a bekövetkezendő harezokban vezesse és tanítsa. (Igaz ! Ugy van !) És hallottunk azokról az erőfeszítésekről, a melyeket tesznek arra nézve, hogy a földet a magyar kézből kivegyék, (Igaz ! Ugy van !) a mely erőfeszítésekkel szintén azt akarják elérni, hogy az ország keleti része ne csak társadalmilag, ne csak kuíturailag, hanem gazdaságilag is teljesen szupremácziájuk alá jusson. (Igaz! Ugy van! Közbeszólások : Albina!) Ezek bizonyára súlyos vádak, és a mennyire hibásnak tartom, hogy ily vádak előhozassanak a nélkül, hogy azokat be is bizonyítanánk, ép oly szükségesnek tartom, hogy ha ilyenekkel rendelkezünk, azokat a t. ház elé terjeszszük. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban ezt tenném, legyen szabad egy román férfiura, (Halljuk! Halljuk!) a ki a vezető román körök e működését szintén igy itéli meg, egy román férfiura hivatkoznom, a ki a 90-es években is hazafias álláspontot foglalt el ugyan, de soha nemzetiségét meg nem tagadta. Ez a
