Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-133

133. országos ülés 1907 április 6-án, szombaton. 87 szeptember hava óta uralkodó vörheny-járvány még teljesen meg nem szűnt, s miután tudomásom szerint a szomszéd községekből is nagyobb számmal szándékoznak ezen gyűlésen megjelenni, a járvány elhurczolásának veszélye forog fenn. Ezenkivíü bejelentők sem tárgyat nem jelöltek meg határozottan, melynek érdekében a gyűlést megtartani óhajtják, sem a pártot meg nem nevezték, melyet szervezni akarnak, de még a szónok személyét sem emiitik, mi által eljárásuk önkénytelenül is bizalmatlanságot keltvén, nem látok elég biztositékot a gyűlésnek a fennálló törvények keretén belül való nyugodt lefolyására stb. stb.« Erre természetesen mindkét esetben felebbezéssel éltek az illető felek, bátor leszek azt felolvasni (olvassa): »Tekintetes föszolgabiróság! Az 1907. évi 1832. kig. sz. sérelmes véghatározat ellen beadjuk nyilt határidőben a következő felebbezést: A folyó évi márczius 10-ikére szándékolt népgyűlés meg nem engedélyezése súlyosan sérti meg alkotmányos gyülekezési jogunkat, mert e bejelentés el nem fogadásának indokai fenn nem forognak, illetve jobban mondva nincsenek a törvényben indokolva, hogy ilyformán a magyar polgárok törvényileg biztosított gyülekezési joga egyszerűen megnyirbáltassék. Ugyanis a vörhenyjárvány indoka ilyen nagykorú állampolgárokkal szemben komolyan meg nem állhat és komoly elutasitási indokul el sem fogadható, mert A) alatti bizonyítvány szerint Bulkeszen időközben és előzőleg, mikor az állítólagos vörhenyjárvány veszélyessége nagyobb volt, meg lettek engedve ós tartva nagyobb számú nép által látogatott nyilvános gyűlések, melyek megtarthatása ellen ilyen elutasitási indok fel nem hozatott; ez tehát velünk szemben az egyenjogosultság elvénél fogva sem volt alkalmazható, mert törvény előtt mindenki egyenlő. A mi a sérelmes véghatározat egyéb indokait illeti, ugy ezek sem felelnek meg a törvény intenczióinak — az állampolgároknak a szabad Magyarországban legmesszebbmenőleg a gyülekezést megengedni, — mert a bejelentésben a miniszteri rendeletben előirt tárgysorozat meg volt nevezve; több nem szükséges, sehol sem követeltetik, hogy a szónokok nevei is bejelentessenek és beszédeik tartalma, — ez legfeljebb Oroszországban, vagy pusztán rendőri államban volna helyén, nem pedig Magyarországban, — sem az nem szükséges, hogy miféle pártszervezkedés lesz, mert hisz mindez a népgyűlés határozatától függ, hogy metyik országos politikai párthoz fog csatlakozni, továbbá, hogy mily irányban lesz a határozat hozva, végre, mivel népgyűlésen bárki felszólalhat, a jelentkező szónokok nevei, legkevésbbé az ismeretlen szónokok beszédeinek a tartalma sem tudható meg. Nagyon sajnos az elutasítás azon indoka, hogy a bejelentők bizalmatlanságot keltettek és állítólag biztositékot nem nyújthattak a gyűlés nyugodt lefolyására; hát a bejelentők nem ismeretesek a tekintetes főszolgabíró ur előtt? Nem tudja, hogy nyugodt, jómódú német iparosok és gazdák, kik eddig semmiféle kifogás alá. nem estek. Szomorú, hogy a közismeretes hazafias konzervatív német nép bizalmatlannak vétetik népgyűlés megtartására, mely népgyűlés eddig minden osztálynak, sőt a legnagyobb osztálynak is megengedtetett. Ebből kitetszik, hogy törvényes ok nem forgott fenn a német bejelentőknek bejelentését tudomásul nem venni és őket ez által jognélküli polgároknak minősíteni, kik alkotmányos jogaikkal nem élhetnek. Kérjük a tekintetes fó'szolgabiróságot: Méltóztassék felebbezésünket a tekintetes alispánsághoz felterjeszteni, hol is kérjük, miszerint a neheztelt véghatározat megváltoztatása mellett bejelentőknek a népgyűlés megtartását engedélyezni méltóztassék.« Nem akarok terjedelmes lenni, csak azt kívánom konstatálni, hogy ha ezen az utón fog továbbra is haladni a közigazgatás, akkor biztosak lehetnek a felől, hogy megbicsakolja magát az a németség és ugy fog nála tovább fejlődni a nemzeti érzésnek felébredése, a mint más körülmények között nem ébredt és nem fejlődött volna. Azt fogják elérni, a mit a liberális kormányok elértek az által, hogy minket annak idején sikaniroztak és kínoztak. Sokszor hallottuk a magyar közvéleményben és olvastuk a soviniszta sajtóban, hogy ezek a németek Alldeutsch- és Grossösterreichpártiak. Azt hiszem azonban, hogy némely képviselőtársam nincs tisztában azzal, mi az az Alldeutsch és mi az a Grossösterreich ? Molnár Jenő: Ez nem olyan sürgős, hogy a jövő hétig nem várhatott volna! Vajda Sándor: Tessék ennek megítélését reám bizni; nekem kötelességem ezen interpellácziót előterjeszteni. A Grossösterreich-féle mozgalomnak úgyszólván Ausztriában sincs még kellő alajrja és kellő szervezete. Néhány embernek az eszméje ez, de a mely nem tisztázódott még olyanformában, hogy pártról lehetne beszélni. Ilyen körülmények között tehát, ha még magában Ausztriában sem létezik ilyen párt, hogyan lehet arról beszélni, hogy a bánáti németség körében léteznék ilyen Grossösterreich-párt ? Ez tehát abszurdum, különösen ha tekintetbe veszszük, hogy milyenek a viszonyok tényleg Ausztriában, a mi ezt az eszmét illeti. Másfelől a mi az alldeutsch-mozgalmat illeti, ezt is nagyon téves színben szokták feltüntetni a napi sajtóban és a soviniszta ma• gyarság körében, mert az alldeutsch-mozgalmat