Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-133

88 133. országos ülés 191)7 április 6-án, szombaton. ugy szokták érteni, hogy az szitás a magyarországi németség körében, hogy egyesüljön Németországgal, hogy legyen egy nép és ezt mindig akként szokták magyarázni a magyar publikum előtt, hogy az Drang nach Osten, Triest, hogy t. i. meg fognak mindent németesiteni Triestig és Ázsiáig. Ez abszurd felfogás, mert az alldeutsck annyit jelent kerek e világon »so weit die deutsche Zunge klingt«, hogy a német az ő nemzetiségét mint egyes is, mint néptöredék is megtartja, legyen az Magyarországon, vagy DélAmerikában, vagy Ausztráliában és a mint, mi nemzetiségek a magunk részére, a románok részére megköveteljük nemzeti jogainkat, ép ugy megköveteljük a németség részére is és ebben az értelemben, ha ők alldeutschok, alldeutschok vagyunk mi is, mert a mi nekünk méltányos, méltányos nekik is. De nem ugy áll a dolog, a hogy t. Markos Gyula képviselőtársam ismét közbeszólt, hanem egész máskép. Tisztán és világosan ki van ez fejezve ennek a pártnak programmjában és a programm sarkalatos jjontjában, hogy mi ennek a pártnak tendencziája ? Ez: a magyarországi német nép érdeke. Ez a német néppárt czélja. Ennek bizonyítására fel fogom olvasni az első pontot a pártprogrammból (olvassa): » Programm, der ungarländischen Deutschen Volkspartei. A) Wir deutschsprachigen Bürger Ungarns wollen, unbeschadet unserer bewährten Staatstreue, unser Volkstum aufrecht haltén und fordern darum als wesentlichen Bestandteil unserer staatsbürgerlichen Bechte die strikte Durchführung der, zum Schutze aller Nationalitäten wohl schon bestehenden, aber nicht eingehaltenen Gesetze und die Schaffung neuer Gesetze zu diesem Zweck und fordern dies ebenso entschieden, als wir die uns als Bürgern unseres Vaterlandes Ungarn obliegenden Pflichten bis jetzt immer treu erfüllt habén und auch in Zukunft treu erfüllen vrollen und verdén.« Ez tehát úgyszólván egy fogadalom, hogy ők ép olyan jó állampolgárai fognak maradni a jövőben is ennek a hazának, mint eddig voltak, ezen programm kereteiben . . . Egy hang (balfelöl): Mint önök! Vajda Sándor ... és a milyenek mi vagyunk ! Erre a közbeszólásra azzal felelek, t. képviselőtársam, hogyha igy fogják tovább is folytatni, elérkezik a svábságra is az az idő, a mikor — ép ugy, a mint minket demoralizáltak, mert bennünket sértett kezdetben az, mikor lehazaárulóztak, de most közönyösen hagy, — mikor a svábok sem fognak hederiteni arra, ha majd később lehazaárulózzák vagy alldeutsehozzák őket. Egyáltalában nagyon furcsa a mi hazánkban, hogy pl. a románok ellen kibocsátották annak idején a Hieronymi-féle papirrendeletet, mert képes-e az a papir, a mely a levéltárban is porrá válik, feltartóztatni a fejlődést, az életet ? íme, feloszlatott minket, mint pártot Hieronymi miniszter, az egész sovinizmus tapsolt ehhez, mi pedig itt vagyunk megerősödve és bebizonyítottuk önöknek azáltal, hogy nem mentünk népgyülésekre, nem irtunk egy levelet sem és mégis hány népgyűlés tartatott meg az Apponyi-féle javaslat ellen a románság által, hogy ma még nagyobb lelkesedéssel küzdünk nemzeti jogaink kivívásáért, mint Hieronymi idejében. Mi megerősödtünk, dolgoztunk a kuliszák mögött, ha a szintérről leszorítottak. Erre fogják a svábságot is kényszeríteni és majd eljön az idő, mikor önök, a kik most őket mint pártot nem akarják elismerni, kénytelenek lesznek ezzel a német párttal számolni. T. ház, nagy és nemes tulajdonságai vannak a sváb népnek . . . Gr. Batthyány Tivadar: Azok jó hazafiak! Vajda Sándor: És biztosithatom önöket, hogy ez a nej) elérte már a fejlődési proczeszszusnak azt a stádiumát, hogy nem akar többé Kulturdüngernek odaajánlkozni. Sajnos, hazánkban már odáig jutottunk, hogy Oroszországhoz hasonló állapotok közt élünk, sőt ott még jobbak a viszonyok. (Zajos ellentmondások: Felkiáltások: Besszarábiáían!) Kérem, Oroszországban az, hogy valamely politikai pártot elismernek-e vagy nem, törvényesen van szabályozva; t. i. a bíróság vagy elismer egy politikai jjártot s akkor ez működhetik, vagy ha nem, akkor az meg van halva; hogy hogyan van meghalva, azt látjuk és halljuk a bombák recsegéséből. Nálunk pedig a kormány kénye-kedvétől függ, hogy elismer-e egy pártot, vagy sem. Épen azért jó volna, hogy ha mi is odáig fejlődnénk, mint Oroszország, hogy e tekintetben nálunk is törvényes szabályozás lenne. De nem akarom tovább untatni a t. házat és fel fogom olvasni interpellácziómat. (Olvassa): »Interpelláczió. Miután az általam felolvasott és interpelláczióm szövegéhez csatolt főszolgabírói végzésekből a belügyminiszter ur tudomást szerzend a folyó évi márczius hó 10-ikére Bulkesz, illetőleg Billéd községekbe egybehívott népgyűlések jogtalan s törvényellenes betiltásáról: Szándékozik-e a belügyminiszter ur intézkedni, hogy a jövőben az illető főszolgabirák hivatalos hatalmukkal ne éljenek vissza és a magyarországi német néppártot ne akadályozzák meg politikai véleménye szabad nyilvánításában ? S ha ezt tenni szándékozik, intézkedni fog-e, hogy a törvénytelen foszol gabirói végzések megsemmisíttessenek és a nevezett községekben a bejelentett népgyűlések megtartathassanak ? Szándékozik-e a belügyminiszter ur intézkedni, hogy alantas közegei hagyjanak fel azon, csak Oroszországban divó állapottal, miszerint kényük-kedvük szerint némely politikai pártot mint »hazafiast« támogatnak, mig más politikai