Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-133

88 133. országos ülés 1907 április 6-án, szombaton. Elnök: Milyen czimen kivan a képviselő ur szólni? Polit Mihály: Személyes kérdésben, a házszabályok értelmében kérek szót. Egészen rövid leszek, mert az idő előrehaladt. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam nagyon félreértette szavaimat, mert én is azt akartam megerősíteni, a mit ő mondott. Eszem ágában sem volt azt mondani, hogy Bosznia mohamedán lakosságának delegátusai menjenek Bécsbe. Talán szabad két szóval a differencziát eloszlatni. Ha Magyarország képviselőháza, vagy országgyűlése lett volna hivatva a kérdést elintézni, már régen elintézte volna. Megmondom, miért? (Halljuk! Halljuk!) Azért, mert a vakuf-bizottságot a a bécsi kormány oktrojálta, és csak most jöttek arra, hogy szabad választások legyenek, és a szabadon választott képviselőkkel tárgyaljanak. A magyar országgyűlés régen elintézte volna ezt, és azért mondtam, hogy Bécsben nem akarták ezt. Ennyit szavaim értelmének helyreállítására. Még valamit bátorkodom mondani. (Derültség.) Hiszen itt a képviselő urak és én is, sokszor hangoztattuk, hogy nekünk nincs külügyünk. Van valami, a mit az 1867: XII. t.-czikk és az, a melyet a t. képviselő ur emiitett, biztosit. Ezt a kicsi befolyást itt a képviselőházban érvényesíteni kell és megelégedéssel fogadom azt, a mit a t. képviselő ur elmondott, (Helyeslés.) és megelégedéssel mondhatom, hogy a t. miniszterelnök ur egészen meglepett, mert 45 év óta foglalkozom bosznia-herczegovinai ügyekkel, és most látom, hogy a t. miniszterelnök ur jól van informálva. (Derültség és helyeslés.) A dolog egész lényege, veleje az, bogy az egész differenczia abban áll, hogy az osztrák kormány oktrojált szervezetet adott és u magyar kormány a választást adja. (Helyeslés. Felkiáltások a középen: Éljen Polit!) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a miniszterelnök válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Ki következik? Ráth Endre jegyző: Vajda Sándor! Vajda Sándor: Bocsánatot kérek, ha az idő előrehaladott volta cfaczára is kénytelen vagyok a t. ház türelmét igénybevenni. (Mozgás.) Az a megtiszteltetés ért, hogy a magyarországi német néjjpárt vezetősége azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy egy sérelmét hozzam fel. (Zaj.) Le vagyok kötelezve e pártnak, mert kultúrám javarészét a szászoknál nyertem. • Minthogy pedig szász kollégáim a többséghez tartoznak, abban a nehéz helyzetben vannak, hogy nem exponálhatják magukat és azért a párt hozzám fordult, mert én nem kompromittáló dolognak, hanem igenis megtiszteltetésnek tartom, ha valaki sérelmével hozzám fordul, annál inkább, ha ezt egy párt teszi, a mely fiatal még és kezdetleges stádiumban van ugyan, .de a. melynek, bizonyára I nagy jövője van. (Mozgás és derültség. Elnök csenget.) Az illető körökben mozgalom indult meg, a melynek eredménye lett a magyarországi német néppárt megalakulása. Ez a párt három helyütt népgyüléseket hívott egybe, és mind a három helyen lehetetlenné lett téve e gyűlések megtartása. (Felkiáltások: Elég rossz!) Többen kinyilatkoztatták, hogy ez helytelen. Hossz is ez, t. ház, mert ha az a bánáti németség jó akkor, mikor kortesszolgálatokat tesz, ha akkor teljesen elismerik állampolgári jogait, akkor tessék ezeket elismerni akkor is, mikor saját nemzetiségük megvédése tárgyában szervezkednek. Megtörtént, hogy Bulkesz, Billéd és Versecz községekben nem lehetett megtartani ezen gyűléseket. A verseczi gyűlés aktái nincsenek kezemben, ezért röviden akarok foglalkozni vele. Ez azon a czimen lett betiltva, hogy megóvja a polgárok békéjét és nyugalmát a verseczi rendőrkapitány. A sváboknak Magyarországba költözködése óta a mai napig senki sem tud mutatni nekem egy esetet, mikor a svábság annyira veszélyes lett volna, mint a románság bizonyos időkben. Ha még velünk szemben alkalmaznak ilyen törvényellenes rendszabályokat, azt meg lehet a félelemmel magyarázni és érteni; de nem lehet egyáltalában megérteni azt, hogy ezek miért alkalmaztatnak épen a svábokkal szemben. Bulkesz és Billéd községből kezemben vannak ezen betiltási végzések. A billédi gyűlésre vonatkozólag a főszolgabíró azt mondja (olvassa): »Tudomásul nem veszem és a gyűlés megtartását nem engedélyezem, mert egyrészt a gyűlés tárgysorozatában nincs szabatosan, hanem csak általánosságban megjelölve a gyűlésen megtartandó szónoklatok tárgya, s igy a gyűlés tulajdonképeni czélja nem állapitható meg, másrészt pedig, mert a bejelentést aláirt egyének nem nyújtanak kellő biztosítékot a gyűlésnek teljes rendben való lefolyására.« Ezt benyújtották Bartzer István és társai billédi lakosok. Ezeket meggyanúsítja a főszolgabíró, hogy nem nyújtanak kellő garancziát a gyűlés nyugodt lefolyására. Eltekintve attól, hogy a megokolás többi része is teljesen törvényellenes, csakis ezzel akarok foglalkozni, mert mégis furcsa, hogy egy állampolgárt és annak társait, a kik egész életükben csak azt bizonyították be, hogy jó fiai a hazának, mint közveszélyes egyéneket kezel a főszolgabíró és ezen a czimen tiltja be a gyűlés megtartását. De klasszikusabb a másik eset, a bulkeszi gyűlés esete, a melyet Eidenmüller János és társai bulkeszi lakosok jelentettek be, és a melyre nézve a következőkép határozott a főszolgabíró : »A bejelentést tudomásul nem veszem s a népgyűlés tartására engedélyt nem adok. Indokok: Bulkesz községében az 1906. évi