Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-133

60 133 országos ülés 1907 április 6-án, szombaton. ház bizonyára gróf Apponyi Albert álláspontjára helyezkedett volna, A főczél azonban támadás volt a nemzetiségek ellen; a mint akkor kifejezték magukat, hogy a magyar állameszme kísérje a nemzetiségeket a bölcsőtől a sírig, érezzék annak leheletét életük minden fontosabb mozzanatában. Es mit látunk ? Azt látjuk, hogy a polgári esküvő után az egyházi áldás a legkisebb számban marad el a nemzetiségi jellegű felekezeteknél és legnagyobb számban a magyaroknál; itt csökkent leginkább a hitbuzgóság, a mit a szocziáldemokrata párt bizonyára hálásan nyugtáz a nagy nemzeti reformereknek. A mostani iskolai reformnál is igy áll a dolog ; a szocziáldemokraták eszméje diadalmaskodik és e törvényjavaslattal hatalmas lépést teszünk az iskola államosítása felé. Idézem gr. Csáky Albinnak az 1892 : XV. t.-cz. tárgyalása alkalmával elmondott következő szavait: »A legfontosabb, a legsúlyosabb érv, a mely engem arra birt, hogy a 300 forintos minimum mellett megállják, az, hogy ha magasabb összeget stipulálunk minimumként, akkor az államosításnak bizonyos indirekt módozatát képezi az. Én, t. ház, tudom érteni azt a felfogást, hogy az elemi népoktatás az egész vonalon államosittassék, de akkor őszintén dekretáljuk törvény által ezt; ha azonban ezt nem akarjuk tenni, akkor indirekt utón olyan feltételek szabása által és a felekezetekre való kényszerítés által, a mely feltételeknek a felekezetek önnön anyagi erejükből nem felelhetnek meg, azt elérni akarni, ugy gondolom, a legrosszabb módja ennek.« íme, gr. Csáky Albinnak szavai szerint mi, szerencsésen eljutottunk a közoktatásnak indirekt, gr. Csáky Albin szerint legrosszabbnak jelzett módú államosításához. T. ház ! A kultuszminiszter ur ő exczellencziája nemrég elhangzott rövid tartamú, de dúsgazdag tartalmú beszédében mondta : »bátor ember legyen az, a ki Magyarország közjogi helyzetében a nemrég tett tapasztalások után meri a nemzet egész szellemi és erkölcsi életének irányzását a központi kormányzatra bizni«. Ezen általam is elfogadott axiómával azonban éles ellentétben áll ezen törvényjavaslat. Ezen törvényjavaslatnak a fegyelmi eljárásra vonatkozó intézkedései épen a politikai jellegű fegyelmi esetekben kiszolgáltatják ugy a tanítóságot, mint az iskolafentartókat, — akár részesülnek azok államsegélyben, akár nem — a központi kormányzatnak. Már most kérdem én : nem áll-e ellentétben ezen eljárás azon elvvel, a mely minden alkotmányos országban a politikai jellegű vétségek feletti ítélkezést a központi kormányzathoz a legkevesebb vonatkozásban sem levő népbiróságokra bízza 1 A kultuszminiszter ur ő exczellencziája ellenzi az állam közoktatási monopóliumának kimondását, azonban a védgátnak legkritikusabb pontján a központi kormányzat részére a zsilipet megnyitja. T. ház ! Már az iparfejlesztési törvény tárgyalásánál önöknél is hasonló aggályok merültek fel. Es kérdem : nem sokkal veszedelmesebb-e az a szellemi befolyás, a mit ez a törvényjavaslat a központi kormányzatnak nyújt, mint az az anyagi befolyás, a mit az iparfejlesztési törvényjavaslat a központi kormányzatnak biztosított ? Ugy látszik, nemcsak a franczia királyok nem tanultak a történelemből. Képzeljünk el egy uj darabont-korszakot. Mi lesz a függetlenségi érzelmű magyar tanítóságból 1 És hogy specziális szerb viszonyokból induljak ki, mi lesz a darabontok ellen küzdött és küzdő szerb tanítóságból ? A magyar tanítók ép ugy ki lesznek szolgáltatva a felsőbb utasítást követő tanfelügyelők politikai üldözésének, a mint ki lesznek szolgáltatva annak a nemzetiségi jellegű felekezetek tanítói mindjárt e javaslatnak törvényerőre emelkedésével. T. ház ! Egy kiváló szakember mondta a franczia iskolákról a következőket: »A kormányzatnak és az államnak egyetlen alakzata sem múlt el a nélkül, hogy nyomát ne hagyta volna az iskoláinkon. A mint az ifjakat nevelni akarták republikánusokká vagy monarchistákká és utóbbiakat ismét a különböző dinasztiák szerint más-más irányban, a nevelés jellege is folyton változott: majd liberálisabb, majd reakczionáriusabb, majd világiasabb, majd klérikálisabb szellemben. A nevelés pedig mindig kárát vallja annak, ha az ifjúságot bizonyos különös politikai vagy egyéb feladatokra neveljük és nem tartjuk szem előtt az ifjak harmonikus nevelését, mint önczélt.« Ez áll a mi viszonyainkra és ennek kapcsán áttérek a törvényjavaslatnak azon intézkedéseire, a melyek a magyar nyelvnek fokozottabb mérvű tanítására vonatkoznak. Mi a magyar nyelv terjesztése elé egyáltalában akadályokat görditeni nem akarunk. De ha jelentkezik is bizonyos idegesség, valahányszor a törvénvhozás a magyar nyelv terjesztéséről határoz, ez onnan van, mert a magyar nyelv terjesztésében a háttérben a nemzetiségek elnemzetietlenitő czélzatot vélnek látni. (Ugy van ! a középen.) A féltékenység táplálására szolgál az a körülmény is, hogv ott, hol az állam mint iskolafentartó lép fel, az 1868 : XXXVIII. t.-cz. 80. és 59. §-át egyszerűen negligálja, tehát törvénysértéssel a nemzetiségi ifjak nem oktattatnak saját anyanyelvükön. Az 1905. évi statisztikai kimutatás szerint az egész országban egyetlenegy állami népiskola van, melyben az oktatás nyelve nem magyar, hanem magyar-tót, de itt is csak átmenetileg. Ebből joggal lehet arra következtetni, hogy az államhatalom a nemzetiségi nyelv ellen jár el. A magyarságnak ezen bizalmatlanságot épen az általa elérni kívánt czél, a magyar nyelvnek minél szélesebb körben való elterjedése érdekében el kellene oszlatni, eloszlatni pedig a legegyszerűbben olyképen, hogy nemzetiségi vidékeken a nemzetiség nyelve minden iskolában az alsó- és középfokon részint a tanítás nyelvéül alkalmaztassék, részint mint köteles tantárgy tanittassék. (Helyeslés a közéfen.) Akkor ugyanegy eszme : a nemzeti eszme nem lesz támadó fegyver a magyarság kezében és védelmi eszköz a nemzetiségek részéről, szóval a nemzeti