Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-132

132. országos ülés 1907 április 5-én, pénteken. 49 férfiúnak, gr. Széchenyi Istvánnak egy művére, a melynek a czime : Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében, és a melyben azt irja (olvassa) : »A történet tanúsága szerint csakis a munkásabb, erkölcsösebb, műveltebb nép bir beolvasztó tehetséggel. Bir-e azzal, a ki csak külsőleg hat és mert grammatikát tanit, mindenüvé czimert varr, mindent veres, fehér és zöld szinnel eltarkit, és már azt hiszi, hogy sziveket bájol és velőket hódit ?« Mondom, nekem ez ellen nincs kifogásom, habár higyjék el, hogy ilyen külső hatásokkal nem lehet megteremteni a polgárokban a hazafiságnak azt az együttérzését, a melyet talán jóhiszeműleg ez a törvényjavaslat czéloz. Ilyen külső hatásokkal, zászlókkal meg czimerekkel és színekkel, higyjék el, ezt elérni nem lehet. Rátkay László : Kancsukával jobban lehetne, ugy-e ? Goldis János: A fegyelmi ügyekre vonatkozó intézkedéseiben ez a törvényjavaslat különben is nagyon hiányos, és itt felhívom az igen t. kultuszminiszter ur figyelmét egy igen érdekes körülményre. A közoktatásügyi bizottság elrontotta az eredeti szöveget és nem gondolta meg a közoktatásügyi bizottság, hogy összhangzásba hozza azon szakaszokat, a melyek a tanítók fegyelmi ügyére vonatkoznak. Az eredeti szövegben, a miniszteri javaslatban, meg van a logikus rend, legalább precziz, és abból sokkal tisztábban kiviláglik, hogy mit akar és mi a tendencziája. De a közoktatásügyi bizottság által ajánlott szöveg hibás. A 22. §. szól a községi iskolai tanítók fegyelmi ügyéről, egészen külön. Azelőtt ez a szakasz egybe volt véve és az összes fegyelmi ügyeket egy szakaszban tárgyalták. Most a közoktatásügyi bizottság három szakaszt csinált ebből az egy szakaszból. A 22. §. csakis a községi tanítók fegyelmijéről, a 23. §. csakis a felekezeti tanitók fegyelmijéről szól. Azt mondja ez utóbbi — csak azt fogom felolvasni, a mire szükségem van — (olvassa) : »A hitfelekezeti illetékes hatóság a fegyelmi eljárást saját szabályai szerint foganatosítja. Minden hitfelekezeti illetékes hatóság köteles fegyelmi szabályait a vallás- és közoktatásügyi miniszternek tudomás végett előzetesen bemutatni. A hitfelekezeti illetékes iskolai hatóság olyan felekezeti tanitó ellen, a kinek alapfizetés vagy korpótlék-kiegészités czimén bármilyen összegű államsegély van engedélyezve, a vallás- és közoktatásügyi miniszter felhívására a fegyelmi eljárást megindítani köteles minden oly esetben, a melyben a jelen törvény 22. §-a értelmében fegyelmi eljárásnak van helye. Ha a fegyelmi eljárás a jelen törvény 22. §. 1. a—c) pontjaiban felsorolt fegyelmi vétségek miatt indíttatik meg, a vallás- és közoktatásügyi miniszter kívánságára a tanitó állásától mindenesetre felfüggesztendő.« Tehát a törvényjavaslat azt czélozza, hogy a felekezeti tanitók felett csakis a felekezeti hatóság gyakorolhassa a fegyelmi jogot. Hogyha szószerint veszszük a dolgot, ez így van. De most következik a 24. §. és ez azt mondja (olvassa) : »HitKÉPVH. NAPLÓ 1906 — 1911. VII], KÖTET. felekezeti, valamint magánosok és társulatok által fentartott elemi népiskolánál alkalmazott tanitó ellen, tekintet nélkül arra, vájjon van-e alapfizetésének vagy korpótlékának kiegészítésére államsegély engedélyezve, vagy sem, a vallás- és közoktatásügyi miniszter a jelen törvény 22. §-ában megszabott módon és az ott megállapított fegyelmi büntetések alkalmazásával foganatosítandó fegyelmi eljárást rendelhet el a jelen törvény 22. §-ának 1. a)—c) pontjaiban felsorolt esetekben.<< A 23. §. tehát azt mondja, hogy a segélyezett iskolákban a felekezeti hatóság köteles a fegyelmi pert lefolytatni az államellenes cselekedetek miatt is. De a 24. §. ezt megint hatályon kívül helyezi és hozzáteszi, hogy akár segélyez az állam, akár nem segélyez, mégis ilyen esetekben a fegyelmi ügy a közigazgatási bizottság elé tartozik. Hogy ezt a szakaszt, a melyet a közoktatásügyi bizottság külön vett, milyen lazán csinálták, ezt bizonyítja a 24. §. utolsó bekezdése, a mely azt mondja (olvassa): »A miniszternek jogában áll minden más hatóság által a jelen szakaszban felsorolt fegyelmi vétségek czimén megindított fegyelmi eljárás bármely szakában az ügyet a közigazgatási bizottsághoz utalni és ez esetben ama fegyelmi eljárás megszűntnek tekintendő.« Tehát a miniszternek jogában áll áttenni az ügyet az illető hatóságokhoz a jelen szakaszban felsorolt fegyelmi vétségek czimén, a jelen szakaszban pedig egyetlen fegyelmi vétség sincs feísorolva, (Zaj.) Kérem, közvetve igen, ha azt veszszük, hogy ebben a szakaszban hivatkozás történik a 22. §-ra. De én csak azt mondom, hogy ez nem világos és hogy a közoktatásügyi bizottság elrontotta az eredeti szöveget, a hol egy paragrafusban volt mindez sokkal világosabban felsorolva. Ha most azt keressük, hogy tulaj donképen miért is történnek mindezek a dolgok, miért csorbítják a felekezetek autonómiáját és miért rendezzük be a fegyelmi pöröknek egy egészen különös fajtáját, eddig nem létezett módját, akkor hamar túleshetünk ezen, mert azt találjuk, hogy azért, hogy az ország minden népének meg kell tanulnia magyarul beszélni. Barta Ferencz: Természetes ! Goldis László: Ha a rideg tárgyilagosság álláspontján állunk, akkor igenis az államban a magyar nyelvnek bizonyos hegemóniáját mindenkinek el kell ismernie. Mi is szívesen elismerjük, mert nagyon jól tudjuk, hogy a közigazgatás, az ország egysége is megköveteli azt, hogy azokban a felsőbb fórumokban, mint a törvényhozásban, az adminisztrácziónak és a juriszdikcziónak magasabb fórumaiban, a hol a hatóságok a felekkel nem közvetlenül érintkeznek, a magyar nyelv birjon kizárólagos használati jogosultsággal. De ez az a határ, a meddig mi a magyar nyelvnek kizárólagos használati jogosultságát elismerjük. De ez nemcsak a mi álláspontunk, hanem a törvénynek álláspontja is. A nemzetiségi törvény ebben a tekintetben világosan rendelkezik; azt mondja (olvassa) : ». . . ezen egyenjogúság egyedül 7