Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-132

48 132. országos ülés 1907 ifjainknak megkönnyítve a tanulás azáltal, hogy magyar nyelven oktattatnak. Ugyanez áll minden más nemzetiség nyelvére is.« Ezek Deák Ferencz elvei és ha a kultuszminiszter ur azt állítja, hogy közte és Deák Ferencz közt nincs különbség, akkor ajánlok neki módot, hogy ezt bebizonyítsa. (Halljuk! Halljuk!) Most van szó arról, hogy Karánsebesen gimnáziumot akarnak felállítani, még pedig államit. Tehát itt a mód, itt az alkalom, hogy az igen t. kultuszminiszter ur bebizonyítsa, hogy épen ugy gondolkodik, mint Deák Ferencz. Állitson Karánsebesen román nyelvű állami gimnáziumot. (Zaj és derültség balfelöl. Felkiáltások: Meglesz!) T. ház! Páterek most a törvényjavaslatnak legmegsebezhetó'bb részére és mondhatnám a hires szónokkal: nunc venio ad fortimissimum. Ugyanaz a pont az, melyet az állami tanítók jogviszonyairól és fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat alkalmával a legerősebben kifogásoltunk ; ugyanez a pont az, melyről maga az igen t. kultuszminiszter ur elismerte, hogy tényleg nem olyan természetű, a melyet nem lehet kifogásolni. Ez a törvényjavaslatnak a fegyelmi ügyekre vonatkozó rendelkezése. Ez oly abszurd állapotot teremt, a melynek párját nem hogy más hivatalnál, de sehol a világon nem találom. Két fórumnak legyen a tanító alávetve fegyelmi tekintetben. Van-e valahol a világon még egy hivatalnok, ki fegyelmileg két fórumtól függ, a ki fölött a fegyelmi hatalmat két hatóság gyakorolja ? Az a szerencsétlen nem fogja tudni, kinek szolgáljon. A közmondás is mondja, hogy két urnak nem lehet szolgálni. Hogy bizonyos esetekben a fegyelmi hatóságot a nem állami tanító felett nem az ő felekezeti hatósága gyakorolja, hanem a közigazgatási bizottság, ez először is a legnagyobb bizalmatlanság a felekezetekkel szemben. Sajnálom, hogy az igen t. kultuszminiszter ur ezt belátja és azt mondja: igen, az. Én legalább nem találtam megokadatolva azt; én nem olvastam sehol azoknak a tetteknek szeriesét, azoknak az elkövetett bűnöknek lajstromát, a melyek igazolhatnák ezt a bizalmatlanságot. Az nagyon szomorú dolog, hogy az ország közoktatásügyi minisztere azt mondja, hogy az igenis a bizalmatlanságnak a jele, mert ezt a bizalmatlanságot erősebben kell ok adatolni. Ha okadatolatlanul sütjük ezt rájuk, akkor mi keltjük fel azt a hangulatot, a mely majd okot ad a bizalmatlanságra. (Ugy van ! a nemzetiségiek padjain.) A fegyelmi ügyekre vonatkozólag már az állami elemi népiskolákról szóló törvényjavaslatnál elmondottam részben nézeteimet és nem akarom ismételni. Elmondottam akkor, hogy ennek a kormánynak egyik volt tagja is a legvehemensebben kikelt az ellen a kísérlet ellen, hogy a tanítók legnagyobb részét fegyelmileg a április 5-én, pénteken. közigazgatási bizottságok hatásköre alá utalják. Polónyi Géza ezt veszedelmes expediensnek mondotta. Azt mondotta, hogy ez a polgári jogoknak semmibe vevése, hogy a polgári jogoknak egyszerűen megszüntetése 30.000 emberre nézve és ezeknek az embereknek a miniszteri önkény számára való kiszolgáltatása. Pedig ő egy igen nagyeszű jogász és azt mondotta, hogy mielőtt ezt a pontot a törvényhozás elé hozzák, előbb egy jogászokból álló zsűri ítélete alá kellene bocsátani, hogy azok hozzanak e felett határozatot, vájjon egy rendezett jogállamban megállhat-e az, hogy a polgárok egy nagy részére nézve polgári jogaik gyakorlásának minősítését mintegy a közigazgatási bizottságra bizzuk, tehát közigazgatási hatóságra. Ezen alkalommal kifejtettem azt is, hogy Angliában pl. ez teljesen ki van zárva. Az angol közjog szerint minden sérelemnek utolsó birája a független állami biró. Akkor megmondottam és kifejtettem, hogy Angolországban tulajdonképen nincs is közigazgatási jog. Kmety Károly: Hogyne volna! Goldis László: Mindenesetre ez az a pont, a melyről még Meczner t. képviselő ur sem mondhatja, hogy nem sérti az ő felekezetét. Meczner igen t. kéjmselőtársam azt mondotta, hogy a kálvinista felekezet egyáltalában nem lát sérelmet ebben a javaslatban. Én nem tudom, hogyan becsülik ők az ő felekezeti jogaikat, ha abban sem lát sérelmet, hogy bizonyos esetekben a tanítót kiragadják az ő állásából. Nagy György: Először hazafiak, azután reformátusok! (Az elnök csenget.) Goldis János: Nincsen helyén t. ház egyáltalában, hogy olyan hatóságoknak adjuk át a juriszdikeziót, a melyek imperiummal vannak felruházva, mert akkor azoknak a hatóságoknak a kezére bizzuk oly ügyek tárgyalását, a mely ügyeknek mikénti végzése az ő érdekükben fekszik. A közigazgatósági hatóságok, szóval a vármegye, sok tekintetben hivatva van a politikát a vármegyében irányozni, és tudjuk, hogy rendes körülmények között a vármegyei hatóságok szoktak a kormányok exponensei lenni. Ha tehát t. ház egy tanitó, épen politikai okok miatt, a közigazgatási bizottság hatásköre alá kerül, természetes, hogy az a közigazgatási bizottság akként fogja azt az esetet minősíteni, a mint az az ő politikai szempontjainak legjobban megfelel. Nekem, t. ház, nincsen kifogásom az ellem hogy teleakaszszák az iskolák falait történelmi képekkel; az igen szép lesz, dicséretes, különösen ha ingyen kapják, a mint a t. miniszter ur megígérte és a mint a törvényjavaslatban is benne van. Az ellen sincsen kifogásom, hogy a magyar czimert tegyék rá az épületre, benn és künn, és az ellen sincs kifogásom, hogy a nemzeti ünnepek alkalmával a nemzeti lobogót kitűzzük. Ambár ismét hivatkozhatom egy nagy magyar állam-