Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-132

42 132. országos ülés 1907 április 5-én, pénteken. nyájan arra a czélra dolgozunk, hogy az autonómikus jogok megerősíttessenek, mikor az igen t. közoktatásügyi miniszter ur már többször kijelentette, hogy programmjának egyik sarkalatos pontja a katholikus autonómiának törvénybe iktatása: akkor egy ilyen javaslattal jönni ide a képviselőház elé, igazán arczulcsapása az autonómikus jogoknak. (Ugy van! a középen. Ellenmondások a baloldalon.) T. ház! ÜSTe feledjük el. — és ne felejtsék el azok a felekezetek sem, a melyek most azt remélik, hogy ez a törvényjavaslat velük szemben nem fog rigorózusan keresztülvitetni — hogy a felekezetek nemcsak ennek a kormánynak áldozzák fel felekezeti jogaikat, hanem feláldozzák azt az összes jövő kormányoknak is. (Ugy van! a középen.) Ne feledjék el a felekezetek, hogy jöhetnek még idők, mikor nagy szükségük lenne az autonómikus jogokra, de a mikor azok, a kiktől majd e jogaikat kérik, azt fogják válaszolni: Önként adtátok fel jogaitokat, s most nem kapjátok vissza. (Ugy van! a középen.) T. ház! Azt hiszem, sokkal jobb lesz, ha ezek a felekezeti önkormányzati jogok továbbra is megmaradnak azoknak a felekezeteknek kezében, a melyek most nem féltik e jogokat azért, mert a tűz mellett vannak és melegszenek, nem tartva attól, hogy a téli idő is elkövetkezhetik. (Mozgás a baloldalon.) Azt hiszem, sokkal hazafiasabb dolog azokra a felekezetekre is, a melyeknek felekezeti autonómiája megnyirbálását czélozza ez a törvényjavaslat, hogy ezeknek a felekezeteknek is, mikor szomorú idők akarnak következni, inkább legyen mit veszteniök, mint mit nyerniök. T. ház! Az ország önállóságának, alkotmányának nagyobb biztosíték az, ha a felekezetek egyáltalán a jövendő, esetleg nem alkotmányos kormányokkal szemben bírnak valamit, a mit védeniök kell, semhogy oly helyzet teremtessék, hogy ők mindent csak remélhetnek, védeni valójuk pedig nincs. Az az ember, a kinek semmije sincs, eszköze mindenféle erőnek, a kinek van valamije, az a létező megvédéséért mindig kész áldozatokat hozni. Igen t. elnök ur, kérnék egy kis szünetet, ha lehet. Elnök: Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Goldis László képviselő urat illeti a szó. Goldis László: Az előbb azt állítottam volt, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslat ellenkezésben van azokkal a törvényekkel, a melyek a hitfelekezetek autonómiáját biztosítják. Állítottam volt, hogy ellenkezésben van ezen törvények szellemével. Miben is fekszik az iskolai autonómiának a lényege? Először is abban, hogy a felekezeti iskolához a tanítót maga a felekezet nevezi ki, hogy a felekezeti tanítót csakis magának a felekezetnek van joga megfegyelmezni, hogy a felekezetnek kizárólagos joga van a tanítási nyelvet megállapítani, a tantervet, a tankönyveket, a tanszereket hasonlóképen. Ebben van az én nézetem szerint a felekezeti autonómiának lényege az iskolákra vonatkozólag. Már pedig ez a javaslat épen ezekben a lényeges pontokban sérti meg a felekezeteknek autonóm jogait. Ez a javaslat megengedi, hogy bizonyos esetekben a miniszter nevezze ki a felekezeti tanítót. Az eredeti törvényjavaslatban az is benne van, hogy, ha a felekezeti iskolai tanítók alapfizetéséhez az állam 500 koronával járul hozzá, akkor joga legyen a miniszternek a tanítót kinevezni. Igaz, hogy a felekezeteknek fájdalmas megütközésén megtört ez a kondiczió, a miniszter ur törülte a bizottságban ezt a föltételét az állami segély nyújtásának. Mindazonáltal a kinevezési jog benne maradt a javaslatban. Az egyik szakasz t. i. azt mondja, hogy ha a felekezeti iskolához megválasztott tanitőt a miniszter kétszer kifogásolja, akkor az illető község elveszti tanitóválasztási jogát és az illető iskolához a tanítót a felekezetnek minden további meghallgatása nélkül a miniszter nevezi ki. Ugyancsak a miniszternek lesz jogában a tanítót kinevezni, ha a felekezeti iskolától a tanítót oly czimen helyezik el, a mely czim a 22. §-ban benne van, az államellenes cselekedetek miatt. Akkor is elveszti az illető hitközség a jogát, hogy tovább tanítót választhasson az illető iskolába, vagy ő maga nevezzen ki, hanem a miniszternek engedi át a jogot, hogy kinevezhessen tanítót oda. Tehát egyéneknek a bűneiért a felekezetet bünteti a törvényjavaslat. Efát hogyan állhat jót a felekezet arról, hogy egy eltévelyedett tanítója pl. olyan cselekedeteket követ el, hogy el kell mozdítani az állásától? Most megválasztja a második tanítót. ÜSTem is ismeri az illető község, látja a bizonyítványait, teljesen megfelelő, meg van a kéjtesitése és megválasztja. Most el is követ valamit, amiért az illető hitfelekezet és maga a hitközség sem felelhet és ezt is elmozdítják. Akkor azután mindjárt beáll a miniszternek az a joga, hogy az illető iskolához ő nevezi ki a tanítót. Hogy ez miért történik, igazán nem tudtam megérteni, ha csak nem azért, — a mit nem akarok imputálni a mostani kormánynak — hogy t. i. ily módon akarja lassan-lassan államosítani azokat a felekezeti iskolákat, a melyeket épen államosítani akar. De ha ez az eset áll, ha ez a feltevés az igaz, hogy t. i. ezek az intézkedések azért vannak benne a törvényjavaslatban, hogy mintegy álutakon vehesse el azoktól a felekezetektől, a melyekhez a kormánynak nincs bizalma, az iskolákat, akkor ezt politikus dolognak nem