Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-132

132. országos ülés lh07 április 5-én, pénteken. 43 tartom. Az őszinteség hiányát a törvényekben én a legnagyobb bajnak tartom. Mert ha lehet a diplomáczia körében mindenfélekép csűrni-csavarni, általános kifejezéseket használni, mindenekfelett első kötelessége a preczizitás és határozottság. Mert olyan törvény, a melyet minden miniszter másként magyarázhat és másként hajthat végre, bizonyára nem a konszolidáczióra fog vezetni, haiiem a félreértéseknek, a súrlódásoknak, a zugolódásoknak olyan árját fogja az országra hárítani, a mely hazafias szempontból bizonyára nem kivánatos. Az az eset állt be, t. ház, hogy most már tulajdonképen nem is államilag segélyezett felekezeti iskolákról beszélhetünk, hanem ellenkezőleg, felekezetileg segélyezett állami iskolákról. (Helyeslések a nemzetiségi padokról.) Ma, t. ház, a tény az, hogy minden iskolában kizárólagos ur a miniszter, de az anyagot a felekezet szolgáltatja és én csak azt rosszalom, hogy ezt oly szinben tüntetik fel, mint hogyha az állam jönne a felekezeti iskoláknak a segítségére, ellenkezőleg pedig a dolog ugy áll, hogy az állam segélyezés nélkül nem túrván kellő számú állami iskolát felállítani, elveszi a felekezetektől az összes jogokat, de egyúttal elfogadja a felekezeti segélyezést. (Helyeslés a nemzetiségi padokon.) (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Ezért mondom, t. ház, hogy ma már nem lehet beszélni államilag segélyezett felekezeti iskolákról, hanem csakis felekezetileg segélyezett állami iskolákról. így azután eljut az állam az állami iskoláknak egy egészen uj fajtájához és én nem csodálom, t. ház, hogy a felekezetek, látva azt, hogy az iskolákra vonatkozó autonomikus jogaik úgyis csak illuzóriusak, fentartva jogaikat jobb időkre, tiltakoznak ezen javaslat ellen, a mely a felekezetek autonómiáját meg akarja semmisíteni és lassanként arra a gondolatra jutnak, hogy egyáltalában nem tartanak fenn többé felekezeti iskolákat. (Felkiáltások a baloldalon: Ez volna az igazi!) Ez a gondolat igen közelfekvő, t. ház. Ha már a fegyelmi jog tőlük úgyis teljesen elvétetik, hogy ha négy-öt tantárgyra nézve a tanterv megállapítása, az órák számának a megállapítása, a tanmenet megállapítása a felekezetek kezéből kivétetik és a miniszter jogkörébe utasittatik, akkor mondom, igen közel fekvő a gondolat, de a felekezetek azt fogják mondani, hogy egyszerűen nem adunk egy krajezárt sem a felekezeti iskolák fentartására és azokat az összegeket, a melyeket eddig a felekezeti iskolák fentartására fordítottunk, majd a hitélet megerősítésére szolgáló eszközökre fogjuk fordítani, (Igaz! Ugy van! a nemzetiségi padokon.) és mintegy kényszeríteni fogják az államot, hogy az összes iskolákat államosítsa, (Felkiáltások balfelöl: Az sem lenne baj /) Természetes, t. ház, hogy ez a dolog igazán fel fogja idézni Magyarországon a nagyon is rettegett és jogosan rettegett kulturharczot. A ki pedig, t. ház, a mai viszonyok között és a mai időkben Magyarországon kulturharczot akar felidézni, annak tanácsadója bizonyára nem a hazafiság. Az a tanácsát a szenvedélyek forrásából merítette, (Helyeslés a nemzetiségi padokon.) oly szenvedélyek forrásából, a melyek nem fedik az országnak igaz érdekeit. Bizonyos az is, t. ház, hogy e harezban az állam részén lesznek a nyers erőnek eszközei, a zsandárok, a hatalom, az anyagi erő, de a felekezetek oldalán lesz az igazság, (Igaz! Ugy van! a középen.) a hit, a meggyőződés erőssége. És legyen szabad Fichte szavait idéznem, a melyeket a »Eeden an die deutsche Nation« czimű művében nemzetéhez intézett: »Nicht die gewalt der Armee, sondern die Macht des Gemüths, die Kraft der Seele ist es, welches die Siege erkämpft.« Nem az anyagi erő arat győzelmet, hanem a lélek hatalma, a meggyőződés erőssége, (Ugy van! a középen.) Pop Cs. István : Apponyi is ezt mondta! (Zaj.) Goldis László: És mivel indokolják, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a felekezetek autonómiáját megszorítsák, mivel indokolják, hogy a neveléstan alapelveivel ellenkezően akarják a népnevelést Magyarországon rendezni? A ki figyelmesen elolvassa a törvényjavaslat miniszteri indokolását, valamint a tanügyi bizottság indokolását, csak egy feleletet adhat: a magasabb állami érdekkel. A magasabb állami érdek megköveteli, hogy a felekezetek autonómiáján csorbát ejtsünk, hogy az államilag segélyezett felekezeti iskolákban a felekezetek rendelkezési jogait megcsonkítsuk, imitt-amott teljesen ^megsemmisítsük. És egy különös elvet látunk itt érvényesülni a törvényjavaslatban, t. i. mentől nagyobb az állami segély, annál nagyobb az állam beavatkozása, tehát annál jobban meg lesz védve az állam érdeke. De kérdem én: van olyan iskola, a melyben az állam érdekét nem kell: megvédeni? Ha az állami érdek megvédése nem követeli az állam beavatkozását olyan iskolákban, a melyeket az állam nem segélyez, akkor miért követeli olyan iskolákban, a melyeket az állam segélyez ? Mert, t. ház, az igazság az, hogy az állam érdekét minden iskolával szemben meg kell védeni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De hogyha ez lehetséges — és lehetségesnek kell lennie —• olyan iskolákban, melyeket az állam egyáltalában nem segit, és melyekben semmi befolyással nem bir, legalább nem olyannal, mint a minőt a törvényjavaslat előir, akkor lehetséges lenne olyan iskolában is, a melyet az állam segélyez, a nélkül, hogy a felekezetek autonóm jogain csorba ejtessék. (Helyeslés a nemzetiségi padokon. Zaj.) 6*