Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-132

132. országos ülés 19ü7 zetiségiek padjain.) Ez a törvényjavaslat elvben elismeri a felekezetek iskolaállitási jogát, a felekezetek autonómiáját; a gyakorlatban azonban ennek épen ellenkezőjét cselekszi, t. i. csorbitja, igen sok esetben teljesen megsemmisiti a felekezetek autonóm jogát. És milyen ürügy alatt ? A segély ürügye alatt. Ez a törvényjavaslat azt a tételt állit ja fel, hogy adok a felekezeteknek .állami segélyt, de ezen segély mértékében csorbítom a felekezeteknek autonóm jogait. Tehát a segély nem egyéb, mint eszköz, mint ürügy a beavatkozásra, és nagyon sokak lelkében az a gyanú támad, hogy ezt a törvényjavaslatot tulaj donképen azért hozták ide, nem is annyira a tanítók érdekében, mint inkább, hogy megtaláltassék az ürügy, hogy a felekezetek autonóm jogait megcsorbitsuk. Be fogom bizonyítani, hogy az az elv, a melyen a törvényjavaslat alapszik, teljesen hamis, nem állhat fenn, mert az államsegélynek nem szabad arra szolgálni, hogy a felekezetek jogait megcsorbitsa. Ha elismerem azt, hogy országos szempontból jó és helyes volt, hogy a felekezeteknek autonómiájuk legyen, akkor ebből semmiképpen sem lehet azt következtetni, hogy akkor, hogy ha államilag segélyezem ezen felekezeteket, mindjárt nem jó a felekezeti autonómia. Ellenkezőleg, én be fogom bizonyítani, hogy pozitív törvényeink máskép rendelkeznek. Az államsegély nem arra való, hogy általa a felekezeti autonómiát csorbítsuk, hanem ellenkezőleg, hogy azt erősítsük. Az 1848 : XX. t.-czikknek ez az értelme. Tessék csak azt elolvasni figyelemmel és azt fogják találni, hogy két elv egyesül abban az 1848 : XX. t.-czikkben. Ez a két elv az, hogy egyrészt a felekezetek autonómiáját törvénybe iktatjuk, másrészt segíti az állam a felekezeteket. Hogy ugyanabban a törvényben két elv legyen, a mely egymást teljesen kizárja, ez logikai abszurdum volna, azt mondani t. i., hogy elismerem a felekezetek autonóm jogait, elismerem azt is, hogy az államnak kötelessége a felekezeteket segíteni és mindjárt azt mondani, hogy a mennyire segítem őket, annyira csorbítom jogaikat: ez abszurd dolog. (Ellenmondások balfdől.) Hiszen akkor ép ugy járnánk el, mint hogyha hatalmamba kerülne egy ember és azt mondanám, barátom én téged nem bántalak, a te életed nekem nagyon kedves és szent, meghagyom tehát az életedet, de enni nem adok. Hanem, hogy lásd, milyen jószívű vagyok, ha enni akarsz, azt is adok, de egy tál ételért levágom az egyik karodat, a második tál ételért lecsapom másik karodat, ha pedig egészen jól akarsz lakni, elveszem az életedet. Markos Gyula : Czirnkus'bláh hunczutság ez ! (Zaj.) Elnök." Markos Gyula képviselő urat rendreutasítom. Goldis László : Ez az elv teljesen ellenkezik az eddigi törvényekkel. Elmondottam, hogy az 1848 : XX. t.-cz ugyanígy rendelkezik. Hogy [ KÉPVH. NAPLÓ 1906 — 1911. VIII. KÖTET. április 5-én, pénteken. 41 bebizonyítsam, hogy mennyire igazam van, fel fogom olvasni a gör. keleti román egyház szervezeti szabályzatának azt a részét, a mely erre az ügyre vonatkozik. Ez a szervezeti szabályzat az 1868 : IX. t.-czikken alapszik, ö felsége szentesitette azt miniszteri ellenjegyzés mellett, tehát törvényerővel bir. Ebben, t. ház, a 8. általános pont igy szól (olvassa): »A metropoliának fentebbi alkatrészei jó eleve gondoskodni fognak azon szellemi és anyagi eszközökről, a melyek az egyházi, iskolai és alapítványi czélok elérésére szükségesek és a mennyiben a metropoliában és azonkívül is tett e gyűjtések utján nem sikerülne fedezni a megkívántató költségeket, segélyért az államhoz fognak fordulni.« Hát, t. ház, ha benne van a törvényben, hogy a felekezeteknek akkor, mikor szükségük van felekezeti hatáskörük kifejtése czéljából államsegélyre, az állam mintegy köteles ezt a segélyt megadni, akkor nem lehet ezen ellenkezésben az a másik elv, hogy akkor már megszűnik ez a törvény. (Mozgás a baloldalon.) Ez annyira természetes, hogy ennél természetesebb logikát el sem tudok magamnak képzelni. Az elvet, t. ház, csakis igy lehet felvetni: vagy elismerjük, hogy a felekezetek autonómiája jó dolog, helyes dolog, s akkor azt minden erővel erősíteni és nem gyengíteni kell, — tehát államsegélylyel is erősíteni kell — va

gy pedig ellenkező álláspontra helyezkedünk, azt mondva, hogy a felekezetek autonómiája nem jó, az ország érdekének nem kedvező dolog, s akkor nern következhetik más, mint hogy azt mondjuk: Deleatur, töröljük el a felekezeti jogokat a maguk teljességében, ha azok nem helyesek. De, t. ház, ha jók, ha az állam érdekeivel megegyezők, akkor ne gyengitsük azokat ilyen utón módon, hanem erősítsük meg államsegélylyel, mint olyant, a mit jónak, üdvösnek és helyesnek tartunk. Különös, t. ház, hogy épen most és épen az igen t. közoktatásügyi miniszter ur áll elő ilyen javaslattal. Most, mikor a politikai életnek iránya általában az, hogy az autonómiákat erősíteni kell. Hiszen most várjuk — várjuk lelkendezve és nagy örömmel — az alkotmánybiztosítékokat. Mezöfi Vilmos: Várhatjuk! (Zaj! Halljuk! Hall juh !) Goldis Lászlő: Türelmetlenül várjuk, hogy minél előbb a ház asztalán legyenek már azok a törvényjavaslatok, a melyek biztosítják a megyéknek ellentállási jogát olyan esetekre, a mikor az ország alkotmánya ismét veszélyben fog forogni. Akkor, t. ház, mikor e tekintetben talán nincs is köztünk véleménykülönbség, — még közöttünk és az urak között sem ,— a mikor mindnyájan óhajtjuk, hogy az ország önállóságának minél erősebb biztosítékai minél hamarább megteremtessenek, a mikor mind6