Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-147

Í47. országos ülés 1907 április 24-en, szerdán. 451 hogy néni hiszem, hogy ez a javaslat szánt­szándékkal a nemzetiségek ellen irányulna és annak a meggyőződésemnek adtam kifejezést, hogy csak tévedésből történt az, hogy e szakasz­ban a fegyelmi vétségek köréből ki van véve a nemzetiség elleni vétség. A többségnek a hatá­rozata után azonban, a mely határozatot birálni nincsen jogom, a véleményem e törvényjavaslat intencziójáról megváltozott. B határozat után joggal támad fel lelkemben az a gyanú, hogy ez igenis czélzatosan és akarattal a nemzetisé­gek, még pedig minden nemzetiség ellen való izgatásnak kivan fegyvert adni a különböző tanítók kezébe, mert különben ezt a határoza­tot a t. ház nem hozhatta volna meg. Ezen megjegyzésem után bátorkodom át­térni a 23. §-ban foglaltakra. A midőn a zár­szó jogával éltem, már akkor is kifejtettem, hogy a felekezeti tanítók fegyelmi ügye tekintetében nagy különbség van a közoktatásügyi bizottság által szövegezett javaslat és az igen t. kultusz­miniszter urnak eredeti javaslata között. Ha az a változtatás, a melyet a közoktatás­ügyi bizottság az eredeti törvényjavaslaton tett, némileg talán javít is a helyzeten, másrészt azonban a rendelkezéseket sokkal zavartabbakká és komplikáltabbakká tette, ugy hogy a köz­oktatásügyi bizottság szövegezése alapján a törvény alkalmazása terén a félreértések egész halmaza fog felmerülhetni. Akkor, minthogy nem terjeszkedhettem ki részletesen ezen álli­tásom bizonyítására, az igen tisztelt kultusz­miniszter ur, legalább a jelekből ítélve, tagadásba vette azt a állításomat, hogy azok a lazaságok tényleg benne vannak a közoktatásügyi bizottság szövegezésében. Azért bátorkodom most a rész­letekre kiterjeszkedve kimutatni, hogy a köz­oktatásügyi bizottság tényleg rojjpantul elhamar­kodottan és a különböző szövegek egybevetése nélkül alkotta meg a 23. és 24. §-okat. Rám azt a benyomást tette ez, hogy egy bizottsági tag indítványára történt így a dolog és a bizott­ságnak talán nem volt elég ideje ahhoz, hogy a szövegeket összeegyeztesse és az egyes mondatok következményeit más mondatok következmé­nyeivel összevetve, állitsa össze a szöveget, a mely eljárás esetén kitűnt volna, hogy a különböző rendelkezések végkövetkezményei között teljes ellentétek vannak. Az eredeti miniszteri javaslat a fegyelmi ügyekre vonatkozólag a következő szempontok szerint járt el. A fegyelmi ügyeket két nagy csoportra osztja. Az egyik csoportba a közönséges fegyelmi vétségek tartoznak. A javaslat szövege nem igy nevezi ugyan, de hogy könnyebben dolgozhas­sam a fogalmakkal, azért ezt a csoportot a közönséges fegyelmi ügyek csoportjának nevezem. A második csoportot pedig az államellenes fe­gyelmi vétségek csoportja képezi. Az eredeti miniszteri javaslat különbséget tesz a községi iskolák tanítóinak fegyelmi ügyei és a hitfele­kezeti iskolák fegyelmi ügyei között. A községi iskolák tanítóira vonatkozólag a miniszteri javas­lat teljesen érvényben hagyta az 1876: XXVIII. törvóiryczikket és azt mondta, hogy ezután ugy fognak elintéztetni a fegyelmi ügyek, a mint azt az ]876:XXVIII. törvényezikk a közönséges fegyelmi vétségekre vonatkozólag rendeli. Kér­dés most, hogyan fognak azok elintéztetni a hitfelekezeti iskoláknál. A miniszteri javaslat szerint a hitfelekezeti iskolákra vonatkozólag a közönséges fegyelmi ügyekben az eljárás a nem segélyezett hitfelekezeti iskolára nézve teljesen az illető felekezeti hatóság jogkörében hagyatik meg továbbra is s az államnak és kormánynak semmiféle befolyása azokra nincsen. Az államellenes cselekedetekre vonatkozó­lag pedig egyáltalában a felekezeti hatóságnak semmiféle joga nincsen, azok kivétetnek a fele­kezeti hatóság jogköréből és átutaltatnak a köz­igazgatási bizottsághoz, hozzávéve azt a feltételt, hogy ha épen a felekezeti hatóság maga akar eljárni, ez megengedtetik neki, de akkor is a mi­niszter felülbírálja, és ha akarja, azután mégis átutalja a közigazgatási bizottsághoz. Ez volt a miniszteri javaslatnak az eszmemeuete; ezen eszmemenet szerint voltak rendezve a fegyelmi ügyek az eredeti miniszteri javaslatban. Most már jött a közoktatásügyi bizottság és ezen nagyot változtatott. Mindenekelőtt a községi tanítók fegyelmi ügyeit egységesen ren­dezte, átvette az *1876 : XXVÍII. t.-czikkből mindazt, a mi a tanitók fegyelmijére vonatko­zott, és hozzáadta mindazt, a mi az uj tör­vényben került rendezés alá, és mindezen ügye­ket a községi iskolákra vonatkozólag egy sza­kaszban rendezte, a 22. §-ban. Most azután tovább ment a közoktatásügyi bizottság és ren­dezni akarta a hitfelekezeti iskolák tanítóinak fegyelmi ügyeit. Ezt két szakaszban teszi. Mily eszméből került ez ki ? Itt is megkülönböztetés történik a közönséges fegyelmi ügyek és az ál­lamellenes cselekedetek között. Azt mondja a 23. §. a közönséges fegyelmi ügyekre vonatko­zólag, hogy ezek szintén kizárólagosan a feleke­zetnek a hatáskörébe és jogkörébe utaltatnak. De most jön az államellenes cselekedet. Azt mondja a közoktatásügyi bizottság, hogy az államellenes cselekedetekre vonatkozólag a segélyezett felekezeti iskolákra nézve a minisz­ter rendeletére köteles az illető felekezet elren­delni a fegyelmi vizsgálatot és teljesen lefoly­tatni egészen az ő hatáskörében, Ítéletet hoz és ezen Ítéletet felterjeszti a miniszterhez. Ez áll a segélyezett felekezeti iskolákra nézve. A nem segélyezettekre nézve nem mondja ezt ki. Ki akarom mutatni, hogy logikaellenes a közoktatásügyi bizottság szövegezése. Mert épen ellenkezőleg, a segélynélküli felekezeti iskolák­nál az államellenes cselekedeteket egyáltalában nem engedi semmiféle esetben a felekezeti ható­57*

Next

/
Oldalképek
Tartalom