Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-147
446 U7. országos ülés 1907 téren is, a dolog természetéhez képest különösen politikai pártviszonyoktól, de még az igazgatás önkénjétől is einanczipáljak, abból kivegyek. (Helyeslés.) De Lát ennek gyakorlati keresztülvitele nagyon gondos előkészítést kíván. P. o. a tanítókról beszélve, igen jogos eszme, melynek itt a házban kifejezést is adtak, hogy, mikor a tanító fegyelmi ügyeiről van szó, ezek elintézésébe maguknak a tanítóknak, a tanítói testületeknek is, bizonyos befolyás adassék. Hanem hogy ez miként szerveztessék, mikor különböző jellegű tanítóink vannak, állami tanítóink, községi tanítóink, felekezeti tanítóink, és hogy ez a befolyás minő mértékben érvényesüljön a fegyelmi fórumok összeállításánál tekintetbe veendő egyéb tényezőkkel szemben, ez egy rendkívül nehéz, bonyolult kérdés, olyan, a mely érettebb megfontolást és hosszabb időn át való előkészítést igényel, mint a mennyi nekem rendelkezésemre állott, mikor a tanítói fizetésrendezés, hogy ugy mondjam, a körmömre égett ós közvetlenül megoldandó feladatot képezett, ezzel kapcsolatosan pedig az állami és nemzeti érdekekből legszükségesebb intézkedések létesítését nem mellőzhettem. Különben megvallom, hogy ha már én sem tartom ideálisoknak azokat a fegyelmi fórumokat, melyek ebben a tekintetben é\y ug3 r , mint az állami tanítókról szóló törvényjavaslatban létesíttetnek, igen nagy túlzást látok azok olymérvű leszólásában, mint a minővel itt találkoztunk. Mert a főszolgabíró nem ítélkezik, a főszolgabíró csak a vizsgálatot vezeti a tényekre nézve, (Igaz! Ugy van!) és miután minden néven nevezendő tisztviselővel szemben, ki az ő hatáskörébe esik, ki az ő körzetében van, a főszolgabíró van ezen joggal felruházva, nem látom át, miért volna ez különösen veszélyes a tanítóval szemben ? De hát a főszolgabíró nem ítélkezik, hanem ítélkezik elsősorban a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya. A közigazgatási bizottság pedig oly testület, mely a megye területén működő legelsőbbrendű tisztviselőkből és a megyei közönség választottaibol alakul; hogy ez a testület organieze képtelen legyen arra, hogy ezen kérdésekben, melyek itt felmerülnek, igazságot szolgáltasson, hogy ezt a testületet oly bizalmatlansággal kell nézni, azt nem fogadhatom el. Sokkal súlyosabb kifogás alá eshetik elvi szempontból a miniszternek legfelsőbb fokban való végérvényes judikaturája. Remélem, hogy magam, míg ezen a helyen vagyok, ennek a judikaturának teljesítése alól a legsúlyosabb esetekben fel fogom tudni magamat menteni, de míg a dolog kezemben lesz, iparkodni fogok minden mellékes szemponttól eltekintve, a lehető legpártatlanabb igazságot szolgáltatni, (Helyeslés.) a mint hogy gyakorlatilag és tapasztalatilag véve, meg kell állapitanom, hogy az én hivatali április "zí-én, szerdán. elődeim alatt a fegyelmi joggyakorlás terén legalább a túlszigoruság szempontjából panasz nem volt emelhető és nem is emeltetett. Ezeket a dolgokat a tanügyi igazgatás legfőbb vezetésének kezéből teljesen kivenni, annak befolyását e tekintetben nullifikálni, az megint oly túlzás volna, a melytől a dolgok végleges rendezésénél is majd tartózkodni kellene. Tehát nem olyan nagyon fekete ez az ideiglenes állapot a fegyelmi fórumok tekintetében, mint a minőnek azt igen t. képviselőtársaim feltüntetni akarják. Gratz Gusztáv képviselőtársam igen elmésen ós nagy apparátussal foglalkozott ennek a fegyelmi szakasznak anyagi dispoziczióival is, és azok a) j)ontját illetőleg, a mely a magyar nyelv tanítására vonatkozik, a legsúlyosabb aggodalmaknak adott kifejezést, melyek tekintetében azonban maga mondta, hogy ha Burdia Szilárd t. képviselőtársam módositványa elfogadtatnék, akkor ezek az aggodalmak nagyon leszállanának. Nos hát, t. képviselőház, én a magam részéről elfogadom Burdia Szilárd t. képviselőtársamnak módositványát már csak azért is, mert hiszen intenezióm ugy sem lehetett más, mint a mi ebben a módositványban foglaltatik. Az egész törvényjavaslatnak ökonómiája erre mutat, mert hiszen később van egy szakasz, a mely intézkedik arra az esetre, ha nem a tanítónak mulasztása vagy rossz szándéka eredményezi a sikertelenséget a magyar nyelv tanításában, hanem más körülmények, a melyek az ő akaratától függetlenek. Már az ezen szakaszszal való összhang szempontjából is szívesen elfogadom ezt a módosítást, mert hisz ez abszolúte nem változtat a törvény szándékán, a törvény czélján. Azt pedig — ismételten mondom — nem fogadhatom el, hogy a magyar nyelv tanítására kitűzött ezen minimális siker követelése semmi szankczióval ne láttassák el. Vagy akarunk komolyan ebben a tekintetben czélt érni, vagy nem akarunk. (Ugy van! Ugy van!) Ha nem akarunk, akkor ne tömjük tele törvénytárunkat olyan paragrafusokkal, a melyeknek az életben semmi eredménye sincs; (Elénk helyeslés.) ha pedig czélt akarunk érni, akkor gondoskodnunk kell arról, hogy a ki a kitűzött czélnak megfelelni nem képes, arról ki legyen mondható, hogy a tanítói hivatásnak nem tud megfelelni, a ki pedig vétkes mulasztásból nem felel meg a czélnak, az a mulasztásnak fokozatai szerint többé-kevésbbé érzékeny következményeket érezzen fegyelmi utón. (Helyeslés.) Azt hiszem, t. képviselőház, sem elvileg nem lehet ez ellen kifogás, sem jiedig — különösen, miután a módosítás, a melyhez ón hozzájárulok, a törvényjavaslat és a szakasz czélzatát még világosabbá teszi — valóban arra az aggodalomra sem lehet ok, hogy ezzel az első ponttal vissza lehessen élni. Gratz Gusztáv t. képviselőtársam még igen
