Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-147

Ikl. országos ülés 19,07 április 2í-én, szerdán. 447 elmésen , példálózik,. hogy minő abszurditások következhetnek abból, ha például a 17. §-ban körülirt kötelességeknek elmulasztása miatt vonjuk fegyelmi alá a tanítót, mert hiszen ott az van, hogy a kiragasztott vagy kifüggesztett falitábláknak nem szabad idegen vonatkozású földrajzi vagy történelmi czélzásokat tartalmazniuk. Ebből az következnék ő szerinte, hogy ha a kölni dóm ábrázolását, vagy Afrikának térképét függesztik ki, ezért fegyelmi alá vonható a tanitó. Hát én azt hiszem, hogy ez elmésségnek igen jó, de hiszen nem erről, nem idegen tárgyuakról van itt szó, hanem idegen vonatkozásuakról. Mindenki igen jól tudja, hogy az alatt mi értetik. Én szivesen láttam volna, — ha t. képviselőtársam ezt még jobban klariiikálni akarta - - hogy ha az illető szakasznál módositványt adott volna be, melyben kifejezésre jut az, hogy közjogi vagy politikai természetű idegen vonatkozások. Arról van szó, hogy olyan ábrázolások, olyan egyoldalú odaállitása egy idegen államnak, a melylyel esetleg a magyar állampolgárok egy része fajrokon, egy idegen állam intézményeinek olyan egyoldalú ismertetése, kultiválása, vagy olyan térképek, a melyekben mintegy odairányittatik a gyermeknek figyelme, hogy ő neki ezen az országon kivül van keresnivalója, ezen az országon kivül vannak vérségi összeköttetései: ez az idegen vonatkozás. (Ugy van! Ugy van!) Idegen vonatkozás alatt ez értetik. Az, hogy egy más országnak térképét vagy egy más országnak műremekeit adjuk elő, az nem idegen vonatkozás, az idegen tárgy. Valamint hogy azzal is gúnyolódik, hogy a 20. §. szerint hazafias tartalmú tanszerek és olvasókönyvek használtatnak. Bocsánatot kérek, ezt nemcsak olyan negatív értelemben veszem és a szakasznak szándéka nagyon világos, hogy nemcsak negatíve veszi a szabályt ez a szakasz, hogy ne legyenek hazafiatlan tartalmúak, hanem olyanoknak kell lenni azon olvasókönyveknek, a melyek alkalmasak arra, hogy a hazához való ragaszkodást pozitive ápolják. (Helyeslés.) Olyan tartalmat kíván a tankönyvektől ez a szakasz. De e tekintetben semmi legkisebb nehézség a judikaturában nem lehet, épen ezen szakasz alkalmazásánál nem lehet azért, mert a második pontja a 20. §-nak ugy szól,, hogy az illető iskolában kizárólag a vallás- ós közoktatásügyi miniszter által megállapított tanterv szerint és óraszámban s kizárólag az általa is engedélyezett tankönyvek és tanítási segédeszközök használatával történik az oktatás. Itt tehát az a jogi ismérv, a mely után a fegyelmi bíróság itél, nagyon világos. Nem a hazafias tartalmat tartozik tehát á fegyelmi biróság elbírálni, hanem csak azt, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter által helyben vannak-e hagyva azon könyvek, vagy sem. Itt legfeljebb. én kerülhetnék fegyelmi el-, járás alá, hogy ha én . hagynék jóvá oly tankönyveket, a melyek nem birnak hazafias tartalommal. (Derültség és helyeslés.) T. képviselőtársam tovább fonja a példálódást annak bizonyítására, hogy laza a szerkezete e szakasz egyes pontjainak és áttér e tekintetben a e) pontra is, a mely az államellenes irány meghatározását tartalmazza. Azt mondja t, képviselőtársam, hogy a leggondosabb körülírással állapítjuk meg a vétségeknek, sőt kihágásoknak tényálladékát, hogyha 10 koronás pénzbirságról, vagy két napi elzárásról lehet szó, itt pedig, a hol fegyelmi esetekről van szó, a melyek esetleg az illető tanitó állásába kerülhetnek, itt ő szerinte oly laza fogalmazással állunk szemben, a mely az önkénynek tág teret nyújt. T. képviselőház! Én épen a t. képviselőtársam beszédének szuggesztív hatása alatt lapozgattam és átnéztem egy kissé büntetőtörvénj'könyvünket és e tekintetben találomra, a mi épen a. kezembe jutott, látom pl. a 173. §-t, a mely öt évig terjedhető államfogházzzal bünteti azt is, a ki többek között az alkotmány egyes intézményei, a monarchia másik államával fenálló kapcsolat ellen izgat. Már most én azt hiszem, hogy itt öt évig terjedhető államfogházzál büntettetik oly cselekmény, a melynek tényálladékát meghatározni talán legalább is olyan nehéz, mint annak tényálladékát, a mi e fegyelmi szakaszban államellenes cselekedetnek minősíttetik; s a függetlenségi párt törekvéseire talán ez a most felolvasott szakasz sokkal veszedelmesebb volna, (Igaz! Ugy van!) és mi mégis a büntetőtörvénykönyv ezen szakaszának fennállása mellett meglehetős biztonságban érezzük magunkat a mi elveink hirdetésében. Persze benne van, hogy a ki lázit. Tessék azonban a lázítás fogalmát körülírni. Gondolom, ez szintén a legnehezebb j>roblémák közé tartozik applikativ tekintetben, minden egyes esetben. Itt van a »veszélyes fenyegetés« meghatározása. Jogászaink eddig nem találtak semmit ez ellen a meghatározás ellen, hogy veszélyes; fenyegetésnek tekintendő minden bűntett vagy vétség elkövetésével való fenyegetés, a mely a fenforgő körülményeknél fogva alkalmas arra, hogy a fenyegetett személyben a veszély közvetlen bekövetkezése iránt alapos félelmet gerjeszszen. Ha, t. képviselőház, én ezt a szakaszt oly módon akarnám analizálni, a mint t. képviselő-, társam analizálta az én c) pontomat, akkor azon eredményhez kell jutnom, hogy. itt a birói önkénynek a legtágabb kapu nyittatik. Mert mily fenforgó körülmények azok, a melyeknél fogva a fenyegetés alkalmas arra, hogy a veszély közvetlen bekövetkezése iránt a fenyegetett személyiben félelmet gerjeszthetne? Hiszen az a fenyegetett személy temperamentumától is függ. Az egyiknél félelmet gerjeszt, a min a másik csak kaczag.