Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-147

Ií7. országos ülés 1907 április 24-én, szerdán. 445 eredményt várnak. Épen azért, mert nem látom, hogy mi czélja lehet ezen szakasznak ; mert nem azon tanerőkre és nem a kormány azon közegeire bizatik ezen 22. §-ban és általában a törvényjavaslatban körülirt kötelezettségek teljesítésének ellenőrzése, a melyek erre hivatva volnának; épen azért, mert attól félek, hogy a mint azt az előttem szólók is kifejtették, nagyon könnyen vezethet közigazgatási és politikai üldözésekre a közigazgatási közegek kezébe letett fegyelmi hatalom — természetesen a nélkül, hogy osztanám az előttem többek által hangoztatott indokokat, mert én a legteljesebb mértékben hive vagyok nemcsak annak, hogy a magyar nyelv az iskolákban otthonos legyen ós hogy a nemzetiségi vidékeken a tanköteles gyermekek a magyar nyelvet megtanulják, sőt ennél tovább megyek és hive vagyok a kötelező állami oktatásnak; — továbbá, mert azt hiszem, hogy nem ilyen segédeszközökkel és nem már évtizedek óta sikerteleneknek bizonyult módszerekkel, nem ezen szigorú fegyelmi intézkedésekkel, a melyek csak a papiron lesznek meg, de a melyeknek foganatjuk nem lesz, hanem csakis a kötelező állami oktatással lehetne elérni azt a czélt, a melyet e házban a t. nemzetiségi képviselő urak kivételével mindnyájan óhajtunk : nem fogadhatom el ezt a szakaszt. Ha a 22. §-ban — a melyre nézve különben módositást elő nem terjesztek — garancziát találnék egyrészt az iránt, hogy a pedagógia terén jelentkező eredmények ellenőrzése nem a főszolgabirákra és az ahhoz nem értő szülőkre, hanem a tanfelügyelőre bizatik, másrészt az iránt, hogy a fegyelmi eljárás során a tanfelügyelőnek nagyobb befolyás biztosittatik, akkor elfogadhatnám e szakaszt, ezen alakjában azonban ezt nem tehetem. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az ülést tiz perczre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A vallásos közoktatásügyi miniszter ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház ! Ez a szakasz csakugyan egyik kardinális szakasza a törvényjavaslatnak, habár formailag csak a községi tanitókra vonatkozik, de a mint Gratz t. képviselőtársam helyesen jegyezte meg, kiterjed annak fontossága a felekezeti tanitókra is, mivel bizonyos deliktumok, bizonyos vádak fenforgása esetén a fegyelmi eljárás felekezeti tanitókkal szemben is az e szakaszban körülirt eljárással és ennek a szakasznak anyagi intézkedései szerint intéztetik. Nagyon természetes tehát, hogy mindazok, leiknek a törvényjavaslattal szemben általában véve aggodalmaik vannak, ezeket mintegy összpontositva látják ebben a szakaszban, és azért legyen szabad az itt felhozott ellenvetésekre tőlem telhetőleg röviden és mégis kimerítően válaszolni. Manojlovics t. képviselőtársam újból kifogásolta különösen a fegyelmi fórumokat, a melyeket ez a szakasz felállít és az eljárásra vonatkozó biztosítékok hiányát. Felemlítette azt a körülményt is, a mely neki feltűnt, hogy míg az állami tanítókra vonatkozó törvényjavaslatban az a szakasz, a mely ennek tartalmilag teljesen megfelel, oly mondattal vezettetik be, a mely annak mintegy ideiglenességét juttatja kifejezésre, hogy t. i. ez az eljárás addig érvényes, mig az általános szolgálati pragmatikával együtt a tanítók jogviszonyai is véglegesen rendeztetnek, addig ez az ideiglenesség ennek a szakasznak bevezető mondataiban nem nyer kifejezést és azt kérdi, vájjon ebben valami czélzatosság van-e vagy nincs ? Hát nincs, t. képviselőház. Ez a szakasz formailag, mint mondám, csak a községi tanítókról szól. Már pedig tudvalévő dolog, hogy az 1868. évi közoktatási alaptörvény a községi iskolákat jogviszonyaik tekintetében, egyedül csak a tanitóválasztás jogának és a választott iskolaszék fennállásának kivételével, az állami tanitókkal egyenlően szabályozta. Nagyon természetes tehát, hogy a községi tanitókra minden tekintetben ugyanazon fegyelmi eljárás alkalmaztatik ugyanazon fórumok előtt, a mely fegyelmi eljárás és fórum az állami tanitókra nézve fennáll. Ebből folyólag, ha majdan, a mi reményiem nem hosszú idő múlva be fog következni, a szolgálati pragmatika és a tisztviselők jogviszonyai az egész vonalon rendeztetnek s ezzel kapcsolatosan a tanítóknak is, kik közül az állami tanítók állami tisztviselők, a községi és hitfelekezeti tanítók pedig köztisztviselők, fegyelmi viszonyai rendeztetni fognak: akkor az az uj rendezés, a mely az állami tanítók jogviszonyai tekintetében be fog állani, nagyon természetesen kiterjed majd a községi tanitókra is, és abban a novclláris intézkedésben vagy bármily néven nevezendő törvényhozási alkotásban, a mely ezt a reformot eszközölni fogja az állami tanitókra nézve, kifejezést fog nyerni, hogy ez a rendezés a maga egészében kiterjed a községi tanítókra is, valamint hogy az a kivételes judikatura, a mely államellenes deliktumokra nézve fennáll és azokat az állami fegyelmi közegek elé utasítja, szintén az uj törvény és nem ezen törvény értelmében fog eszközöltetni. Tisztán ezért nem láttam szükségesnek, hogy az intézkedésnek provizórius jellegét ezen törvényjavaslatban újra feltüntessem. De épen ezért nem vagyok abban a helyzetben, hogy t. képviselőtársamnak a javaslat tartalmát érintő módosításait elfogadjam. Nem mintha én azoknak alapgondolatával ellentétben volnék, sőt épenséggel nem vagyok azzal elvi ellentétben. Az én egész gondolkozásom — és a ki politikai multamat figyelmére méltatja, igazat fog nekem adni — politikai pályámnak, hogy ugy mondjam, egész eszmeköre engem arra visz, hogy a jogi garancziákat lehetőleg szaporítsam, minden néven nevezendő intézkedést, még a fegyelmi