Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-147

442 Í47. országos ülés 1907 április 2k-én, szerdán. ismeri, el fogja ezt ismerni — hogy az érdek kettős. Valamint az erdélyi szászoknak érdeke, hogy a magyarsággal a szorosabb összeköttetést keressék, ép ugy érdeke a magyarságnak, hogy a szászokkal való egyetértést ápolja, mert ha a szászok kidőlnek, igen nehéz volna Erdélyben az etnikai egyensúlyt, a faji egyensúlyt fentartani. A mi népünknek egész léte nem azon nyugszik, hogy számszerűleg óriási nagy tömegeket képviselünk Erdélyben. Nem is azon nyugszik, hogy nagymértékben szaporodunk és számszerűleg terjedünk. Nyugszik egyesegyedül azon a kultúrán, a melyet el tudtunk érni és a melynek megannyi oszlopait képezik iskoláink s elsősorban a népiskolák. Ha ezen oszlopokat döntjük meg, ha azokat meglazítjuk, ugy megdől az az alaj>, a melyen népünk egész léte falépül, megdől az a kulturális erő, a mely minket azokban a nehéz faji küzdelmekben, a melyek Erdélyben lejátszódnak, fentart és akkor azt hiszem.nem a magyarság lesz az, a mely e politikának a gyümölcseit élvezni fogja. (Helyeslés.) Nem akarom tovább igénybe venni a t. ház szives figyelmét, csak röviden kijelentem, hogy a szóban forgó 22. §-t, valamint a többi fegyelmi intézkedéseket tartalmazó szakaszokat nem fogadhatom el. Elsősorban azért, inert e szakaszok oly érdekeket érintenek, a melyek nekünk igen nagy mértékben a szivünkön fekszenek és a mel]íeknek megvédésére minden eszközt fel akarunk használni. Ha azonban ezen érdekből nem kellene védekeznünk ezen szakaszok ellen, ellene kellene szavaznom azoknak tisztán mint a magyar protestáns egyház tagja, mert én ezekben az intézkedésekben sulyos veszélyt látok az egész protestáns egyház szempontjából, mert ezen egyház autonómiájának sértetlen fentartásához fontos érdekek fűződtek a múltban és fognak fűződni a jövőben is. (Helyeslések.) Ha j>edig ezen szempontok is közönbösek volnának előttem, akkor elleneznem kellene e szakaszt, mint a magyar haza polgárának, a ki abban a nézetben van, hogy nálunk az autonómiát, a szabadságot kiterjeszteni, nem pedig korlátozni kell. (Helyeslések.) Raisz Aladár jegyző: Pop Cs. István! Pop Cs. István : T. képviselőház ! Ezen szakasz tartalma sulyos intézkedéseket tartalmaz nemcsak az egyházak autonómiájára, az iskolafentartók rendelkezési szabadságára nézve, hanem sulyos intézkedéseket tartalmaz különösen a tanítók ellen. Ezen szakasz egyes intézkedései a tanítókat, az állam legíelvilágosodottabb elemét, szabadsági joguktól fosztja meg. Mert ki van hivatva, t. képviselőház, a szabadság eszméjét abba az ártatlan kis gyermekbe beleoltani ? Ki van hivatva őt a szabadságra oktatni és neki megmondani, hogy a rabság nem élet ? Nemde épen a tanitó ? Az a tanitó a kinek a szabadsága e törvényszakasz első pontjának.aj— ej pontja alapján teljesen meg van törve. Ebben a szakaszban a büntetésnemek foglaltatnak. olyan cselekményért is, a melyet ő el nem követhet vagy nem követ el. Hivatalvesztéssel büntethető e szerint a tanitó, csak azért, mert a magyar nyelv tanítását nem a jelen törvény 16., .19. és 20. §-aiban kitűzött czélnak megfelelő sikerrel tanitja. A tanítónak tehát eleget keU tennie olyan kötelezettségeknek, melyeknek teljesitése nem kizárólag tőle függ. Lehetetlen itt nem keresnünk az oki összefüggést az illető tanitó tevékenysége és a beállandó siker közt. Ezen szakasz feltétlenül megköveteli, hogy a 16., 19. és 20. §-ban megszabott siker előálljon, mert ha nem áll elő, a tanitó fegyelmi vétséget követ el. Én pedig sem mint jogász, sem mint ügyvéd, ki foglalkozom a büntetőtörvénykönyvvel, olyan büntetési tételt még nem láttam, mely azt mondaná, hogy a bűnösség megállapításánál és a büntetés kiszabásánál nem okvetlenül szükséges, hogy a cselekmény és a beállott eredmény közt az okbeli összefüggés meglegyen. Nincs olyan törvény, mely elállna attól a posztuláturntól, hogy csak az a cselekmény büntetendő, mety az eredménynyel oki összefüggésben van. E szakasz értelmében a tanitó fogja majd magát és kizárólag a magyar nyelv tanításával foglalkozik, mert neki életkérdés, hogy a magyar nyelv tanításában eredményt érjen el. Ennélfogva elhanyagolja az összes tantárgyakat, de a matematika törvényei szerint már most is meg lehetne állapitani, hogy nem fogja elérni az eredményt. Ennek daczára bűnhődnie kell, mert ő nemcsak a saját cselekményeiért felelős, hanem másnak szellemi képességei vagy képtelenségei miatt is. Én a törvényjavaslat ezen szakaszának amaz intézkedéseire, melyek eléggé meg lettek világítva e padokról is, más oldalról is, az általános és a részletes vita folyamán, nem terjeszkedem ki, hanem rámutatok egy olyan intézkedésre, a mely a maga nemében páratlan és a mely sehol a világon iskolai törvényekbe felvéve nincs, és nem is lesz. A. 22. §-nak utolsó bekezdése ugyanis azt mondja (olvassa) ; »Azon Ítéletben, melyben a tanítónak az állásától való elmozdítása a jelen szakasz c) pontjában irt fegyelmi vétség miatt mondatott ki, az is kimondandó, hogy a tanitó a fegyelmi Ítélet jogerőre emelkedésétől számított bizonyos időn belül, mely idő azonban öt évnél tovább nem terjedhet, tani tói állásra sehol sem alkalmazható.« Mikor az előadó ur ma felállott a vita elején és hallottam ezt az intézkedést emliteni, biztosra vettem, hogy saját inicziativájából indítványozni, fogja ennek eltörlését; meg voltam győződve, hogy ilyen drákói intézkedés csak tévedésből csúszhatott talán bele a törvényjavaslatba, és nem tervszerűen vétetett be és hogy ezt á parlament tényleg nem is fogja elfogadni. Molnár Jenő : Majd meglátja, hogy elfogadjuk! Pop Cs. István: Azon körülmény, hogy t. képviselőtársam elfogadja-e vagy sem, nem fog változtatni az igazságon. Az igazság pedig az, hogy a büntetésnek czélja nem az, hogy valakit anyagilag és erkölcsileg tönkretegyen, hanem az, hogy a bűnöst az erkölcsre fogékonynyá tegyük és javítsuk; mert minden büntetésnek első czélja az, hogy javítson, hogy az eltévelyedettet az állam-