Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-147
Í47. országos ülés 1907 április 2b-én, szerdán. 435 nek súlyos volta, továbbá az az elv, a mely a 25. §-ban van lefektetve. A nyilvánosság mellett pedig szól az a körülmény, hogy a bűnök bűne, a hazafiatlanság vádja felett nem szabad zárt ajtók mögött tárgyalni. Különösen szem előtt kell tartanunk azt az igazságot, bogy az állami élet minden megnyilvánulása a gyakorlati életben aprópénzre felváltva mint pártpolitikai irányzat jelentkezik. A hazafiságnak szent eszméje nem valami abszolút fogalom, hanem az államnak az idők folyamán változó eszméje. Hiszen tudjuk saját történelmünkből, hogy Erdélynek függetlensége és önállósága mint Magyarország alkotmányos szabadságának garancziája hazafias követelmény volt valaha, most aligha az. Ép azért, mert a hazafiság és ennek ellenkezője, az államellenes cselekmények a gyakorlati életben mint pártpolitikai irányzatok jelentkeznek, és mert a közigazgatási hatóságok, a mint ismét a függetlenségi párt részéről itt ezen vitában Török Ferencz t. képviselőtársam által jeleztetett, a törvényeknek applikálásában nem képesek magukat kivonni a pártpolitikai indokok alól, a pártpolitikai szempontok érvényesítése alól, azért a központi kormányzatnak és a közigazgatási hatóságoknak túlkapásaival szemben, a melyeket a közigazgatásnak leple alatt, de pártpolitikai indokokból követnek el, biztositanunk kell az iskolafentartókat és a tanitókat. Es mert a 22. §. 1. a—c) pontjainak eseteiben a pártpohtikai szempontok a döntők, azért a 22. §. 1. a—c) pontjai alatt foglalt fegyelmi esetek feletti Ítélkezést nem bizhatjuk a központi kormányra, mint olyan alakzatra, a melyben a pártpolitikai harczok par excellence kulminálnak, hanem a közigazgatási bíróságra. Én azt hiszem, hogy a fegyelmi hatósággal való felruházása a közigazgatási bíróságnak nem ütközhetik gyakorlati nehézségekbe. De ha bele is ütközik, ezeket a nehézségeket le kell győzni, mert itt arról van szó, hogy a tanítónak erkölcsi és anyagi exisztencziája felett pártatlan és független bíró Ítéljen. Ha a közoktatásügyi miniszter ur és a ház ezen indítványomat elfogadja, akkor fényesen meg lenne czáfolva az a súlyos vád, hogy ezen törvényjavaslatnak tulajdonképení czélja az, hogy a mindenkori kormányok részére a tanítókból ép oly pártpolitikai eszközöket faragjon, mint a milyenek a községi jegyzők és szolgabirák. Ezeknek gyászos szereplését a függetlenségi párti és néppárti képviselő urak is nagyon jól ismerik. Végül kiemelem azt a különbséget, a mely az állami iskolákra vonatkozó törvényjavaslatnak és ezen javaslatnak a fegyelmi eljárást szabályozó intézkedései közt van a tekintetben, hogy az előbbi javaslatban a megfelelő szakasz élén van az a mondás, hogy ez csak ideiglenes intézkedés, azonban ennél a törvényjavaslatnál ez hiányzik. Én nem tudom, czélzatosság-e ez, vagy véletlen. Azonban akár ideiglenesek, akár véglegesek ezek az intézkedések, ez nem lehet ok arra semmi körülmények között, hogy a törvénynyel való visszaélésnek elejét ne vegye. Én azt hiszem, hogy ha a törvényjavaslatnak a fegyelmi eljárásra vonatkozó intézkedéseit az én indítványom értelmében átalaki tanok, az ezen törvény által felizgatott kedélyek nagyjából lecsillapodnának. Ha ez a törvényjavaslat bármely irányban veszedelmes, ugy nem csupán a 22. §. veszedelmes ; e törvénynek minden egyes szakasza, minden egyes felekezetre, minden egyes nemzetiségre egyaránt veszedelmes. Ezért ajánlom, méltóztassék elfogadni következő indítványomat (olvassa) : »A 22. §. 3. pontjának utolsó bekezdéseként beiktatandó uj bekezdés : »A jelen szakasz 1. a—c) pontjaiban felsorolt fegyelmi vétségek esetén a fegyelmi eljárás folyamán a tanító, valamint az iskolaszék is meghallgatandó és védő segítségét is igénybe vehetik. A vizsgálat befejeztével a fegyelmi bírói eljárást a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya nyilvános ülésben és szóbeli eljárás mellett gyakorolja. Az ítélet ellen felebbezéssel élhet az ítélet hozatala, illetőleg közlésétől számított 15 nap alatt ugy a tanitó, mint az iskolaszék a közigazgatási bírósághoz.* Elnök : Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Hoffmann Ottó! Hoffmann Ottó: T. képviselőház! Már az állami tanítók fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a legélesebb és a legrészletesebb támadást intézték a javaslat ellenzői annak 14. §-a ellen, a melynek egyik j>ontja a tanitó fegyelmi vétségei közé sorozza a most tárgyalás alatt lévő szakaszra való utalással az államellenes cselekedeteket. Az állami elemi iskolák mint kizárólag állami intézmények természetéből folyólag e szakasz helytelenítése főleg jogdoktrinai szempontból történt, és maga a védelem, a mely a kultuszminiszter ur akkori nagy beszédében kicsúcsosodott, nem is igyekezett a vádló argumentumokat e tekintetben megdönteni, hanem a fegyelmi vétség minősítésének, preczizitásának kérdését másodrendű dolognak degradálva, a fegyelmi ügyek egész komplexumának alaposabb jogi rendezését az általános tisztviselői szolgálati pragmatikának kilátásba helyezett közeli reformjára Ígérte. Más elbírálás alá esik azonban ez a 22. §., mert a felekezeti népiskolák jogviszonyainál fogva azok nagy részénél, a hol a nemzetiségi tekintetek miatt|bizonyos fegyelmi vétségek hatása a nemzeti egységnek visszafejlődési proczesszusára százszorta élénkebb, az állami ellenőrzésnek a maximumig hatványozott éberségére és a törvény teljes szigorának végrehajtására nélkülözhetetlen szükség van, időveszteség nélkül, hogy a nemzeti nyelv oktatásának csak némi eredményét is lássuk az idegen anyanyelvűeknél és hogy a jelen törvény rendelkezései alá sorozott tanítói kar a nemzeti népnevelés szolgálatában és a magyar állameszme iránti köteles hűségében megtartassék. Megelőző népoktatási törvényeink hasonló kijelentéseinek 55*
