Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-147

436 147. országos ülés 1907 április 2í-én, szerdán. ez a felfrissítése, a mint az a jelen szakaszban foglaltatik, csak őszinte végrehajtás által lesz e javaslatnak, Uletőleg majd törvénynek, összefoglaló kapcsa és ennek az őszinte végrehajtásnak a biztosítását, tudom, hogy nem kell kérnem a jelenlegi közoktatásügyi kormánytól. Tehát a jövőre való tekintettel a parlamenti ellenőrzésnek hatályosabb módját vagyok bátor összeszorított indokolás után egy határozati javaslatban a t. háznak indítványozni. (Halljuk 1) T. képviselőház ! A mikor a törvényjavaslat tanulmányozása közben a nemzeti szempontokra való különös figyelemmel olvasom törvényeink ellenőrző, biztosító és megtorló intézkedéseit és ezek után vizsgálva az elvárható eredményeket, a kormány jelentésének számai a nemzetiségi népiskolák állapotának szomorú és bosszantó perspektíváját nyitják meg szemeink előtt; igaz, hogy e rendeletek rendetlenségében mintegy elmosódott, de mégis csak élő törvények végrehajtásának teljes hiányát kellett konstatálnom, annyira, hogy a jelenlegi paragrafusban foglalt tételes garancziák teljes mellőzése mellett az aggódó j)olitikus hazafias lelkiismeretét látom a kizárólagos állami oktatásnak, ha nem is elvi, de kényszerű álláspontján. Mert, t. ház, népnevelésügyünknek nemzeti szempontokból való eredménytelenségét nem a törvényhozás, a törvényalkotás mulasztásának rovására Írhatjuk. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen, bár a jogalkotások terén vezérlő államférfiaink a nemzeti viszonylatokban sohasem állottak messze a beteg idealizmustól áthatott engedékenység könnyelmű mértékétől, a törvényhozás átadta eddig és át fogja adni most is még erőteljesebben a nemzeti népnevelés védelmének és biztosításának hathatós eszközeit a közoktatásügyi kormánynak, a mely eszközök — meg vagyok róla győződve — gróf Apponyi Albertnek a kezében (Éljenzés a baloldalon.) bizonyára nemcsak arra szolgálnak majd, hogy benső ellenségeink — a mint Manojlovics t. képviselőtársam mai beszédében már kifejezést is adott ennek — e szakasz rendelkezéseiben nem csupán a törvényhozás illój alifását és hatalmi erőszakoskodását látják, hanem ezen eszközök gróf Apponyi Albert kezében egy önérzetes nemzeti politikának fegyverei lesznek majd. De ennek a reménynek megvalósítását nemcsak tőle várjuk, hanem e paragrafusnak megszavazásán kívül a személyi és politikai változások eshetőségére való tekintettel talán hathatósabban is kell biztositanunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert e törvényjavaslat nemzeterősitő tartalmát különösen ennek a paragrafusnak rendelkezéseiben látom majd ormóllani; ennek a szakasznak az első pontokban lefektetett rendelkezései azok az erővonalak, a melyek, mint fentartó vasszerkezet, biztosítják az áthidalást a tiszteletben tartott népnevelési jogintézmények és a nemzeti jog védelme között. A vitának mostani terjedelme mellett e különben kardinális szakasz kapcsán nem fogok hosszabb felszólalásban visszaélni a t. ház nagybecsű türelmével ; hiszen ugy is köztudomású tény, hogy egyrészt a jelenlegi törvényjavaslat tárgyalása során már megszavazott 17., 19. és 21. §§-oknak felfrissített rendelkezései, a melyek e szakaszban megnyilatkoznak, eddig csupán irott intézkedések voltak, mert hiszen a nemzetiségi népiskoláknak ezrei és ezrei mindmegannyi egy-egy kaczagó gúny eddigi közoktatásügyi kormányzásunknak talán tehetetlenségéről, talán bűnös hanyagságáról. És ugyancsak, t. képviselőház, másrészről ezeknek az iskoláknak, ezen iskolák tanítóinak nagy része, a közvetlen egyházi felügyeleti hatóságokkal összefogva, hogy mennyire odaadó napszámosai az államellenes iránynak, arra igen fényesen és világosan mutatott rá csak a napokban gr. Bethlen István t. képviselőtársam interpellácziója. És ugyanekkor megdöbbenéssel olvassuk Halász Ferencz miniszteri tanácsos könyvében, hogy arra még alig volt eset, hogy valamelyik felekezeti tanító ellen államellenes üzelmek miatt fegyelmi eljárás indíttatott volna. Ily körülmények között a múltnak keserű tapasztalatai alapján azt hiszem, hogy különös nyomatékot kell adnunk e szakasznak és hogy a fegyelmi eljárás házi kezelésén kivül az állami eljárás őszintesége, permanencziája és eredménye tekintetében kellő óvatossággal a megfelelő biztosítékokat meg keü teremtenünk. Ezt czélozza a következő határozati javaslatom (olvassa) : »Felkéri a ház a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, hogy évenként tegyen jelentést a képviselőháznak ama fegyelmi ügyekről, melyek a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után a törvény 22. §-ának 1. a), b) és c) pontjai alapján indíttattak.« Kérem ennek elfogadását. Raisz Aladár jegyző: Goldis László! Goldis László : T. ház ! Hozzájárulok Manojlovics t. barátom javaslatához. Nem akarok e szakaszszal hosszasabban foglalkozni, miután a fegyelmi ügyekre vonatkozó mondandóimat fentartom a 23. §-ra, a hol a felekezeti iskolák tanítóinak fegyelmi ügyeiről van szó. Legyen szabad azonban röviden reflektálnom Hoffmann t. képviselőtársamnak egy megjegyzésére. Ö ugyanis Halász Ferencz miniszteri tanácsos könyvéből idézte azt a mondatot, hogy megdöbbentő az, hogy eddig nem történt fegyelmi vizsgálat tanitó ellen államellenes izgatások miatt. Hát én ellenkezőleg, örvendetesnek tartom ezt. Olvastam azt a jelentést, de szinte resteltem felhozni azt a dolgot, a mely imputálja a nemzetiségeknek, hogy nem adtak alkalmat arra, hogy tanítóik ellen államellenes cselekedetek miatt fegyelmi vizsgálatot indítsanak. Ha jelentésében hivatkozott volna ilyen esetekre, ha azokra rámutatott volna, akkor volna értelme a megdöbbenésnek, hogy t. i. ilyen esetek megtorlatlanul maradtak. Maga a jelentés azonban konkrét eseteket nem