Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-147

>7 április 24-én, szerdán. 434 U7. országos ülés 190 mondatott ki a tanítónak állásától való elmozdítása, az ítéletben kiteendő az is, hogy bizonyos ideig, a mely azonban öt évnél hosszabb nem lehet, az igy elmozdított tanító tanítói állásra sehol sem alkalmazható. Erre az állami tanítókkal szemben azért van szükség, mert a míg ott az iskolafentartó egy és tőle függ, hogy alkalmazza-e, itt az iskolafen tartók külön jogi személyek lévén, az ítéletben ki kell mondani, hogy viselt állásától mennyi időre mozdíttatik el a tanító, ha az állam ellen ilyen durva sértést követett el. Tisztelettel kérem a t. házat, hogy e szakaszt az általam beterjesztett stiláris módosítással elfogadni szíveskedjék. (Helyeslés.) Raisz Aladár jegyző : Manojlovics János! Manojlovics János: T. képviselőház! Már az általános vita alkalmával volt szerencsém kifejteni, hogy sérelmesnek tartjuk a törvényjavaslatnak azon intézkedéseit, a melyek a fegyelmi eljárásról szólanak. Különösen pedig sérelmesnek tartjuk azokat, a melyek a központi kormányzatot és a közigazgatási hatóságokat a fegyelmi hatóság gyakorlása kérdésében még nagyobb hatáskörrel ruházzák fel. Kétségtelen, t. ház, hogy az alkotmánybiztosítékok jegyében született eme ház a központi kormányzatnak a közoktatásban egészen uj teret biztosit. Az alkotmánybiztositékoknak czólja talán az volna, hogy a központi kormányzatot az eddigi érvényesülési térnél is szűkebb korlátok közé szorítsuk. És mi e helyett a központi kormányzat részére a közoktatás terén egészen uj hatáskört biztosítunk. Nem rég olvastam Goethének egyik posthumus mondását, hogy minden törvény csak kísérlet. Ismeretes továbbá az is, hogy a törvénynek hatályossága attól függ, hogy ki alkalmazza, és abból, hogy ki alkalmazza: következtetést lehet vonni arra, hogy miképen lesz ez a törvény végrehajtva. Mi, t. képviselőház, most fordulópont előtt állunk. Ez a ház uj választási törvényt fog létesíteni és épen a függetlenségi párt részéről ezen vita során ki lett emelve az, hogy nincsen kizárva annak a lehetősége, hogy ismét egy abszolút, nemzetietlen kormány ragadja kezébe az ország kormányzásának gyeplőjét. Az uj választási törvény utáni időre pedig csak merő kombináczió tehető arra nézve, hogy minő elemekből fog az uj ház az uj választási törvény alapján megalakulni és milyen szellemű kormány fog abból a házból kiindulni. Épen azért, t. ház, tekintettel a jelenlegi közjogi helyzetre, de még inkább a bizonytalan jövőre, a központi kormányzatnak a hatalmát nem növelni, hanem apasztani kellene. Az általános vita befejezése után megejtett szavazás megmutatta, hogy az e részről ily irányban felhozott aggodalmak nem voltak képesek a ház többségét eltéríteni attól a szándéktól, hogy a központi kormányzatnak és a közigazgatási hatóságoknak a közoktatás terén tágasabb hatáskört ne biztosítson. De ha már erre a térre lépünk, igyekezzünk legalább garancziákat szerezni az iránt, hogy a központi kormány az alkotmányos szabadság ellen esetleg intézett támadásait a közigazgatás teréről át ne plántálhassa a közoktatás terére. Ezen garanczia létesítését czélozza az én indítványom, a mely a 22. §. 1. a—c) pontjaira, t. i. azon esetekre vonatkozik, melyekben a központi kormányzatnak joga van a nem állami iskolát megszüntetni és helyébe állami iskolát állítani. Am eszközöltessenek bizonyos módosítások, köttessenek ki bizonyos ujabb feltételek a 25. §-nál, azért a garancziákat nemcsak a 25. §-ban, tehát nemcsak az anyagi jogszabályban, hanem annak alkalmazásában, a fegyelmi eljárásban is fel kell állítani. Ez irányban indítványom mindenekelőtt egy lépéssel tovább megy azon a téren, melyre e törvényjavaslat lépett. Ebben a törvényjavaslatban megadatik a tanítónak a jog, hogy magának védőt vegyen. Azonban, ha a 25. §-t és a 22. §. 1. a—c) pontjait nézzük, látjuk, hogy nem egy vádlott van, hanem kettő. Az egyik a tanitó, a másik, a háttérben, az iskolafentartó. A tanitó ellen folytatott fegyelmi eljárásba, t. ház, ne vonjuk bele az iskolafentartót. A fegyelmi eljárás folyik a tanitó ellen, a fegyelmi bíróság Ítélkezik a tanitó felett, az Ítélet pedig sújtja a vádlottak padjára nem ültetett, védelmét elő nem terjesztett iskolafentartót is. így tehát érvényesül az a jogtalan elv, hogy : de nobis, sine nobis. Indítványom azt czélozza, hogy adjuk meg a jogot az iskolafentartónak is, hogy a 22. §. 1. a—c) pontjai esetén magát a fegyelmi eljárás során képviseltesse. (Helyeslés a középen.) További garancziákat kell keresnünk a fegyelmi eljárás nyilvánosságában és a szóbeli eljárásban. Itt nem fogadom el azon ellenvetést, hogy az állami iskolákra vonatkozó törvényjavaslat prejudikálna ezen törvényjavaslatnak, mintha nem volna talán indokolt és méltányos, hogy a nem állami iskolákban egészen más alapokon szervezzük a fegyelmi eljárást, mint az állami iskolákban. Nem fogadom el ezen ellenvetést azért, mert az állami iskolák állami intézmények; az állam saját közegeit saját tetszése szerint megbízott közegeivel ellenőrzi. Ellenben a község és a felekezeti iskola társadalmi intézmény. Az állam tehát tőle különböző társadalmi tényező felett gyakorol ellenőrzést és jogokat. Igenis méltányos tehát, hogy a társadalmi tényezőknek biztosítsuk azt, hogy a központi kormány a törvény által neki biztosított jogokat a törvény korlátain belül gyakorolja. Ezért indítványozom, hogy a fegyelmi bíróság ítélkezése kontradiktórius, közvetlen, szóbeli és nyilvános legyen. Ezen feltételeknek szükségességét indokolja a 22. §-nak 1. a—o) pontjaiban felsorolt esetek-