Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-146

Ií6. országos ülés 1907 április 23-án, kedden. 405 Elnök: Ki következik szólásra? Raisz Aladár jegyző: Goldis László! Goldis László: T. ház! Igen röviden fogom ezen szakasznál teendő módosításomat okada­tolni. Nem. akarok reflektálni az előttem szóló t. képviselőtársamnak motívumaira, szerettem volna azonban kiterjeszkedni az igen t. kultusz­miniszter urnak az előbbeni szakasznál tett argumentácziójára, de ezt sem teszem, hanem röviden csak jelzem, hogy ugy Okolicsányi t. képviselőtársam hivatkozása Romániára, mint a t. kultuszminiszter ur hivatkozása Amerikára nem talál. Mert ngy Romániában, mint Ameri­kában a viszonyok egészen mások, a mint tegnap­előtt mondtam, similitudo claudicat, sántit a hasonlat. Nem lehet egyforma szabályt érvényesíteni minden országra nézve, a mint ezt az általános vita alkalmával kimutattam, hivatkozva Európa több államára, a hol hasonló viszonyok vannak, mint Magyarországon, és elmondtam, hogy Belgiumban, Svájczban ép ugy van rendezve a népiskolákra vonatkozó tanügy, mint azt mi kívánatosnak mondtuk. De ezekre a dolgokra nem akarok most kiterjeszkedni. Csak arra kérem a t. házat, méltóztassék e szakasznál el­fogadni a t. közoktatásügyi miniszter ur javas­latának szövegezését, t. i. hogy ott, a hol arról van szó, mily mértékben követelik a magyar nyelv ismeretét, tétessék az eredeti szöveg ugy, a mint a miniszteri javaslatban volt benne, t. i. hogy a nem magyar anyanyelvű gyermek az ő élet­czéljainak megfelelően gondolatait magyarul érthetően tudja kifejezni.Eztsokkalpedagógusabb­nak tartom, mert egyáltalán azt követelni valaki­től, hogy gondolatait kifejezze, oly tágterű kö­vetelés, a melynek alig lehet eleget tenni. Először is, hogy gondolatait kifejezze az ember, ahhoz mindenesetre szükséges, hogy gondolatai legyenek. Zakariás János: Népiskolai színvonalon. Goldis László: És minden embernek olyan gondolatai vannak, a melyek az ő életczéljai­nak megfelelnek. Matematikusnak matematikus gondolatai vannak és én fogadást ajánlok, hogy igen művelt, képzett emberek a matematika köréből vett gondolatokat nem képesek kife­jezni. Most már attól az elemi iskolát végzett gyermektől mást követelni, mint hogy az ő életczéljainak megfelelő gondolatait magyarul tudja kifejezni, épen nem világos; sokkal vilá­gosabb, határozottabb, preczizebb, pedagógusabb az a körülirása a magyar nyelvtudás mértéké­nek, sokkal jobb kifejezés, a mely az ere­deti miniszteri javaslatban található. Azért röviden ajánlom a t. háznak, mél­tóztassék elfogadni azt a javaslatot, hogy az eredeti szöveget állítsuk helyre, és itt a »gyer­mek« szó után tétessenek e szavak: »az ő életczéljainak megfelelőleg;« ugy hogy azután a mondat így fog hangzani: »A nem magyar tanítási nyelvű elemi iskolákban, akár része­sülnek állami segélyben, akár nem, a magyar nyelv a mindennapi tanfolyam valamennyi osz­tályában a vallás- és közoktatásügyi miniszter által megállajntott tanítási terv szerint és ki­jelölt óraszámban oly mérvben tanítandó, hogy a nem magyar anyanyelvű gyermek az ő élet­czéljainak megfelelő gondolatait magyarul ért­hetően ki tudja fejezni.« Elnök: Ki következik? Hammersberg László jegyző: Okolicsányi László! Okolicsányi László: T. ház! Tegnap, a mi­kor a 18. §-hoz szóltam, bejelentettem, hogy a 19. §-hoz módosítást szándékozom benyújtani, a melylyel tulajdonképen nem kívánok semmi más czélt elérni, csak bizonyos meghatározott irányt szabni arra nézve, hogy egyes tantár­gyaknak a tanítása közben és tanítása által a magyar nyelvet a népiskola növendékei gyakor­latilag elsajátítsák. A magyar nyelv gyakorlati megtanulásának eredményét kívánom tehát ezzel a javaslattal biztosítani. Épen ezért nem indokolom javaslatomat hosszasabban; hiszen az erre vonatkozó indo­kolást tulajdonképen a 18. §-nál már elmondtam. Módosításom így szól (olvassa): »A 19. §. végére uj bekezdésképen tétes­sék : Ezen czélból a magyar nyelv és a számtan tanításánál tannyelvül a magyar nyelv alkal­mazandó a vallás- és közoktatásügyi miniszter által kiadott tanterv szerint.« (Helyeslés.) Elnök: Ki következik? Raisz Aladár jegyző: Musitzky Döme! Musitzky Döme: T. ház! A jelen szakasz­ban tárgyalt kérdés egyik legfontosabb kérdés, a melyet a napirenden levő törvényjavaslat megoldani akar, vagyis a magyar nyelvnek tanítása a néjriskolákban. Ezen fontos kérdés­sel a magyar törvényhozás már több ízben foglalkozott, különösen az 1879. évi XVIII. t.-czikk megalkotása alkalmával. A magyar törvényhozás jelen stádiumában res judicata­ként áll, hogy a magyar nyelv az összes nép­iskolákban tanítandó. A napirenden lévő törvényjavaslat — a mint a miniszteii indo­kolásból világosan kitetszik — épen ezen törvényczikknek végrehajtását czélozza, és épen azért nagyon fontos megvizsgálni ós megvitatni azt a kérdést, hogy a napirenden lévő törvény­javaslat összhangban áll-e a végrehajtani akart törvényczikkel. Természetes, hogy ezen összhangnak fenn kellene állania, mert különben a törvény végre­hajtásának czime alatt tulajdonkép egy fontos novelláris módosítás eszközöltetnék, a mit pedig a napirenden lévő törvényjavaslat eszközölni nem akar, kivéve a végrehajtani kivánt törvény­czikk 4. §-ának utolsó bekezdését. Az 1879. évi

Next

/
Oldalképek
Tartalom