Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-146

M ikO. országos ülés 1907 április 23-án, kedden. raondassék ki, miszerint minden népiskolában a tanitás nyelve kizárólag a magjai. T. képviselőtársam ez elleninditvány támogatására hivatkozik a 4-0-es évek törvényhozói előmunkálataira, a melyek hasonló intézkedést rendeltek el és ebből vonja le a következtetést, hogy nekünk ezeket az intézkedéseket alkalmaznunk kell. (Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőház ! Tulaj donképen azt tartom, hogy ez oly kérdés, a mely a törvényjavaslat általánosságban való elfogadása által már eldöntetett. Nem csodálkozom, hogy az a képviselőtársam, a ki a törvényjavaslattal a maga egészében ellentétes álláspontot foglal el, a ki általánosságban sem fogadta el, most oly indítványokkal lép elő, a melyek a törvényjavaslatnak kardinális intézkedéseit kiforgatják. A parlamenti eljárás technikája szempontjából talán kifogásolhatnám az eljárást, hogy a ház által egyszer általánosságban elfogadott és megállapított elvek a részletes vita alkalmával megint hatályon kívül helyeztessenek, illetve, hogy azok tekintetében ily indítványok tétessenek, de nem kifogásolom ; ez utóvégre taktika kérdése, és ismétlem, nem csodálkozom, ha az a t. képviselőtársam, a ki a törvényjavaslattal szemben foglalt állást, ennek az álláspontnak megfelelő indítványokat tesz. De logikailag lehetetlennek tartom, hogy az, a ki a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta, annak alapelveivel megbarátkozott, azon indítványt, a melyet t. képviselőtársam tett, elfogadhassa. (Igaz I ügy van!) Ennek folytán igen természetes, hogy én ahhoz nem járulhatok. T. képviselőtársam hivatkozik az 1843-iki operátumokra. (Halljuk!) Én azokat szintén ismerem és a mint t. képviselőtársam már mondotta, beszédemben magam is akartam azokra hivatkozni, egy lapszusból kifolyólag azonban az ezekre való hivatkozás beszédemből annak idején kimaradt. De azóta, t. ház, egy darab történelem folyt le és e darab történelemnek vannak tapasztalásai és alkotásai. Én sem a tapasztalásokat, sem az azóta történt alkotásokat nem ignorálom, nem ignorálhatom, mert czélom e törvényjavaslat beadásánál nem az volt, hogy szakítsak közoktatásunk alapvető elveivel, — a mint azok kialakultak az alkotmány helyreállitása óta szakadatlanul folyt törvényhozási akczióból — hanem az volt a czélom, hogy azon elveknek alapján megmaradva, garancziákat teremtsek az iskolának nemzeti és hazafias irányban való működése tekintetében. És állom bárkivel szemben, akár nyilvánosan, akár négyszem közt a vitát és állítom, hogy ezzel a törvényjavaslattal, a mint én benyújtottam, még ha azon semmi módosítás sem eszközöltetik is, vállalkozom arra, hogy néhány év alatt ebben az országban minden hazafiatlan iskolát kipusztítok. (Éljenzés és taps.) Ez természetesen a végrehajtás dolga. Hiszen e törvényjavaslat még kiegészítő törvényhozási intézkedéseket is igényel, a melyekre én már rámutattam ugy a költségvetési vita alkalmával, mint a törvényjavaslat kinyomatott indokolásában, valamint indokoló beszédemben. Ma a végrehajtásra nem rendelkezem kellő eszközökkel, nem rendelkezem kellő felügyeleti orgánumokkal, szervekkel ; mindezekre nézve az egész apparátust meg kell teremteni. E törvényjavaslat organikus konczepcziója él fejemben és szivemben. Mint organikus konczepcziót mutattam be nagy vonásaiban a háznak. Ez ebből az organikus konczepczióból egy darab, egy részlet. Ez az egyik oldala az éremnek. Ennek a javaslatnak segítségével vállalkozom arra, és a ki utánam jön — ha ugyanabban a szellemben akarja folytatni az akcziót és a végrehajtást, melyen én eszközöltem — vállalkozhatik arra, mint mondám, hogy minden hazafiatlan iskolát kipusztítson, hogy nem hazafias, hazafiatlan iskola ebben az országban ne lehessen. Az éremnek másik oldala meg az, hogy a ki pedig hazafias irányban, az állami érdekekkel, a nemzeti szempontokkal egyező irányban akarja felhasználni a tanszabadság által számára biztosított jogokat, az ennek a törvényjavaslatnak intézkedései által magát feszélyezve nem érzi. (ügy van !) Ez az a középút, a melyen haladni akartam. (Helyeslés.) Nem mondom, hogy ez tökéletes mű, nem mondom, hogy minden részletében eltaláltam az igazat és helyeset; de azt hiszem, hogy hosszú gondolkozás és munka után nagyban és egészben eltaláltam azt az utat, a melyen menni kell, (Helyeslés.) a melyen egyfelől megóvjuk az államnak érdekét, másfelől az állam érdekei és a nemzet érdekei által nem követelt sérelmeket és kihívásokat elkerüljük. Azért nagyon kérem a t. képviselőházat és annak minden tagját, hogy a részletes vita során is ne iparkodjanak ezt a javaslatot sarkaiból kiforgatni olyan módosítások beadásával, a melyek annak egész ökonómiájával, annak egész gondolkozásával ellenkeznek, mely hogyha ekképen átalakul, végre nem ismerek többé rá az én munkámra, s nem tudnám elvállalni a felelősséget annak végrehajtásáért (ügy van! ügy van!) és azért az eredményért, a melyet biztositani akarok : t. i. az állami érdek megóvását az ország belső békéjének megzavarása nélkül. (Élénk helyeslés.) • T. képviselőház ! A t. nemzetiségi képviselők ezen szakasz ellen súlyos vádat emelnek. Ebben a szakaszban történik szerintük először az, hogy az állampolgárok anyanyelvkülönbség és faji egyéniség különbsége nélküli egyenjogúságának nagy elve, a melyen állításuk szerint gyakorlatilag eddig is több sérelem esett, elvileg is, teoreticze is mintegy hatályon kivül helyeztetik vagy megsértetik. Én ezt az ellenvetést, ezt a támadást, ezt a vádat indokoltnak nem tartom. Ez a vád azon a félreértésen vagy félremagyarázáson alapul, melyet már egyszer a ház előtt kideríteni iparkodtam, hogy t. i. ők a különböző anyanyelvű egyének állampolgári egyenjogúsága-