Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-146
Ií6: országos ülés Í907 április 23-án, kedden. 401 nak elvét, mely előttem oly szent és megtámadhatatlan, mint akármelyikük előtt, hogy ők ezt a nagy elvet, a magyar nemzeti egységnek ezen egyik alapelvét, egyik oszlopát összezavarják a különböző nyelvek egyenjogúságának elvével, a melyet pedig elismerni nem lehet, mert az állami nyelvnek kell, hogy bizonyos privilégiumai legyenek, (Ugy van ! Ugy van !) mert az állami nyelv képezi és kell, hogy képezze az egyik összekötő kapcsot az ország összes polgárai között, képezi szimbólumát az állami egységnek, képezi szimbólumát és egyáltalában biztositékát a mag} r ar állami fennállásnak, (ügy van ! balfelül.) Olyan körülmények közt, mint a milyen közt Magyarország van, olyan geográfiai helyzetben, mint a milyenben Magyarország van, ez a Nyugatnak egy Kelet felé előretolt vára és egy ilyen előretolt váT őrségében szoros fegyelemnek, összetartásnak és egységnek kell lenni. (Élénk helyeslés.) Itt nem állhat meg az a lazaság, itt nem állhat meg a részek szétfutó irányzatának az a dédelgetése vagy eltűrése, a mely más, szerencsésebb fekvésű, más hivatással biró országokban talán megjárná. (Ugy van ! Ugy van ! Élénk helyeslés.) Ha ebből a szempontból mérlegeljük a dolgot, hát nem látom itt az egyéni egyenjogúság elvének legkisebb megtámadását sem; mert hogy ha mi ebben a javaslatban különösen gondoskodunk a magyar anyanyelvűek oltalmáról, nagyon természetes, hogy a magyar államnyelvhez való szorosabb kapcsolatnak fentartása még primitívebb kivánalom, mint azoknak ezen államnyelvhez való viszonylatba hozatala, a kiknek ez nem anyanyelve. Még egyszer használom ezt a kifejezést; nem mintha különb embereknek tekinteném a haza polgárai közt azokat, a kik magyar anyanyelvűek, mint azokat, a kik nem magyar anyanyelvűek, hanem azért, mert az állami nyelvvel való összeköttetésnek organikus kötelékeit nem szabad lazítanunk, hanem meg kell óvnunk, meg kell erősítenünk. (Helyeslés.) De t. képviselőtársaim egy igen sajátságos ellenmondásba jönnek saját álláspontjukkal. Ök ugyanis megtámadják e javaslat első intézkedését is, azt, a mely az 1868-iki évi XLIV. t.-cz. 14. §-át értelmezi, még pedig az én meggyőződésem szerint azon törvény intencziói szerint értelmezi, hogy t. i. a hitfelekezeti iskolafentartóknak adott azon jog, mely szerint a tanítási nyelvet szabadon határozhatják meg, csak azt jelentheti, hogy a gyermek anyanyelvét határozhatják meg oktatásinyelvül még akkor is, hogyha az nem magyar, de nem jelenti azt, a mi pedig sok helyen megtörténik, hogy magyar anyanyelvűekre rátukmálják a nem magyar anyanyelvű oktatást, mert azok olyan vallási kapcsolatban vannak, mely erre alkalmat ad. (Igaz ! Ugy van !) Engem az életnek, a tényeknek megfigyelése vezetett arra, hogy ezt az intézkedést e törvénybe bevegyük és azok a t. képviselőtársaim, a kik dogmaként állítják fel, hogy a gyermek tulaj donképen csak helyesen az anyanyelvén nyerhet oktatást, miért dobják sutba KBPYH. NAPLÓ 1906 —1911. VIII. KÖTET. dogmáikat akkor, mikor az a gyermek, kinek számára az anyanyelvi oktatást biztosítani akarom, történetesen magyar? (Ugy van! Ugy van!) T. képviselőház ! En azt hiszem, hogy a szakasz e részének intézkedései annyira világosak, hogy további védelmet nem is igényelnek. (Zaj a középen.) Maniu Gyula: Azért nem fogadjuk el, mert nagyon világosak ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : En meg t. képviselőtársaim álláspontjával azért nem tudok megbarátkozni, mert nem találom világosnak. (Helyeslés és derültség.) Már most Ítéljen a közönség, hogy ki jár el helyesen : az-e, a ki nem járul valamely állásponthoz, mert az világos, vagy az, a ki azért nem járul valamely állásponthoz, mert az nem világos. (Derültség.) Nagyobbmérvű megtámadásban részesült a törvényjavaslatnak az az intézkedése, mely nem tőlem eredt, melyet a közoktatásügyi bizottság vett be a törvényjavaslatba, melyhez azonban hozzájárultam, a mely t. i. 20 százalék vagy húszat megütő számú magyar anyanyelvűre nézve külön províziót tartalmaz. Megmondom, miért nem vettem fel eredetileg ehhez hasonló dispozicziót a törvényjavaslatba. Azért, mert én különösen a nyelvhatárokon lévő magyar kisebbségekről állami iskolák felállítása által nagyobb mértékben akarok gondoskodni. Ez az én iskolafelállitási tervemnek egyik kardinális pontja. (Helyeslés.) Azonban hozzájárultam ahhoz is, hogy ezekről a minoritásokról abban az alakban is gondoskodás történjék, a mint azt a közoktatásügyi bizottság javaslatba hozta. Már most mindjárt kijelenthetem, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat, ezen mondatának azon módosításához járulok, a melyet Nagy Dezső t. képviselőtársam adott be. (Helyeslés.) Mert oly mereven a dolgot odaállítani, mint az Nagy Ferencz t. képviselőtársamnak indítványában foglaltatott, gondolom, adminisztrative keresztülvihetetlen helyzetet teremtene. Hiszen lehet p. o. átutazóban vagy fürdőzés szempontjából egy magyar család valamely helyen és azalatt odaküldi az ő fiát vagy leányát iskolába ; hát ilyen elszigetelt tényekkel szemben magyar tannyelvű kurzus berendezését követelni szinte lehetetlenség ; valamint lehet a szám is oly csekély, hogy az ismét keresztülvihetetlen. Én pedig óva intem a t. házat egytől : nehogy akkor, a mikor a lehető legtökéletesebb eredményre törekszünk teoréticze helyesen, keresztülvihetetlen intézkedéseket tegyünk a törvényjavaslatba. Mert semmi sem volna veszedelmesebb, mint az, ha bizonyos intézkedések törvényerőre emelkednek, s azután a végrehajtás terén a kormányzat közegei, meggyőződvén azok keresztülvihetetlen .voltáról, azokat nem alkalmazzák. Ezzel a keresztülvitel és végrehajtás lazasága belehatol az egész törvényjavaslatba és az eredmény az, hogy az egész törvénynek végre51
