Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-146

146. országos ülés 1907 április 23-án, kedden. 399 nyos változtatással, valóban precziz végrehajtást is fog találni, akkor t. i., ha azon változtatással fogadnók el Nagy Ferencz t. képviselőtársam indítványát, hogy a fenforgó esetben, a midőn 20%-nyi, vagy pedig 20 magyar ajkú tanuló nincs is, a kik magyar anyanyelvűek, hanem annál kevesebb van, azon esetben a közoktatásügyi miniszter ur intézkedjék arra vonatkozólag, hogy vájjon ezekkel szemben a magyar tannyelv használható-e, vagy sem. Az igen t. vaUás- és közoktatásügyi miniszter urat pedig ebben a kérdésben igen természetesen az fogja vezetni, hogy vájjon van-e megfelelő számú tanereje, a kikkel az oktatást a kellő sikerrel magyar nyelven tudja elvégeztetni. (Helyeslés a baloldalon.) A második dolog, a melyre nézve szintén előterjesztést akarok tenni, az, hogy ne csupán csak a kényszereszközöket vegyük alkalmazásba a magyar nyelv tanitásánál. Mert az kétségtelen dolog, hogy a kényszernek alkalmazása bizonyos tekintetben mindig reakcziót szül. Én azt hiszem, hogy nekünk ott kell a dolgot megfognunk és ott kell, hogy ugy mondjam, megnyomni a gombot, a hol azok az erők lakoznak, a melyek spontán vállalkoznak és vetik alá magukat annak, hogy a gyermekek magyar nyelven való oktatása, a magyar oktatási nyelv vétessék foganatba. Sajátságos dolog az, t. képviselőház, — a mit bizonyára nagyon jól méltóztatnak tudni — hogy a tömegnek gondolkozása egészen más, mint az egyesek felfogása. (Ugy van!) Ha százan vannak egy tömegben, annak a száz embernek más és más lehet a felfogása, s ismét csak más a tömeg felfogása is. Hasonlóképen a nemzetiségi mozgalmaknál is azt látjuk, hogy összejönnek egy hitközségben vagy egy gyűlésben és tiltakoznak a magyarnyelven való oktatás ellen, el akarják zárni gyermekeiket attól, hogy magyar nyelven értsenek, tanuljanak, s ezzel közvetve lehetetlenné teszik a magyar államéletben való érvényesülésüket. Ha viszont egyesekkel beszélünk, akkor meg azt találjuk, hogy azok igenis, akarnak magyarul tanulni. (Igaz! Ugy van!) Akarják magyarul taníttatni gyermekeiket is, hogy a magyar társadalmi és állami életben annak idején kellő módon érvényesülhessenek. Nekünk ezen a ponton kell megragadnunk a dolgot, mert igen jellemző az, hogy mig sok nemzetiségi agitátor a gyűléseken izgat a magyar nyelv ellen, addig ugyanő gyermekeit a magyar állami iskolákba adja azért, hogy azok ott magyar nyelven oktattassanak, hogy így majd a magyar államéletben érvényesülhessenek. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A t. nemzetiségi urak, a mi képviselőtársaink bizonyos tekintetben önző politikát űznek. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ök megtanulnak magyarul, idejönnek a parlamentbe és érvényesülni akarnak a magyar államéletben, viszont azonban azt akarják, hogy az ő nemzetiségi társaik, a kik velük egy anyanyelvet beszélnek, ne tanulják meg a magyar nyelvet, hogy igy a magyar társadalomban és a magyar állami életben ne érvényesülhessenek és nekik egyáltalában ne csinálhassanak konkurrencziát. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Somogyi Aladár : Privilégiumot szeretnének ! Nagy Dezső: Mi ezt az önző politikát száműzni akarjuk. (Helyeslés.) ATmi czélunk az, hogy ne csupán a nagy tömegek, hanem az egyesek akarata is érvényesüljön. Bozóky Árpád: Az egész oláh népé! Nagy Dezső: Ezért, t. képviselőház, én azt az inditványt leszek bátor előterjeszteni, hogy ne csupán csak akkor, a mikor a magyar anyanyelvűek húszan vannak vagy pedig a kultuszminiszter rendek el, részesüljenek a magyar anyanyelvűek magyar nyelven való oktatásban, hanem tanulhassanak magyar nyelven azok a növendékek is, a kikre nézve apjuk vagy gyámjuk a magyar nyelvű oktatást kivánja, azért, hogy a magyar államéletben érvényesülni tudjanak. (Helyeslés.) Ezáltal az a szülő, a ki praktikusan gondolkozik, magamagát veti alá a társadalom és a magyar állam magyar nyelvű és szellemű fejlődésének. (Igaz! ügy van!) És azt hiszem, ez lesz a mi leghatalmasabb és legerősebb fegyverünk, mert az önkéntes megadáshoz, az iskolák önkéntes magyarositásához vezet. Épen ezért, t. képviselőház, bátor vagyok a magam részéről a következő módositást ajánlani (olvassa) : »Módositás 'a 18. §-hoz. A második ponthoz, helyesebben pont helyébe, tétessék: A hol magyar tannyelvű iskola nincs, ott az olyan hitfelekezeti iskolákban, a melyekben állandóan vannak magyar anyanyelvű növendékek vagy olyan nem magyar anyanyelvűek, a kiknek magyar nyelven való oktatását atyjuk vagy gyámjuk kivánja, a vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelheti, hogy ezek számára a magyar nyelv használtassék, mint tannyelv ; ha pedig a magyar anyanyelvűek száma a húszat eléri, vagy az az összeg a beirt növendékek 20 %-át teszi, számukra a magyar nyelv, mint tannyelv oktatási nyelvül használtassék.« (Helyeslés.) Ez az inditvány magában foglalja a Nagy Ferencz-féle javaslatot, lényegét és egyszersmind érvényesülési teret ad a nem magyarajku növendékek magyar nyelven való oktatása fokozatos és biztos terjedésének. Elnök : Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kivan nyilatkozni. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk!) E szakasz intézkedései jobbról és balról különböző támadásoknak voltak kitéve, még pedig Ugy a maguk egészében, mint részleteikben. A maga egészében a szakaszszal ellentétes álláspontot foglalt el Bozóky Árpád t. képviselőtársam, a ki azt az elleninditványt adta be, — módositás számba ugyanis nem mehet, mert elleninditvány — hogy