Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-145

388 ií5. országos ülés 1907 április 22-én, hétfőn. hozni azt az eredményt, a melyet önök várnak és majd akkor, a midőn 5—10—15 esztendő múlva látni fogják, hogy most már az ismétlő-iskolában annyira megtalálták a módját és lehetőségét a magyar nyelv elsajátításának, hogy a gyermekek a hat osztályt elvégezvén, már képesek magyar nyelven is tanulni, akkor azután ám rendeljék el azt, hogy azontúl az ismétlő-iskolában a magyar legyen a tannyelv. De hogy most, a midőn önök mindnyájan, a midőn a miniszteri kimutatások is beismerik és a statisztika is beismeri, hogy azok a gyermekek egyáltalában nem tudnak még magyarul, azt mondjuk ki, hogy az ismétlő-iskolában kizárólag a magyar legyen a tannyelv : ennek helyességét nem tudom megérteni. Méltóztassék figyelembe venni, hogy az ismétlőiskolák nálunk Magyarországon egyáltalában nagyon elhanyagolt állapotban vannak ; nagyon sok helyütt nincs is ismétlő-iskola, de még a hol van is, a legtöbb helyen alig van két óra hetenként és a hetenkénti négy-öt órás ismétlő-iskola már ritkaságszámba megy. Ugyan minek a tanitását követeljük abban a heti két órában attól a tanítótól olyan nyelven, a melyet a gyermekek egyelőre nem tudnak egészen jól és a melyet legfeljebb a következő generáczió tanulhat meg ? Hiszen az ismétlőiskola különösen gazdasági ismeretek nyújtását czélozza az ifjúság számára ; épen azért a miniszteri rendelkezések iparkodnak ezen ismétlő-iskolákat mintegy specziálizálni, és szeretném, ha ebben az irányban mentül tovább menne az igen t. vallásés közoktatásügyi miniszter ur és ha az egyes vidékek szerint az ismétlő-iskoláknak nemcsak két fajtáját, — t. i. az eddigi gazdasági és ipari ismétlőiskolát — hanem több fajtáját is beállitaná a népnevelés keretébe. Mert mentül specziálisabb az ismétlő-iskola, mentül jobban megfelel az illető vidék követelményeinek, annál nagyobb eredményekhez fog jutni. Azt akartam ezzel mondani, hogy az ismétlő iskolánajj czélja a nép gazdasági érdekeinek ápolása ; czelja, hogy olyan ismereteket nyújtson, a melyeket a nép gazdasági életében mentül jobban értékesíthet. Minthogy pedig az ismétlőiskolában a tanításra fordítható idő nagyon rövid és miután az eddigi kimutatások és a statisztika adatai szerint a magyarul tudó növendékek száma rendkívül csekély ; azt hiszem, hogy nem cselekszünk a nép művelődésének és gazdagodásának érdekében, ha benne hagyjuk a törvényjavaslatban azt a rendelkezést, hogy az összes ismétlőiskolák tanitási nyelve most mindjárt kizárólag a magyar nyelv legyen. Engedjünk nekik időt, törüljük ki egyelőre ezt az intézkedést és ha 5—10 év múlva látjuk, hogy ezen törvénynek igazán van eredménye, akkor nem lesz akadálya annak, hogy novelláris utón, vagy akár rendeletileg, ha igy fogja jónak találni az akkori miniszter, — természetesen leghelyesebb lenne, ha akkor is a törvényhozás járna el, — olyan intézkedést hozzanak, a mely az ismétlő-iskolák nyelvét magyarrá teszi, Ezt az időpontot várjuk be a nép művelődésének, gazdagodásának érdekében. Ez az intézkedés sem volt benn, igen helyesen, a miniszteri javaslatban és ismét csak a bizottságokban való nagy nemzeti fellángolás hozta be ezt az intézkedést a javaslatba. (Mozgás a baloldalon.) Hát szép dolog a feUángolás; nagyon szép maga a láng is, de tessék meggyőződve lenni, hogy a lángnak két tulajdonsága van : melegít is, de éget is és perzsel. (Vgy van! a baloldalon.) Vigyáznunk kell tehát. . . Zakariás János: Ne játszszanak a tűzzel! Goldis László : .. . nehogy a helyett, hogy melegítenénk a hazai érdekeket, megégessük azokat. T. ház! Nagyon kérem a házat és az igen t. kultuszminiszter urat, méltóztassék e javaslataimat, a melyeket igazán csak az ügy érdeke czéljából tettem, elfogadni. Zakariás János: Timeo Danaos! Elnök : Ki következik szólásra ? Hammersberg László jegyző: Okolicsányi László! Okolicsányi László : T. képviselőház ! Az előttem szólott t. képviselő ur ezt a szakaszt leginkább abból a szempontból támadta meg, hogy a népiskolák ismétlő tanfolyamaiban a szakasz szerint a tanítás nyelvének a magyarnak kell lennie. A t. képviselő ur azért tartja ezt keresztülvihetetlennek, mert a népiskolák tanulóinak óriási nagy száma nem tud magyarul és igy az ismétlő-iskolákban sem lehet a magyar tanitási nyelvet azonnal életbeléptetni. Eddig tökéletesen helyes a képviselő ur argumentácziója, és én nem is értelmezem másképen ezt a törvényt, — és azt hiszem, a miniszter urnak intencziója sem lehet más a végrehajtásban — minthogy a törvény ezen rendelkezése akkor és azokra a tanítványokra nézve fog életbelépni, a kik ezen törvény életbeléptetése után mennek végig a népiskola évfolyamain. (Igaz! Vgy van I a baloldalon.) Ha azonban a magyar nyelvnek tanítása csak annyiban nem kielégítő, mert az illető növendékek még nem tudnak eléggé magyarul, hogy velük szemben a magyar tannyelv alkalmazható legyen : az ismétlő-iskolában a magyar tannyelvnek alkalmazása a legnagyobb mértékben jónak fog bizonyulni és elő fogja mozdítani azt a czélt, a mi főczélunk e törvényjavaslattal, hogy t. i. a magyar nyelv ismeretét terjeszszük. A t. képviselő ur azonban kételkedik abban, hogy ennek a törvényjavaslatnak meglesz az a hatása, hogy a magyar nyelv ismeretét általánossá teszi. Valóban csodálom, hogy ha ebben kételkednek t. képviselőtársaim, akkor miért intéznek olyan vehemens támadást ezen törvényjavaslat ellen. Vlád Aurél: Princípiis obsta ! Okolicsányi László : Ugy tudom és ugy vagyok meggyőződve, hogy t. képviselőtársaimnak — és künn a vidéken a nemzetiségek csak egy kis részének és nem a nép nagy rétegeinek — legfőbb kifogása e törvényjavaslat eUen épen az, hogy a