Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-145

Í45. országos ülés W07 április 22-én, hétfőn. 389 magyar nyelv ismeretét általánossá akarja tenni. A mi felfogásunk és a mi meggyőződésünk szerint az állam egy ilyen törvénynek megalkotása és szigorú végrehajtása által semmi egyebet nem tesz, mint helyrehozza az elődök olyan mulasztásait, (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) a melyek máris szégyenletes állapotokat teremtettek ebben az országban. (Igaz ! JJgy van! a baloldalon.) Végre is, t. képviselőház, akkor, a mikor ebben az államban a hivatalos nyelv a magyar, a mikor az állam minden intézményének nyelve a magyar, a mikor a polgárok politikai jogokat és politikai kötelességet gyakorolnak : el kell ismernünk, hogy mindig hátrányos helyzetben vannak azok a polgárok, a kik az állam nyelvét nem ismerik, azokkal szemben, a kik az állam nyelvét tudják, beszélik. Zakariás János: Ez a jogegyenlőtlenség. Okolicsányi László: Az államnak politikai és kulturális kötelessége az, hogy az egyenjogúságot oly módon valósitsa meg, hogy a polgárok valamennyien abban a helyzetben legyenek, hogy az állam nyelvét értsék és beszéljék, (ügy van!) Ugy tüntetik fel ezt a törekvést, mint hogyha itt bizonyos sovinizmus, bizonyos hazafias túlbuzgóság jutna érvényre. Engedelmet kérek, semmi egyebet nem teszünk, mint a mi egy modern nemzeti állam komoly kötelessége. Engedje meg a t. ház, hogy egy példára hivatkozzam abban a tekintetben, hogy e kérdést hogyan ítélték meg Romániában. (Halljuk! Halljuk!) A mikor a romániai népoktatási törvényt tárgyalták, tudvalévő, hogy e törvényjavaslat azon az elven alapult, hogy nyilvános iskola csak rumén nyelvű lehet, magániskolák azonban lehetnek, a melyekben más tanitási nyelv alkalmazható, nemcsak a román. A törvényjavaslat azonban ugy volt szerkesztve, hogy a magániskolákat is kötelezte a román nyelv megtanítására, vagyis kötelezte az iskolafentartókat arra, hogy oly mértékben tanítsák a román nyelvet az iskoláikban, hogy minden növendék románul megtanuljon. Sokan ebben a szabadság elleni támadást és merényletet látták és akkor Bizanti András jassy-i egyetemi tanár, a ki a népoktatási törvényjavaslat előadója volt a román parlamentben, előadói beszédében a következőket válaszolta: »Azok, a kik azt áhítják, hogy az egyforma mérték alkalmazása — t. i. magán- és nyilvános intézetekkel szemben — nem egyéb, mint merénylet a közoktatás szabadsága ellen, azok a kérdést félremagyarázzák. Ilyen alapon azt is állíthatni, hogy a közoktatás szabadsága nevében nem szabad a mi nyelvünk védelme érdekében semmit sem tennünk, a mely pedig ugy a múltban, mint a jelenben a román nemzet védőpaizsa. Ilyen alapon az is állitható, hogy a szabadság összeférhetlen a nemzeti lét fentartásával és fejlesztésével, sőt a nemzeti élet egyáltalában káros és veszedelmes. Bért Paul volt franczia közoktatásügyi miniszter monda, hogy a nyelvegység nélkülözhetetlen, mivel máskép a nemzeti egység nem egyéb, mint üres szó. Nem fogható fel józan észszel, hogy ugyanazon anyahaza gyermekei ne értsék, ne beszéljék ugyanazt a nyelvet. Ugyanazt teszszük mi is, megállapítva a nyelvet, mint a műveltség elemi feltételét, különösen a nemzeti oktatás anyagára nézve. De hát hogy is ne tanulnák a román nyelvet gyermekeink, miért ne kötelezzünk minden román állampolgárt, hogy tanulja és szerezze meg általa azt a hatalmas védőpaizsot ? Hogyan tudnók elnézni, hogy valamely román iskola tantervében csak névleg szerepeljen a román nyelv, a mely román iskola nagy részben a román állampolgárok fiai és leányai által van benépesítve, román polgárok pénzén tartatik fenn, de általában egy világpolgárias szellemtől és világosan elkülönítő czélzattól van áthatva. És végül hogyan tűrhetjük továbbra is azt a szomorú látványosságot, a mit az ország községeiben és eléggé jelentékeny területeken tapasztalhatunk, a hol a lakosság daczára annak, hogy szintén román állampolgárokból áll, hazája nyelvét még nem is ismeri, nemhogy értené, és igy a nemzet más polgáraival meg sem értetheti magát, és nem érzik azt a szent tüzet, azt az összetartást sem, (Igaz ! JJgy van !) a melyet egyes egyedül csak az azonos és közös nyelv és nemzeti érzés adhat meg. (Igaz ! Ugy van ! balfdől.) Lehet bármilyen a haza polgárainak társadalmi elfoglaltsága, de az okvetlenül megkívánható, hogy a többi honpolgárokhoz való kapcsolata meg ne szűnjön, ennek pedig legegyszerűbb és legtermészetesebb eszköze a közösen irott és beszélt nyelv, a mi nem zárja ki, hogy saját anyanyelvét is szükség szerint ne ismerje mindenki. (Helyeslés baljelöl.) A közös nyelv ismerrete nélkül nem ismerheti a polgár sem jogait, sem kötelezettségeit és igy alá van vetve mások zsarnokságának, (Igaz ! JJgy van ! balfelől.) a minek következtében szabad, független polgárrá sem lehet.« (Élénk helyeslés balfelől.) Ezeket a szavakat, a melyeket a román közoktatási törvény tárgyalásakor az előadó a román parlamentben elmondott, szórói-szóra magunkévá teszszük mi és érezzük, hogy mulasztást és bűnt követtek el a nem magyar ajkú polgárok százezreivel és millióival szemben azok az elődeink, a kik nem gondoskodtak arról eddig is, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) hogy azok az állam nyelvét megismerjék. Ha pedig csakugyan vannak ennek a törvénynek gyengéi, van ezen a törvényen valami kifogásolni való, hát ez csak az lehet, hogy nem elég erélyes és nem elég hathatósan biztosítja azt az eredményt, melyet mi mindnyájan elérni kívánunk. (Helyeslés balfelől.) T. képviselőház ! Ennek a törvénynek a czélját jeleztem és meg vagyok győződve arról, hogy erélyes végrehajtás mellett ez a törvény ahhoz az eredményhez fog vezetni, melyet általa elérni kívánunk. (Helyeslés balfelől.) Természetesen én ezt a törvényjavaslatot sohasem Ítéltem meg ugy, mintha ez egy magában álló, teljesen egész és befejezett dolog volna ebben a tekintetben.