Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-145
380 ító. országos ülés 1907 április 22-én, hétfőn. gyárul. Körülbelül 3 millió oláh lakik Magyarországon és a három millió közül alig 2000—2500 az intelligenczia. Az intelligencziának egészen más az_ érdeke, mint a népnek. (Igaz! TJgy van!) És mi, t. képviselőház, nemcsak a magyar állam, hanem valósággal a három milliónyi oláh nép ellen vétkezünk akkor, a mikor ezen 2000—2500 tagból álló intelligencziától való féltünkben nem merünk ebbe a törvényjavaslatba a magyar nyelv tanítása érdekében elég erélyes intézkedéseket felvenni. (Élénk helyeslés.) Okolicsányi László: Ebben tökéletesen igaza van! a Bozóky Árpád: Mondok még egy másik példát, t. ház. Ezt ugyan az 1905-iki országgyűlésen már egyszer röviden elmondottam, de most sokkal aktuálisabb, és igy még egyszer elmondom. A Nagyszebenben megszűnt Tribunának volt egy betűszedője, Mohán György, ezzel két-három éve megismerkedtem, megvallom őszintén, a szegedi államfogházban. Vlád Aurél: Mit csinált ott? Bozóky Árpád: Ültem. (Derültség.) Zakariás János: Ezt nem lehet elkedélyeskedni ! Bozóky Árpád: Ez a Mohán György betűszedő volt a nagyszebeni Tribunánál; alig tudott a szegény ember irni és olvasni, a nemzetiségi izgató urak azonban megfogták ezt a betűszedőt a nagyszebeni Tribuna szerkesztőjének azért, hogy ha majd ők a haza ellen lázitó és törvénybe ütköző czikkeket irnak, ne ők menjenek a szegedi államfogházba, hanem helyettük a szegény Mohán György. Úgyis történt. Mohán György 14 rendbeli izgatás miatt elitéltetett összesen két évi államfogházra. Ezzel az emberrel az államfogházban megismerkedtem és megbarátkoztam. Meggyőződtem róla, hogy a mikor ott az államfogházban megtanulta a magyar nyelvet, megutálta a nemzetiségi izgató urakat, sőt azt mondotta, hogy ha az édesanyja nem élne, megmagyarositaná a nevét. Azt is mondta nekem Mohán, hogy a nemzetiségi izgató urak havonként 50 forintot Ígértek neki arra az időre, a mig az államfogházban ül és elpanaszolta, hogy az 50 forintot az első hónapban nagy lelkiismeretességgel meg is adták neki, tovább azonban nem. Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, méltóztassék a 18. §-hoz szólni, az van most tárgyalás alatt. Bozóky Árpád: T. képviselőház! Épen most jövök rá, hogy miért tartozik ez a dolog ide. Mohán t. i. azt mondotta, hogy micsoda gavallérok vagyunk mi az oláhokkal szemben, ő például látta, hogy Nagyszebenben minden utczának német felirata van. A községháza udvarán és tornáczán mindenütt német hivatalos hirdetések vannak, látja és tudja, hogy mit csinálnak azok a pópák és tanitók, a kiket a magyar állam fizet, s azt mondta nekem: Uram, hogy ha ti továbbra is igy bántok az oláhokkal, ilyen gyengén, Magyarország feltétlenül el fog pusztulni, legalább Erdélyt el fogják vinni Romániához. Ha kételkednek abban, hogy igazat mondok, tessék Mohán Györgyöt megkérdezni, akármikor meg fogja vallani. Zakariás János: Nincs joguk kételkedni! Vlád Aurél: Kérdezzük meg! Bozóky Árpád: T. ház! 1843-ban a népnevelés tárgyában kiküldött kerületi választmány egy igen értékes javaslatot dolgoztatott ki az elemi népoktatásra vonatkozólag, a mely javaslat 216 paragrafusból áll. Ezen javaslatnak a magyar nyelvre vonatkozó szakaszait felolvasom, annál is inkább, mert tudomásom van róla, hogy ezt tárgyalni akarta a kultuszminiszter ur is, azonban, ha jól vagyok informálva, megfeledkezett ezeknek a paragrafusoknak az ismertetéséről. Azért bátor leszek ezeket felolvasni, mert ebből meglátjuk, hogy már 1843-ban sokkal helyesebben, sokkal radikálisabban akarták megoldani e kérdést a magyar nyelv tanítását illetőleg, mint most akarjuk megoldani. A 149. §. mondja (olvassa): » Mindenütt, a hol a helybeli népség, vagy az illető vallásbeli felekezet egészen vagy részben magyar, vagy a hol a magyarok az idegen ajkuakkal számra nézve egyenlők, az elemi tanítási nyelvnek magyarnak kell lennie. Mindazonáltal oly gyermekeknek, a kik a magyar nyelvet kezdetben elegendően nem birnák, az oktató tanítása tárgyait anyanyelvükön is értelmükre adni tartozik. « »150. §. Hol a helybeli népség egészen idegenajku, az első osztálybeli, vagyis kezdő növendékek a népség anyanyelvén tanitandók, ezeket magyar nyelvre ugyan anyanyelvükön kell tanitani. Ilyen helyen a második osztálybeliek« — az elemi iskolának második osztálybeli gyermekei — »vagyis az előmenők a tudományokra vegyesen, t. i. egyrészben magyarul, másrészben a helybeli népség nyelvén tanitandók.« »151. §. Hol a lakosok többsége nem magyarajku, ott a magyar növendékek magyarul, az idegenajkuak az első osztályban anyai nyelven, a másodikban mindkét rendbeliek a 149. §. értelmében magyar nyelven taníttassanak. Egyszersmind pedig mindazok, a kik kezdetben magyarul nem igen tudnak, a magyar nyelvre mind elméletileg, mind gyakorlatilag annál szorgalmasabban és nagyobb figyelemmel folyvást tanitandók.« »152. §. Az utolsó, vagyis a végső osztálybeli növendékek mindenesetre egészen és kizárólag magyar nyelven tanitandók mindenütt.« »153. §. A helybeli lakosok nyelvük szerinti többségére és ehhez képest a tanítási nyelvre nézve lehető minden kérdések végső elhatározása az illető megyei, szabad kir. városi, illetőleg szabad kerületi törvényhatóságokat ületi.«
