Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-145

245. országos ülés 19( »154. §. A magyar nyelven való tanítás Horvátországra ki nem terjesztetik, de a magyar nyelvtan ezen országbeli minden köziskolákban is mint rendes tudomány tanittassék.<< T. képviselőház! Az én elleninditványom nagyobbára ezen 1843-iki javaslat szerint van megcsinálva, azonban lehetőleg röviden és a következőképen szól (olvassa) : »A magyar állam területén, a horvát-szlavón terület kivételével, minden elemi népiskolában a tanitási nyelvnek magyarnak kell lennie. Ha a gyermek a magyar nyelvet nem érti, az elemi iskola első és második osztályában a tanító kisegítő nyelv gyanánt a gyermek anyanyelvét is használhat j a.« T. képviselőház ! Ez az indítványom; azt hiszem, kellően megindokoltam ennek a helyességét. Kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni. (Élénk helyeslés.) Raisz Aladár jegyző: Vlád Aurél! Vlád Aurél : T. ház ! Az előttem felszólalt t. képviselő ur . . . Egy hang (balról) : Igazat mondott! Vlád Aurél : .... megengedem, hogy igazat mondott, csakhogy valaminek a helyessége, különösen a politikában, nem attól függ, hogy absztrakt voltában igazságos legyen, hanem mindig a létező viszonyoktól függ, hogy helyesen alkalmazható-e valami, vagy nem. Olyan elvet felállítani a politikában, a mely mindenütt és minden téren érvényesülhetne, azt még nem találta fel senki. Én a 18. §. helytelenségét épen abban látom, hogy szakítást jelent azzal az iránynyal, a mely az 1868 : XLIV. t.-czikkben le van fektetve és hogy a 18. §. intézkedései épen az 1843—1844-es évek hagyományaihoz való visszatérést jelenti, a mely irányok helytelensége az akkori időkben kiderült és mely 1843—1844-es évek után bekövetkezett az 1848-iki katasztrófa. A 18. §-ban elsősorban a nemzetiségi törvény 14. §-át akarják magyarázni, helyesebben mondva nem magyarázni, hanem félremagyarázni akarják annak a szakasznak az intenczióját. (Zaj. Ellenmondás.) Igenis, félremagyarázni! Az 1868. évi XLIV. t.-cz. 14. §-a megállapítja elvként azt, hogy az iskolafentartónak joga van megállapítania a tanítás nyelvét. Ezt a jogát az iskolafentartónak megszorítja most a 18. §., megszorítja véleményem szerint teljesen indokolatlanul, mert alig hiszem, hogy valamely iskolafentartó a magyar állam nyelvén vagy az illető gyermekek anyanyelvén kivül más nyelvet alkalmazzon tannyelvnek ; a kínai nyelvet vagy nem tudom, micsoda nyelvet senki sem fogja tannyelvül megállapítani. Megtörténhetik, hogy ott, a hol az egyház rituális nyelve nem fedi a gyermekek anyanyelvét és súlyt helyeznek arra is, hogy a rituális nyelvet is megtanulják, hogy megértsék a templomban az énekeket, hogy ott ezt a nyelvet is tanítani fogják, de ez kivételes eset és ezért szakítani azon elvvel, a mely biztosítja az iskolaáprilis 22-én, hétfőn. 381 fentartónak a tannyelv megállapítását, azt hiszem, nem lehet. De, t. ház, más tekintetben is sérti ez az 1868: XLIV. t.-cz. szellemét, mert a ki e törvény szellemét helyesen fogja fel és nem érti azt félre, konczedálni kénytelen nekem azt, hiszen egyes specziális intézkedésekbe is le van fektetve az az elv, a mely az összes állampolgárok egyenjogúságát állapítja meg egy tér kivételével, illetőleg csak egy téren van kivétel, a hivatalos nyelv használata terén. De ez a kivétel is szorosan alkalmazandó és a mi a közoktatásügyet illeti, épen az 1868 : XLIV. t.-czikkben van lefektetve az az elv, hogy az összes népiskolákban, a középiskolákban a gyermekek anyanyelvének nemcsak széles, hanem csaknem kizárólagos tér engedendő és hogy az államnyelv csakis az akadémiai kiképzésnél kezdődik. Most már, ha ezen szempontokból vizsgáljuk a 18. §. intézkedéseit, mit látunk ? Zakariás János : Azt, hogy nagyon helyesek ! Vlád Aurél: Azt látjuk, t. ház, hogy az ismétlő-iskolákban megállapítja a magyar nyelv kizárólagosságát. Sümegi Vilmos: Nem ér semmit; az a baj ! Vlád Aurél: Maga a miniszter ur beszédében kijelentette és megengedte azt, hogy a magyar nyelv tanitásának sikeressége sok esetben azon körülményektől függ, a melyek között oktattatik, attól függ, hogy milyen körülmények között és milyen vidéken tanítják. Pl. egy olyan vidéken, a hol kizárólag és nagy tömegben laknak a nemzetiségek, a magyar nyelv tanításával, bármilyen intenzíven tanítsák is azt, nem lehet elérni olyan eredményt, mint pl. ott, a hol nemzetiségek magyarokkal vegyenesen laknak. Már pedig, ha a magyar nyelv elsajátításának olyan fokát elérni nem lehet ilyen helyeken, akkor az ismétlő-iskolákban azon rendelkezés, hogy a magyar nyelv legyen a tannyelv, az ilyen vidékeken teljesen siker nélkül fog maradni. De, t. képviselőház, más tekintetben is teljes szakítást jelent az 1868 : LXIV. t.-czikkben lefektetett alapelvekkel, annak az elvnek a kimondása, hogy ezentúl mindazon népiskolákban, a melyekben a magyar nyelv eddig is a tanitási nyelv volt, ezen az állapoton változtatni nem lehet. Vegyük ezt az esetet, t. ház, ugy, a hogy az életben van ; ez csakis ott lehetséges, a hol, mondjuk, tisztán nemzetiségi vidékeken a magyar nyelv akár a közigazgatásnak, akár más faktoroknak beavatkozása folytán be lett hozva és a hol most belátják az illető iskolafentartók, hogy a magyar nyelvnek kizárólagossága az iskolákban kizárja magának a közművelődésnek előmozdítását is. (Élénk ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Micsoda beszéd ez ? Hát az oláh nyelv mozdítja elő Magyarországon a közművelődést ? (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Vlád Aurél : Bocsánatot kérek, ezekben az iskolákban még azt sem teszik, még odáig sem