Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-132

;;o Í32. országos ülés 1907 április h-én, pénteken. viselő utján beadott kérvénye az önálló vámterület érdekében. Elnök : Javaslom, hogy mindezen kérvények tárgyalás és jelentéstétel végett adassanak ki a kérvényi bizottságnak. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. A miniszterelnök ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! Az ország szent koronája egyik őrének megválasztásáról és beiktatásáról szóló törvényjavaslatot (írom. 455) azon kérelemmel vagyok bátor beterjeszteni, hogy azt kinyomatás és szétosztás után előleges tárgyalás végett az igazságügyi bizottsághoz méltóztassék utasitani. Bátor vagyok továbbá egy törvényjavaslatot előterjeszteni a folyó évben Pécs városában rendezendő mezőgazdasági és ipari kiállítás támogatásáról (írom. 45(5). Kérem, méltóztassék ezt kinyomatni, szétosztatni és előleges tárgyalás végett a közgazdasági és pénzügyi bizottságokhoz utasitani. Elnök : Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a miniszterelnök ur javaslatához hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki és ennek alapján kimondom, hogy az ország szent koronája egyik őrének megválasztásáról és beiktatásáról szóló törvényjavaslat kinyomatván és szétosztatván, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az igazságügyi bizottságnak, továbbá az 1907. évben Pécs városában rendezendő mezőgazdasági és ipari kiállítás állami támogatásáról szóló törvényjavaslat szintén kinyomatván és a képviselők között szétosztatván, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közgazdasági és pénzügyi bizottságoknak adatik ki. Következik a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és felekezeti néptanítók járandóságairól szóló törvényjavaslat (írom. 411, 442) és az ezzel kapcsolatos kérvények tárgyalásának folytatása. Ki következik ? Egry Béla jegyző: Meczner Béla ! (Halljuk! Halljuk!) Meczner Béla: T. képviselőház ! A tegnapi napon Polit Mihály t. képviselőtársam egy indítványt adott be és tett le a ház asztalára, a mely indítvány összes nemzetiségi képviselőtársaim által alá volt irva. Én azon erősen hangoztatott állásponttal, a melyet t. nemzetiségi képviselőtársaim ezen javaslattal szemben elfoglaltak, beszédem végén bátor leszek foglalkozni. Most méltóztassanak megengedni, hogy a törvényjavaslatra elsősorban is saját véleményemet mondjam el. (Halljuk! Halljuk !) T. képviselőház ! A vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak ezen beterjesztett törvényjavaslata nemcsak a magyarországi néptanítóknak, hanem mindannyinknak, a kik hazánkban a népnevelés, a népoktatás felvirágzását szívből óhajtjuk, egy régi vágyát, régi óhajtását foglalja magában, (ügy van !) Szegényebb, szerényebb anyagi helyzetben élő intelligens embereket, egyes osztályokat, mint jelenleg a magyarországi néptanítók, igazán alig tudunk másutt feltalálni. Az utolsó évtized alatt a folyton váltakozó kormányok tisztviselőink anyagi érdekeinek előmozdítása végett úgyszólván semmit sem tettek és lehet mondani, hogy a mai napon is nagyon sokan vannak hivatalnokaink közül olyanok, a kik az állam, a haza érdekében teljesített szolgálatukért és munkálkodásukért kellő díjazásban és fizetésben nem részesülnek. Azonban azt a nagyfokú szegénységet, nélkülözést és szükséget, a melyben a magyarországi néptanítók jelenleg sínylődnek, feltalálni sehol sem vagyok képes. Hiszen, hogyha manapság valaki a nyomorúságról, a nélkülözésről egy rossz élczet akar mondani vagy faragni, mint annak legmegfelelőbb és legtalálóbb példányképét, a magyarországi néptanítókat állítja szemeink elé. (Igaz ! Ugy van !) T. képviselőház ! A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur ezen törvényjavaslatát hosszas munkálkodás, hosszas tanulmányozás után tette le a képviselőház asztalára és én abban a reményben vagyok, hogy Molnár János t. képviselőtársam és a t. nemzetiségi képviselők kivételével, mi mindannyian, a kik a koaliczió tagjai vagyunk, a vallásés közoktatásügyi miniszter urnak ezt a nagy munkáját kellő elismerésben és kellő méltánylásban fogjuk részesíteni. (Helyeslés.) Hiszen még egy esztendeje sincs annak, hogy a jelenlegi alkotmányos kormány a magyar nemzet, a magyar haza ügyeinek vezetését a kezébe vette, és ezen rövid egy esztendő alatt is, a vallásés közoktatásügyi miniszter ur egyik elsőrendű kötelességének tekintette, hogy a tanítók szomorú helyzetén segítsen és ez által mintegy kézzelfogható bizonyítékot nyújtott és mutatott arra, hogy azt a nagyon is ismert nyomorúságos helyzetet, a melyben a magyarországi néptanítók sínylődnek és hogy azt a munkálkodást, a melyet ők a hazai közoktatás és a népnevelés terén kifejtenek, méltányolni és elismerni képes. A mint a t. előadó ur is megjegyezte, a törvényjavaslat tulaj donképen két részre oszlik. Én elsősorban a törvényjavaslatnak azon részével óhajtok foglalkozni, a mely magával a tanítói fizetés rendezésével áll szoros kapcsolatban. E tekintetben kénytelen vagyok megemlékezni, t. képviselőház, a magyar néptanítók azon kéréseiről, a melyeket itt a ház asztalára tettek le, ugy az egyes testületek, körök, mint egyes tanitók és a mely kérvények e törvényjavaslattal együtt párhuzamosan tárgyaltatnak. A mennyire lehetséges volt, én e kérvények tartalmát egybefoglaltam és e kéréseknek és óhajtásoknak lényegét körülbelül a következőkben Összegezhetem. Elsősorban kifogásolják és igazságtalanságnak tartják a magyarországi nem áUami néptanítók azt, hogy szemben az állami tanítókkal, fizetésük nem egységes és nem egyenlő azok fizetésével. Az ő munkakörük teljesen egy és