Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-132

132. országos illés 1907 április 5-én, pénteken. 31 ugyanaz, ennélfogva első kérésük odairányul, hogy fizetésük és díjazásuk az állami tanitók fizetésével és díjazásával teljesen egyenlővé tétessék és egyenlő mértékben emeltessék. De mintha maguk a néptanitók előrelátták volna, hogy hazánk jelenlegi szomorú pénzügyi viszonyai között ezen kérelmük nem telj esithető, kérik a korpótlék felemelését vagy legalább nem hat, de öt osztályba való, öt évenként 200 koronával való sorozást és végre, ha még ezen kérésük sem volna teljesíthető, akkor kérik a II. és III. sorrendben való 100—100 koronás korpótléknak az ötödik és hatodik osztályba való sorozását. A részletekre nem akarok bővebben kiterjeszkedni. A kántori fizetés és a stóladijak tekintetében azt kérik, hogy ez alapfizetésükbe ne tudassék be. Az a kérésük, a melyeket ők elsősorban terjesztenek a képviselőház elé, hogy nem igazságos, hogy az állami tanitók közt és köztük ilyen különbség van, hogy ez a kérésük méltányosnak látszik, ezt itt a képviselőház tagjai közül senki sem fogja kétségbevonni és a mélyen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur is kijelentette többször, hogy kérésük igenis méltányos volna ; s hogy ez nem teljesíthető, az nem is a mélyen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úron múlik, hanem az országnak azon szomorú állapotán, a melybe bennünket, fájdalom, különösen az utolsó, alkotmányellenes kormány taszított. (Ugy van !) A többi kérésükre, a melyeket részben magamévá teszek, majd bátor leszek beszédem későbbi folyamában kiterjeszkedni. Tudjuk mindnyájan, t. képviselőház, — hisz előttünk fekszik a törvényjavaslat — hogy mielőtt a mélyen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur ezt a törvényjavaslatot a ház asztalára letette, a többi művelt európai államoktól előlegesen statisztikai adatokat szerzett be a tanitók fizetésére vonatkozólag. Megnyugtató lehet miránk, hogy ezekből a statisztikai adatokból láthatjuk, hogy e törvényjavaslat értelmében a tanitók fizetése teljesen eléri azt a magasságot, a melyet a többi kulturállamok tanítói élveznek, sőt egyes esetekben még felül is haladja azt. (TJgy van!) Ez már magában véve elegendő indokot szolgáltat arra, hogy teljes megnyugvással fogadjuk e törvényjavaslatot; azonban van erre még egy másik indok is. Ugyanis a vallásés közoktatásügyi miniszter ur több izben, különösen a közoktatásügyi bizottságban kijelentette, hogy a tanitók fizetésrendezése még nem végleges, és hogy ha az ország financziális helyzete javulni fog, a tanítók még nagyobb fizetésre számithatnak, vagyis hogy saját szavait idézzem: ő lerakta az alapot a tanitók javadalmazására ; hogy ha ezt az alapot lelkiismeretesen továbbépítjük, akkor a magyarországi néptanitók egy szebb és boldogabb jövőnek fognak eléje nézni. Ezeket tudva, egyáltalában nem tarthatom helyesnek azokat az izgatásokat, a melyeket most a tanítósággal szemben végbevisznek, ( Ugy van !) a midőn mintegy be akarják bizonyítani, hogy ez a törvényjavaslat csak koldustarisznyát akaszt nyakukba. A kik így akarják izgatni a tanítóságot, azok sem az igazságnak, sem a méltányosságnak igéjét nem hirdetik, azok nem akarják ismerni a magyar nemzet szomorú anyagi viszonyait és kárára vannak a magyar nemzetnek és magának a magyarországi néptanítóknak; (Ugy van! TJgy van!) mert tudjuk, minő szomorú viszonyok közt vette át a mai kormány ezelőtt egy esztendővel a magyar nemzet ügyeit, minő nehéz politikai viszonyok közt élünk, mikor gazdaságilag meg akarjuk magunkat erősíteni és midőn, lehet mondani, elődeink teljesen elfecsérelték az ország vagyonát. Mindnyájunknak összetett erővel vállvetve kellene igyekeznünk, hogy a nemzeti kormánynak, a melyet a magyar nép szeretete, rokonszenve állított az ügyek élére, megkönnyítsük helyzetét és azt a nemes feladatot, a melyet maguk elé kitűztek, a lehető legkönnyebben keresztülvihessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De más oldalról kárára vannak magának a magyar tanítói karnak is, mert hiszen olyan reményeket akarnak felébreszteni az ő szivükben, a melyeket, fájdalom, a jelenlegi financziális helyzetben még keresztülvinni teljes lehetetlenség. (Helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy talán olyan dolgokról is beszéljek egész röviden, a melyek nagyon közismertek mindnyájunk előtt. Mindazonáltal, minekutána a magyar néptanitók nagyon is figyelemmel vannak az országgyűlésen elhangzott vélemények iránt, röviden felemlítem azt, hogy minő nagy kötelezettségeink vannak még a jövőre nézve. Elsősorban megemlítem a lelkészi fizetések rendezését. A minimális lelkészi fizetéseket és a minimális tanítói fizetéseket véve alapul, a lelkészek most 400 koronával csekélyebb javadalmazásban fognak részesülni, mint a néprtanitók. Már piedig a lelkészek fejei az egyháznak, elöljárói a tanítóknak. Méltóztassék elgondolni azt, hogy minő súrlódásokra, minő kellemetlenségekre fog majd alkalmat adni, ha majd később, mondjuk a hat esztendei korpótlékok élvezete után a tanitók 400 koronával nagyobb fizetést fognak kapni, mint a lelkészek. Ez szintén olyan kérdés, a mely előtt a kormánynak nézetem szerint kitérnie egyáltalán lehetetlen. Tovább megyek. Minálunk az iskoláztatás a mai napig sincsen keresztülvive, mert vannak egyes vidékeink, egyes községeink, a hol egyáltalán véve nincsen iskola, hiszen maga a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur mondotta, hogy ahhoz, hogy nálunk az iskoláztatás tökéletes, rendes mederbe legyen terelve, nekünk még körülbelül 3000 iskolára van szükségünk. És végre rátérek a legfontosabb kérdésre, a melyet az állami tanitók fizetési törvényjavaslata alkalmával a miniszter ur már elmondott, az ingyenes népoktatás kérdésére. A tankötelezettséget erőszakolni a nélkül, hogv a helyzetet oly módon előkészitenők, hogy az a magyar nép megterhel-