Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-144
358 144. országos ülés 1907 április 20-án, szombaton. ki vannak elégítve, tovább pedig az állani, az én véleményem szerint, egyáltalában nem menet. A mi már most Vlád Aurél t, képviselőtársamnak indítványát illeti, e tekintetben legyen szabad csak arra felhívni a t. báz figyelmét, hogy ugyanilyen inditványt már adatott be tegnapelőtt, ha jól emlékszem, a 12. §. tárgyalásánál. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ennél a szakasznál, a mely végtére is más intézkedéseket tartalmaz, nem lehetne megujitani az inditványt. csak azért hivom fel erre a t. ház figyelmét, mert a midőn ezt az inditványt a t. ház a 12. §-nál elvetette, akkor már jelezte azt az akaratát, hogy ily módon nem kíván beavatkozni szóval, hogy ennek az indítványnak szellemével nem ért egyet. Ez talán felment engem attól, hogy kimutassam azt, hogy ez az indítvány elvi alapon és elvi okokból miért nem lenne elfogadható. Goldis László t. képviselőtársam szintén tett egy indítványt a 12. §-hoz. Nevezetesen azt akarta volt annak idején kimondatni, hogy a megállapítások újólag történjenek meg. Ezt elérnie akkor neki nem sikerült, mert javaslatát a t. ház elvetette. Ma azután más módon akarja ezen javaslatát megujitani, t. i. hogy a jelen törvényszakasz a) pontjából »a néjjiskolai hatóságok által bejelentett tanítói járandóságoknak« szavakat kihagyatni kéri. Már pedig épen ez a szakasz utal a 14. §-ra, mert a midőn bejelentett tanítói járandóságokról szól, akkor a 14. §. szerint már annak idején megállapítottakról szól. Kétség tehát nem merül fel, a mint ezt Goldis t. képviselőtársam vitatja. Legfeljebb az ő indítványának elfogadásával azt érnők el, hogy azt az indítványt, a melyet már leszavaztunk, ma elfogadnók. Azt hiszem, hogy tudva az igazi szándékát ennek az indítványnak, nem kell tovább indokolnom, hogy ennek el nem fogadása már csak azért is szükséges, mert a 14. §-szal, a melyet a ház már elfogadott, e!len + étben áll. A mi a magyar nyelvnek tanitásá J 'Heti — ezek pedagógiai dolgok. Itt legfeljebb arra volnék bátor figyelmeztetni Goldis László t. képviselőtársamat, hogy a törvényjavaslat 19. és 20. §-aiban a magyar nyelv tanításának nemcsak eredményéről, hanem módjáról is van szó. Igenis, már az eredmény bekövetkezte előtt meg lehet állapítani azt, hogy oly módon taníttatik-e a magyar nyelv, hogy a kívánt eredmény előreláthatólag be fog-e következni, vagy nem. Ennélfogva sem nem laza a szerkezete a törvényjavaslatnak, sem lehetetlenséget a törvényjavaslat nem kivan, a mikor ezekre vonatkozólag is felhívja a közigazgatási bizottságnak figyelmét. Arra nézve pedig, bog}? a közigazgatási bizottság hivatott, jogosított és képes-e megállapítani azt, tud-e a tanító magyarul írni, olvasni, beszélni, csak azt jegyzem meg, hogy annak a közigazgatási bizottságnak szakközegei vannak; szakközege a tanfelügyelő, s igenis minden testületben, ha nem is qua testületben, hanem ha egyes személyeiben megvan a képesség, akkor a testületben magában is megvan. Ez tehát véleményem szerint semmi különös aggodalomra okot nem adhat. A d) pontot kifogásolja továbbá t. képviselőtársam azért, mert állítólag a tanulmányi rend nincs is befejezve. Méltóztassék elolvasni a 16. és 19. paragrafusokat. A tanterv megállapítja, hogy az ebbe a tantervbe besorozott tantárgyak hogyan tanitandók, hat évre felosztva, ennyi és ennyi szorgalmi idő alatt, továbbá a miniszter által kijelölt óraszámban, módon és mértékben ; tehát igenis a tanrend feladata, hogy ezeknek a követelményeknek eleget tegyen, hogy az a tanrend illeszkedjék bele a tantervbe, hogy ezeknek a követelményeknek a tanrend és a tanterv keretében elég legyen tehető. Ebből az következik, a mint egyéb nem is következhetik, hogy akkor szoros összefüggésben van a tanterv a tanrenddel, hogy a törvényben igenis szükséges ezt a kettőt külön kitenni és hogy a törvény czéljának teljes és határozott megállapítása okából hivatkoznunk kell ugy a tanítási tervre, mint a tanulmányi rendre. Ennélfogva tehát ezt a módosítást sem fogadhatom el, valamint nem fogadhatom el azon módosításokat sem, — kettő is adatott be — hogy az utolsó bekezdés töröltessék, mert ha volt ebben a bekezdésben valamely sérelem, ugy azt Putnoky Mór t. képviselőtársam indítványa teljesen elenyésztette, ennélfogva ez semminemű további sérelmet nem foglal magában. Tisztelettel kérem tehát, hogy a mondottak alapján a törvényjavaslatot eredeti szövegében az elfogadott módositásokkal együtt elfogadni méltóztatnék. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sincsen feljegyezve. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház ! Azok után, a miket az előadó ur mondott, nekem igen kevés szavam van már, mert én a módosítások elfogadása vagy el nem fogadása, illetőleg azokhoz való hozzájárulás vagy hozzá nem járulás tekintetében teljesen magamévá teszem azokat, a miket az előadó ur mondott. En csak egynéhány megj eg)-zést akarok tenni, különösen Goldis László t. képviselő ur fejtegetéseire, a ki ma újból felhozta azt, a mi felett már tegnap hosszasan szónokolt, t. i. hogy hibás bevallások történtek, hogy az előbbeni jövedelem vagy javadalom megállapításával szemben meg kell engedni annak kiigazítását stb. Én megvallom, nem egészen értem, hogy t. képviselőtársam mire czéloz, ha nem akarja egyszerűen megujitani azt az indítványát, a melyet tegnap a ház már elfogadott. 0 azt mondja, hogy eddig a minisztérium elutasított minden olyan fizetéskiegészitési folyamodványt, a mely ki nem mutatta, hogy a tanító az iskolafentartó részéről biztosított járandóságát is megkapja. Természetes, hogy visszautasította az 1893. évi XXVI. t.-cz. 10. §-a alapján, nem is lehetett máskép tenni, mert ez a szakasz ugy szól, hogy a tanítói fizetések eddig megállapított és az iskolafentartók által saját forrásaikból kiszolgáltatott magasságban továbbra is csonkitátlanul kiszolgáltatandók az államsegély igénybevétele czéljából.
