Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-144
354 14 j. országos ülés 1907 április 20-án, szombaton. beszélni és irni, valamint tanítani is tud, továbbá oly. községekben, a hol a gyermekek túlnyomó része nem magyarajku, megállapítja a tanítónak a gyermekek anyanyelvében való jártasságát. A ä) pont alatt az első' sorban a »közigazgatási bizottság« helyett beveendő volna: »megyei közoktatásügyi tanács«. A többiben Goldis kollégám módosítását fogadom el. Az utolsó bekezdésben 30 helyett talán 20 szám volna felveendő, csak azért, mert vannak olyan községek, a hol a nagymérvű kivándorlás, vagy pedig nyomorult közegészségügyi viszonyaink folytán oly kevés a tanköteles gyermek, hogy méltányos volna, ha ezt a számot 20-ra szállítanék le. "A c) pontot illetőleg Goldis kollégám módosítását fogadom el. Raisz Aladár jegyző: Szontágh Andor! Szontágh Andor: Mélyen t. képviselőház! Előrebocsátom, hogy a Putnoky t. barátom által benyújtott módosításhoz hozzájárulok, mert ezen módosítás számol a magyar Felföld tényleges viszonyaival, a hol szegény községek vannak és a felekezetek sok olyan iskolát tartanak fenn, a hol a tankötelesek száma tényleg kevés. Egyébként a tárgyalás alatt lévő szakaszt lényegében elfogadom. Azonban tisztelettel bátor vagyok kérni és ajánlani, hogy a két inkább stiláris természetű módosításomat méltóztassék elfogadni. Már a törvényjavaslat czime körül kifejlett vitában eldőlt az a kérdés, vájjon a hitvallásos, vagy a hitfelekezeti jelző-e a helyes. Eldőlt pedig akként, hogy mivel az összes iskoláinkkal, felekezeteinkkel foglalkozó törvényeinkben, kiváltképen pedig az 1893. évi XXVI. törvényben, a mely a tanítói fizetések kiegészítésével első ízben foglalkozik, mindenütt a hitfelekezeti jelző van használatban, azért a jelen törvényjavaslatban is a hitfelekezeti jelző használtassák. Ezen kívánságnak és követelésnek a jelen törvényjavaslat egész mivoltában eleget tesz, és kivétel egyedül csak ezen paragrafus a) pontjában fordul elő, a hol két ízben is hitközséget mond. Én azt hiszem, hogy a hitközség helyett itt is lehetne hitfelekezetet mondani és akkor ezen pont akként módosulna, hogy (olvassa) : »a) A községnek, illetve a hitfelekezetnek, továbbá az iskolának szabályszerű költségvetése, a tanítói dij levél és a hitfelekezet anyagi helyzetét igazoló stb.« Ez volna az egyik stiláris módosításom. A másik már fontosabb és a helyes értelmet volna hivatva helyreállítani. Azt hiszem, nem csalatkozom, a midőn felteszem azt, hogy ezen paragrafusnak utolsó bekezdése azt akarja mondani, hogy abban az esetben engedélyezhet a miniszter kivételes államsegélyt, ha az illető iskolában az összes tankötelesek száma a harminczat meg nem üti. Abban a szövegezésben azonban, a mint az itt történt, ez a bekezdés azt a véleményt kelthetné, hogy talán abban az esetben is csak kivételesen engedélyezhető az államsegély, hogy ha az illető népiskola több osztályában egyenként nincs meg a 30 szám. (Ellenmondás a középen.) Bocsánatot kérek, méltóztassék velem együtt a d) pontot elolvasni. Ez a bekezdés azt mondja (olvassa) ; »Megvizsgálja továbbá a közigazgatási bizottság azt is. hogy az illető iskola tanítási terve és tanulmányi rendje, valamint felszerelése megfelel-e a törvényes kellékeknek, s különösen a jelen törvény 16., 17., 18., 19. és' 20. §-ai rendelkezéseinek és azt, hogy az illető tanítónak osztályába, a kinek járandóságaihoz az iskolafentartó állami kiegészítést kér, hány mindennapi tanköteles lesz utalva.« Ezután következik az utolsó bekezdés, a mely így szól (olvassa) : »A mennyiben a tankötelesek száma 30-on alul maradna, a vallás- és közoktatásügyi miniszter csak kivételes esetekben engedélyezhet államsegélyt.* A d) pont tehát azt mondja, hogy az illető osztályban hány tanköteles van, a végső kikezdés pedig azt mondja : ha pedig a tankötelesek száma harminczon alul maradna stb. Én tehát ezt az utolsó kikezdést akként kérném módosítani: »A mennyiben az illető iskola.tanköteleseinek összes száma harminczon alul maradna«; ez az értelmet világosabban fejezi ki. (Helyeslések.) Ráth Endre jegyző: Molnár János! Molnár János: T. képviselőház! Én ezt a törvényjavaslatot nern tudom, hányszor átolvastam már, sőt a tanügyi bizottságban át is tárgyaltam ugy, hogy már majdnem kívülről tudom ; de nem emlékezem, hogy egyetlen paragrafus volna e törvényjavaslatban, a mely preczizirozná és fixirozná, hogy tulaj donképen ki jogosult vagy illetékes az államsegélyt kérni: a tanitó-e, az iskolafentartó-e, avagy az iskolafentartó főhatóság. Gróf Bethlen István t. képviselőtársam tegnap be is adott egy módosítást, a melyben ő az iskolatanitók számára kérte ezt a jogot, de erre nézve nagyon helyesen megjegyezte a t. előadó ur, hogy ez csak súrlódásokra, versengésekre adna alkalmat és a t. miniszter nr is hozzájárult ahhoz, hogy gróf Bethlen ur módosítása elvettessék. Azt hiszem tehát, hogy ugy a t. miniszter urnak, mint a t. előadó urnak intencziója szerint járok el, hogy ha ezt a jogot, ezt az illetékességet az iskolai főhatóságnak tartom fenn, illetőleg annak vindikálom. Épen azért itt, a hol arról van szó, t. i. a 15. §-nak első pontjában, hogy milyen módon adja az állam ezt a segélyt, milyen módozatok mellett és kiknek utján, ehhez egyetlen szót volnék bátor e telántetben hozzáfűzni, vagyis a 15. §. első bekezdésének 3. sorában ezen szavak helyett : »az illetékes iskolai főhatóság értesítése mellett* ez tétetnék: »az illető iskolai főhatóság kérelmére és értesítése mellett«. Ekkor ketté volna vágva a gordiusi csomó, senkinek nem volna semmi kételye, hogy kicsoda kérheti az államsegélyt.
