Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-144

144. országos ülés 1907 április 20-án, szombaton. 355 Kérem tehát a t. házat, méltóztatnék, ha ezt a szakaszt elfogadja, akkor ezzel a módosításommal elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Ki következik ? Raisz Aladár jegyző: Leitner Adolf! Leitner Adolf: T. ház ! A tegnapi napon a törvényjavaslat 12. §-ához benyújtott módosításomat visszavontam azért, mert az igen t. közoktatásügyi miniszter ur — hogy szavait idézzem — azt mondotta, hogy (olvassa) : »Ilyen alakban semmikép sem járulhatnék azon indítványhoz, hogy az önhibáján kivül állást vesztett tanítók exisztencziájárói azon a kárpótláson kivül, a melyet az én módosításom szerint nyernének, valamiképen gondoskodhassunk. Hogy e gondolatnak elfogadható alakban kifejezést adjunk, attól én nem fogok elzárkózni, de erre a 15. §. tárgyalásával kapcsolatosan lesz alkalom, ugy hogy addig ezt a kérdést valóban megfontolás tárgyává tehetjük*. Visszavontam módosításomat azért, mert számítottam arra, hogy az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur máig megfontolás tárgyává teszi a dolgot s ma, a javaslat 15. §-ának tárgyalásakor, erre nézve előterjesztést fog tenni a háznak. Minthogy azonban ez nem történt, s attól kell tartanom, hogy a vita be fog záratni a nélkül, hogy a kérdéshez hozzászólhatnék, azért tisztelettel felhozom a t. háznak azokat az érveket, a melyeket tegnap felhoztam a mellett, hogy nem szabad megfosztanunk kenyerüktől azokat a tanítókat, a kik teljes képesítéssel bírnak arra nézve, hogy a jelen törvény értelmében is tanítói állást betöltsenek, s intézkednünk kell arra nézve, hogy ha bekövetkeznék olyan helyzet, a mely mellett az iskola megszüntettetik, az olyan tanítónak, a ki hibáján kivül állását veszítette, megélhetéséről gondoskodás történjék. Azért tisztelettel vagyok bátor tegnapi módosításomat más alakban ezen szakaszhoz benyújtani és pedig olyképen, hogy javaslom, hogy a 15. §. végső pontja a következőképen folytattassék (olvassa) : »De ha az államsegély nélkül az iskolafentartó a jelen törvény által rászabott kötelezettségeknek megfelelni nem tudna, és ennek következtében az iskola megszűnnék, az ilyen iskolánál alkalmazott tanító, ha különben a jelen törvény által megkívánt teljes képesítéssel bír, állami népiskolához nevezendő ki, ha kinevezéséért folyamodik és kinevezése ellen törvényes okok fenn nem forognak.« Tisztelettel kérem a t. házat, méltóztassanak módosításomat elfogadni. Elnök : Ki következik 1 Ráth Endre jegyző: Damián Vazul! Damián Vazul : T. ház ! A törvényjavaslat 15. §-a megszabja azon feltételeket, a melyek mellett a községek és hitközségek népiskolai tanítóinak az államsegély megállapíttatik, tehát ezen szakasz rendelkezései hivatva vannak a tanítók érdekeit védeni. Következőleg szó eshet arról, hogy megvilágittassék az a tény, hogy valóban ezen szakasznak rendelkezései ugy, a hogy azok fogalmazva vannak, a tanítók érdekeit szolgálják-e. Ugyanis az ezen törvényjavaslat felett keletkezett vita során gyakran hangoztatják, hogy a ki a törvényjavaslat ellen van, az egyszersmind ellene van a tanítóság érdekeinek is. Szerintem a dolog nem épen igy áll és nem különösen akkor, ha e szakasz egyes rendelkezései nem enyhittetnek. A tanítók egyrészről maguk is abban a véleményben vannak, hogy ez a törvényjavaslat sérti a községi és hitfelekezeti, de különösen a nemzetiségi hitfelekezetek alaptörvényekben biztosított iskolai jogait. jMásrészről abban a véleményben vannak, hogy ez a törvényjavaslat olyan állapotot fog létrehozni, hogy a tanítók két urnak lesznek kénytelenek szolgálni, már pedig két urnak szolgálni igen nehéz, sőt lehetetlen. Végül a tanítók azt is belátják, hogy az állami javadalmazást különböző czimeken beszüntethetik vagy elvonhatják, még pedig a tanítóktól nem függő okokból, nevezetesen azért, hogy az iskola megszünhetik. a tankötelesek száma 30-on alul apadhat, hogy a tanulók nem tudnak a magyar nyelvből haladást felmutatni és több más okból, a mint ez a 12. §. 3. bekezdéséből, a 13. és 15. szakasz utolsó pontjából, valamint az ezután következő szakaszok, különösen a 20. és 21. §. rendelkezéseiből tisztán kitetszik. Tehát nemcsak hogy nem látják biztosítva a tanítók az állami javadalmazást, hanem ellenkezőleg, belátják, hogy ki vannak téve annak, hogy az eddig élvezett fizetéstől is egészen megfosztatnak nemcsak, hanem hivatalos állásukat is elvesztik és az utczán maradnak nem önhibájukból, hanem azért, mert az iskolát beszüntetik, olyan okokból, a melyek nem rajtuk múlnak, a nélkül, hogy a legtöbb esetben jövőjükről, nyugdíjazás, végkielégítés vagy uj állás kilátásba helyezése által gondoskodva volna. Mivel ezekből az következik, hogy valóban a törvény rendelkezései által nincsen biztosítva a községi és hitfelekezeti tanítók számára az állami javadalmazás, a t. háznak olyan határozatokat kell hozni, a melyek által ezen javadalmazás tisztán biztosítva legyen minden külső befolyástól. Csakis ezen esetben mondhatni, hogy a tanítók sorsán valóban segítünk, javítunk, ha Damokles kardja nem fog mindig fejük felett függni. Hogy ez valóban igy van, és hogy a törvényjavaslat ezen szakaszának diszpozicziói által ez a javadalmazás illuzóriussá van téve, ezt be fogom bizonyítani. Ugyanis e szakasz b) pontjának második sorában az van mondva, hogy a közigazgatási bizottság az államsegély összegének meghatározását megelőzőleg megállapítja, hogy a tanitó magyar nyelven helyesen beszélni és irni, valamint tanítani is tud. Ennek megállapítását a közigazgatási bizottságra bizza. Már pedig ilyen dolgot a közigazgatási bizottságra bizni annyit jelent, mint nem az igazság elérésére és felderítésére törekedni. 45*