Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-144

1H. országos ülés 1907 április 20-án, szombaton. i?53 rom a vitát nyújtani és többi észrevételemtől elállók, csatlakozva a Putnoky Mór t. képviselő ur által benyújtott javaslathoz és kérve annak elfogadását. (Helyeslés.) Ráth Endre jegyző : Vlád Aurél! Vlád Aurél: T. képviselőház! A 15. sza­kasz ama bekezdéséhez, a melyről az imént Kaufmann Géza t. képviselő ur beszék, szóla­lok fel, épen azon hátrányok kikerülése végett, a melyek abból származnának, ha ez a bekez­dés elfogadtatnék. Kívánatos, hogy az olyan községekben, a melyekben egyáltalán más iskola nincs és a tankötelesek száma harminczon alul van, ne lehessen az iskolát az államsegély meg­tagadása által megszüntetni, és azért a követ­kező módositást vagyok bátor indítványozni: »Az államsegély azon esetre, ha az illető községben lévő összes tankötelesek befogadására alkalmas más iskola nincs, nem tagadható meg.« Raisz Aladár jegyző: Draskóczy László! Draskóczy László: T. ház! (Halljuk! Hall­juk !) Én is az e szakasz végén lévő azon ren­delkezéshez kívántam szólni, a mely szerint harminezban állapittatik meg az iskolakötelesek száma, hogy az iskola igényelhesse az állam­segélyt. Szükségesnek tartottam volna ezt elő­hozni azért, mert mint a Felvidék kéjwiselője tudom, hogy különösen a mi vidékünkön, az ország azon részében, többnyire oly kis közsé­gek vannak, melyeknek iskoláitól az államsegély el lenne vonható. De miután az előttem szólott igen t. képviselőtársain Putnoky Móricz ebben a tárgyban indítványt tett és ezt, ugy tudom, ő nagyméltósága a miniszter ur is elfogadta, ezért én tiszteletteljesen lemondok arról, hogy külön indítványt beterjeszszek. (Helyeslés bal­felöl. ) Ráth Endre jegyző: Blahó Pál! Blahó Pál: T. ház! A szóban forgó sza­kaszban nagyon sok szó esik a közigazgatási bizottságról. Mi van ebben kimondva? A b) bekezdésben az áll, hogy a tanító törvényes képesítettségét, magyar állampolgárságát, vala­mint azt, hogy magyar nyelven helyesen be­szélni és irni, valamint tanítani is tud, és hogy a jelen törvény 33. §-ában leirt esküt letette, a közigazgatási bizottság állapítja meg. Ezen bekezdéssel a tanítóság teljesen ki van szolgál­tatva a politikai hatóságnak, (Igaz! Ugy van! a középen.) s ezáltal veszélyeztetve van szabad­sága és függetlensége. Hogy jön a tanítói kar ahhoz, hogy képesítettsége felett ne szakembe­rek, ne pedagógusok, hanem hivatalnokok, szolga­birák vagy földbirtokosok Ítéljenek, a kik a közigazgatási bizottság tagjai ? (Mozgás balfelöl.) De különösen vét ezen rendelkezés a peda­gógiai függetlenség ellen. A mai korban nem szabad sablonosán megállapítani a tantervet és a tanulmány rendjét, hanem tekintettel kell lenni a gyermekek individualitására, a gyermek KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911, VIII. KÖTET. szellemi fejlődésére, és a szerint kell összeállí­tani a tanítási tervet és a tanulmány rendjét. Tekintette] kell lenni a tanító észbeli és pedagógiai függetlenségére. Mit akarunk ezen törvényjavaslat által elérni ? Azt, hogy a tanitó független, szabad polgárokat neveljen a hazá­nak ; de ha ilyen törvénynyel vétünk a tanitó politikai függetlensége ellen, hogyan követelhet­jük tőle, hogy ő mint nem független neveljen független jóravaló polgárokat, jó hazafiakat? Vegyük azt, a miről Kaufmann t. képviselőtár­sam szólott, hogy jöhet oly kormány, a mely nemzetellenes. Ezáltal megváltozik a közigazga­gatási bizottság képe, megváltozik a tanítóval való bánásmód és annak megítélése, képes-e a tanitó magyarul tanítani ? Nem tudjuk, miképen fognak megváltozni a viszonyok. Én nem hiszem és senki sem hiszi, hogy valamikor oly kor­mány jöhetne, mely a magyar nemzet ellen volna, de jöhetnek olyan politikai pártviszonyok, a melyekben a tanítókat vexálni, üldözni fog­ják, a tanítókat a pártpolitika szolgálatába fogják fogni; ezáltal a tanítók majd a tan­czéltól eltávoznak és vétenek a pedagógia szel­leme és elve ellen. Az igaz, hogy ezen törvényjavaslat rendezi némiképen a tanítók gazdasági függetlenségét, de azt is, ha összehasonlítjuk a felekezeti tanító­kat az államiakkal, csak egyoldalúan. Mert ha azt kívánjuk, hogy a tanitó politikailag és pedagógiailag független legyen, kell hogy kíván­juk, hogy gazdaságilag is független legyen. Itt méltányoljuk a t. miniszter urnak jóakaratát, hogy nagy küzdelmek árán mégis némi fizetés­rendezést ért el. De a másik tekintetben, a mi a pedagógiai függetlenséget és a tanítók politi­kai függetlenségét illeti, nem értek egyet ennek a törvényjavaslatnak szellemével, mert ez nem modern felfogás. Épen ez okból bátor volnék figyelmeztetni a t. miniszter urat, hogy a mint ez a törvény­hatóságokról szóló törvényben is ki van mondva, hogy minden megyében alakítandó volna egy közoktatásügyi tanács. Ez még nem lépett életbe. Nem volna-e helyes a közigazgatási bizottság helyett ezt a közoktatásügyi tanácsot venni be a törvényjavaslatba, hogy ez határozzon a taní­tók pedagógiai képessége felett, hogy a tanítók önmagukat kormányozzák és önmaguk felett ítélkezzenek, nem pedig a politikai hatóságok. Épen ez okból bátor vagyok a következő módo­sítást benyújtani (olvassa): Az a) pont alatti »megállapítja« után be­szúrandó: a »tanitó magyar állampolgárságát.« b) alatt: megyei közoktatásügyi tanács, a a mely az iskolafentartó egy képviselőjéből, királyi tanfelügyelőből, a megye egy képviselő­jéből és három két évre választott megyei tanító­egyesület kebeléből kiszemelt képviselőből állana: megállapítja a tanitó törvényes képesítettségét, valamint azt, hogy a magyar nyelven helyesen 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom