Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-143

ikS. országos ülés Í907 április Í9-én, pénteken. 329 Módosításom a következő: A harmadik bekezdés helyett kérem a következő szöveget felvenni: »Az államsegélyért ugy az iskolafentartók, valamint a tanítók is folyamodhatnak. Igénybe­vehető ezen államsegély jelen életbelépte után mindjárt, bármikor minden olyan iskola tanítóira nézve, mely az e törvényben megállapított fel­tételeknek megfelel. Már létező iskolák, ha fen­tartóik, vagy tanítóik a fentemiitett határidőn belül segélyért nem folyamodnak, ilyent később csak akkor nyerhetnek, ha anyagi helyzetüknek időközben rosszabbodását a 15. §-ban körülirt eljárás utján kimutatják«. Elnök : Ki következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Blahó Pál! Blahó Pál: T. ház! Engedelmet kérek, ha talán hosszasabban beszélek, miután az általá­nos vita során Mrksity Jása kollégám révén én is elestem a szótól. Ha a t. ház akkor kissé koncziliánsabban kezelte volna a házszabályokat, talán megkaptam volna a szólásjogot, de mint­hogy Mrksity nem beszélhetett, és én csak pár per ezre kimentem, én is elestem a szótól. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez egyáltalán nem jogezim arra, hogy most általánosságban beszéljen a törvényjavas­lathoz. (Ugy van!) Kein engedhetem meg, hogy máshoz hozzászóljon, mint a 12. §-hoz. Blahó Pál: Beszélek kérem a 12. §-hoz! T. ház! Az én helyzetem az igen t. minisz­ter ur felszólalása után kissé kényes, mert a miniszter ur részben megezáfolta azt, a mit én mondani akartam, részben, mondom, körül­mény is, hogy a miniszter ur ennél a 12. §-nál felszólalt, bizonyitja, hogy milyen nagy hordereje van ennek a szakasznak, különösen annak a harmadik bekezdésnek, a melyről most folyik a szó. Ha figyelmesen elolvassuk ezt a harmadik bekezdést, azt hiszem, hogy ez mindenkire olyan benyomást tesz, hogy ez a bekezdés a szövege­zésnek, a stilizálásnak mesterdarabja. Tessék csak megjH'óbálni ezt a bekezdést zsidó módra hátulról olvasni, vagy jobbról balra, s akkor igy fog alakulni a bekezdés: »Ha fontos állami érdekek azt kívánják, hogy némely községben az ott fennálló felekezeti vagy községi államilag segélyezett iskola mellett is felállítandó volna az állami iskola, a kultuszminiszter ur egysze­rűen megvonja a felekezeti iskolától az állam­segélyt* Tegnap Vlád képviselőtársam mondta, hogy a rejtett czél ebben a szakaszban r minden feleke­zeti iskolának az államosítása. Én azt mondom, hogy ez a czél nincs elrejtve, hanem világosan -ki van mondva, hogy a miniszternek csakugyan joga van minden olyan felekezeti vagy községi iskolától megvonni az államsegélyt, a mely nem felel meg az állami érdekeknek. (Helyeslés a szäsöbahldalon-) Igaz, hogy az igen t. niinisz­EÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. VIII. KÖTET, ter ur épen most mondta, hogy nagyon nehéz körülírni és elősorolni azokat a fontos állami érdekeket, vagy azokat a bűnöket, melyek az állami érdek megsértését kéj>ezik; reánk nemze­tiségi képviselőkre nézve azonban nagyon érde­kes volna tudni, és talán hasznunkra is válnék, ha ezek a bűnök legalább főbb vonásokban körül volnának irva ezen szakaszban, mert leg­alább tudnók mi is, és tudná a világ is, hogy mi minden bűn Magyarországon az állami érdek ellen, a nemzet ellen, a magyar nyelv ellen és egyáltalában Magyarország ellen. Miután a tör­vényjavaslatban mindenütt találkozunk a köz­igazgatási bizottsággal, hogy a tanítók hazafi­sága és működése a közigazgatási bizottság kezébe van letéve, ezeknek az eshetőségeknek egész sorozata támad fel. Mert olyan eshetőségek is állhatnak be, a melyekről ma nem is álmodunk és azt sem tudjuk, hogy mitől őrizkedjünk és mily irányban adjunk a mi tanítóinknak miheztartást. Én azt mondom, hogy ezen szakaszban az államosítás lehetősége a miniszter ur részéről egész világosan ki van mondva. Én itt hivatkozom Bozóky képviselő­társamra, kit a miniszter ur szintén megezáfolni törekedett; hivatkozom arra, hogy Bozóky kép­viselőtársam sok kollégája szivéből beszélt, mikor az államosítást említette és e házban is az álla­mosításnak igen sok híve van, (Zaj.) de ezek hallgatnak most és nem szólnak semmit. Ezen az oldalon is vannak az államosításnak hivei. (Zaj balfelöl. Hódy Gyula közbeszól.) Elnök : Csendet kérek. Ne méltóztassék közbe­szőlásokkal zavarni a szónokot. A házszabályok ezt nem engedik meg. Blahó Pál: Az államosítás attól függ, hogy milyen a miniszter. Ha jön egy. a modern korral haladó miniszter, ha jön miniszter, kinek energiája van, ki erős kezű, kinek tele van az erszénye, ha az állam pénzügyei megengedik, akkor nagyon gyor­san fog jönni az államosítás, és akkor hiába fognak védekezni a felekezetek, és hiába fognak panasz­kodni az államosítás ellen. E szakasznál nemcsak a nemzetiségeknek, de a felekezeteknek is fel kellett volna zúdulni ok, és én csodálkozom, hogy t. néppárti barátaim, (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások : Ki a barátja ?) képviselő­társaim közül egyedül Molnár János szólalt fel, s egyedül ő domborította ki a felekezeti álláspontot. (Mozgás és zaj.) Molnár János : Hiszen mi meg akartuk javí­tani a bizottságban ! Blahó Pál: Jobban kellett volna javítani ! Molnár János: Akartuk, de nem lehetett! Blahó Pál : Én azon a nézeten vagyok, hogy ennél a szakasznál nem egy napig, hanem három napig keUett volna kitartani, hogy a világ előtt, az ország előtt, és a ház előtt kimutassuk, mi min­den van ebben a szakaszban, különösen, ha tekin­tetbe veszem Kaufmann Géza t. képviselőtársam tegnapi felszólását, a mely igazán nem volt katho­likus, nem volt humánus. Mint paptól elvártam

Next

/
Oldalképek
Tartalom