Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-143
ikS. országos ülés Í907 április Í9-én, pénteken. 329 Módosításom a következő: A harmadik bekezdés helyett kérem a következő szöveget felvenni: »Az államsegélyért ugy az iskolafentartók, valamint a tanítók is folyamodhatnak. Igénybevehető ezen államsegély jelen életbelépte után mindjárt, bármikor minden olyan iskola tanítóira nézve, mely az e törvényben megállapított feltételeknek megfelel. Már létező iskolák, ha fentartóik, vagy tanítóik a fentemiitett határidőn belül segélyért nem folyamodnak, ilyent később csak akkor nyerhetnek, ha anyagi helyzetüknek időközben rosszabbodását a 15. §-ban körülirt eljárás utján kimutatják«. Elnök : Ki következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Blahó Pál! Blahó Pál: T. ház! Engedelmet kérek, ha talán hosszasabban beszélek, miután az általános vita során Mrksity Jása kollégám révén én is elestem a szótól. Ha a t. ház akkor kissé koncziliánsabban kezelte volna a házszabályokat, talán megkaptam volna a szólásjogot, de minthogy Mrksity nem beszélhetett, és én csak pár per ezre kimentem, én is elestem a szótól. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez egyáltalán nem jogezim arra, hogy most általánosságban beszéljen a törvényjavaslathoz. (Ugy van!) Kein engedhetem meg, hogy máshoz hozzászóljon, mint a 12. §-hoz. Blahó Pál: Beszélek kérem a 12. §-hoz! T. ház! Az én helyzetem az igen t. miniszter ur felszólalása után kissé kényes, mert a miniszter ur részben megezáfolta azt, a mit én mondani akartam, részben, mondom, körülmény is, hogy a miniszter ur ennél a 12. §-nál felszólalt, bizonyitja, hogy milyen nagy hordereje van ennek a szakasznak, különösen annak a harmadik bekezdésnek, a melyről most folyik a szó. Ha figyelmesen elolvassuk ezt a harmadik bekezdést, azt hiszem, hogy ez mindenkire olyan benyomást tesz, hogy ez a bekezdés a szövegezésnek, a stilizálásnak mesterdarabja. Tessék csak megjH'óbálni ezt a bekezdést zsidó módra hátulról olvasni, vagy jobbról balra, s akkor igy fog alakulni a bekezdés: »Ha fontos állami érdekek azt kívánják, hogy némely községben az ott fennálló felekezeti vagy községi államilag segélyezett iskola mellett is felállítandó volna az állami iskola, a kultuszminiszter ur egyszerűen megvonja a felekezeti iskolától az államsegélyt* Tegnap Vlád képviselőtársam mondta, hogy a rejtett czél ebben a szakaszban r minden felekezeti iskolának az államosítása. Én azt mondom, hogy ez a czél nincs elrejtve, hanem világosan -ki van mondva, hogy a miniszternek csakugyan joga van minden olyan felekezeti vagy községi iskolától megvonni az államsegélyt, a mely nem felel meg az állami érdekeknek. (Helyeslés a szäsöbahldalon-) Igaz, hogy az igen t. niiniszEÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. VIII. KÖTET, ter ur épen most mondta, hogy nagyon nehéz körülírni és elősorolni azokat a fontos állami érdekeket, vagy azokat a bűnöket, melyek az állami érdek megsértését kéj>ezik; reánk nemzetiségi képviselőkre nézve azonban nagyon érdekes volna tudni, és talán hasznunkra is válnék, ha ezek a bűnök legalább főbb vonásokban körül volnának irva ezen szakaszban, mert legalább tudnók mi is, és tudná a világ is, hogy mi minden bűn Magyarországon az állami érdek ellen, a nemzet ellen, a magyar nyelv ellen és egyáltalában Magyarország ellen. Miután a törvényjavaslatban mindenütt találkozunk a közigazgatási bizottsággal, hogy a tanítók hazafisága és működése a közigazgatási bizottság kezébe van letéve, ezeknek az eshetőségeknek egész sorozata támad fel. Mert olyan eshetőségek is állhatnak be, a melyekről ma nem is álmodunk és azt sem tudjuk, hogy mitől őrizkedjünk és mily irányban adjunk a mi tanítóinknak miheztartást. Én azt mondom, hogy ezen szakaszban az államosítás lehetősége a miniszter ur részéről egész világosan ki van mondva. Én itt hivatkozom Bozóky képviselőtársamra, kit a miniszter ur szintén megezáfolni törekedett; hivatkozom arra, hogy Bozóky képviselőtársam sok kollégája szivéből beszélt, mikor az államosítást említette és e házban is az államosításnak igen sok híve van, (Zaj.) de ezek hallgatnak most és nem szólnak semmit. Ezen az oldalon is vannak az államosításnak hivei. (Zaj balfelöl. Hódy Gyula közbeszól.) Elnök : Csendet kérek. Ne méltóztassék közbeszőlásokkal zavarni a szónokot. A házszabályok ezt nem engedik meg. Blahó Pál: Az államosítás attól függ, hogy milyen a miniszter. Ha jön egy. a modern korral haladó miniszter, ha jön miniszter, kinek energiája van, ki erős kezű, kinek tele van az erszénye, ha az állam pénzügyei megengedik, akkor nagyon gyorsan fog jönni az államosítás, és akkor hiába fognak védekezni a felekezetek, és hiába fognak panaszkodni az államosítás ellen. E szakasznál nemcsak a nemzetiségeknek, de a felekezeteknek is fel kellett volna zúdulni ok, és én csodálkozom, hogy t. néppárti barátaim, (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások : Ki a barátja ?) képviselőtársaim közül egyedül Molnár János szólalt fel, s egyedül ő domborította ki a felekezeti álláspontot. (Mozgás és zaj.) Molnár János : Hiszen mi meg akartuk javítani a bizottságban ! Blahó Pál: Jobban kellett volna javítani ! Molnár János: Akartuk, de nem lehetett! Blahó Pál : Én azon a nézeten vagyok, hogy ennél a szakasznál nem egy napig, hanem három napig keUett volna kitartani, hogy a világ előtt, az ország előtt, és a ház előtt kimutassuk, mi minden van ebben a szakaszban, különösen, ha tekintetbe veszem Kaufmann Géza t. képviselőtársam tegnapi felszólását, a mely igazán nem volt katholikus, nem volt humánus. Mint paptól elvártam