Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-143

330 U3. országos ülés 1907 április 19-én, pénteken. volna, hogy hangoztassa az abszolút jogegyenlőséget, mert magyar szempontból is ez az igazán megkívánható. Mi nem vagyunk ellenségei a magyar szónak és a magyar nyelvű tanításnak, de, a mint Berzsenyi is mondta, minden nemzetet elsősorban a saját anyanyelvén lehet csak művelni és tanítani. Ezen érvelésem mellett az is szól, hogy az iskolában látjuk, hogy az anyanyelvükön oktatott gyermekek sokkal több eredményt mutatnak fel, mint a tiszta tót, román, német vidéken kizárólag magyarul tanított gyermekek, mert ha anyanyelvükön tanítják őket, sokkal könnyebben tanulnak, könnyebben fogják fel az előadottakat és sokkal többet sajátítanak el a magyar nyelvből is. Azért azt javasolom, t. ház, hogy a szakasznak harmadik bekezdése töröltessék. Mert a mi a fegyelmi eljárást illeti, az a többi szakaszokban annyira körül van irva és annyira világosan ki van domborítva, hogy feleslegesnek tartom a fegyelmi eljárás tekintetében már ebben a szakaszban intézkedni. A mi a negyedik bekezdést illeti (olvassa) : »Hogy forognak-e fenn fontos állami érdekek, annak mérlegelése a közigazgatási bizottság véleményének meghallgatása után a~ vallás- és közoktatásügyi miniszterhez tartozik«, ehhez a következő módosítást nyújtom be (olvassa) : »A miniszternek államsegélyt megvonó határozata ellen az 1890 : XXVI. t.-czikk rendelkezéseinek szem előtt tartásával a magyar kir. közigazgatási bíróság előtt panasznak van helye.« Elnök : Ki következik ? Raisz Aladár jegyző: Leítner Adolf! Leitner Adolf: T. képviselőház ! A t. vallásés közoktatásügyi miniszter ur nem egyenlő tárgyilagossággal bírálta Bozóky határozati javaslatát és a szőnyegen lévő törvényjavaslatot. Nevezetesen Bozóky t. kéjiviselőtársam határozati javaslatára azt mondta, hogy merő képtelenség, hogy ez a törvényjavaslat keretébe beilleszthető legyen, mert teljesen ellentétben áll a törvényjavaslattal magával; a jelen törvényjavaslat t. i. a hitfelekezeti iskolák segélyezését czélozza, holott Bozóky t. képviselőtársam határozati javaslata ennek épen az ellenkezőjét szándékolja. En igen köszönöm a t. kultuszminiszter urnak, hogy most nyíltan megmondja, hogy csakugyan ez a szándéka a törvény]avaslatnak. Ezt én már megmondottam az általános vita alkalmával. Mert ha jól értettem, a mit a t. miniszter ur mondott, hogy a javaslat a segélyezésről szól már czimében, hát ez tévedés, mert czimében csakis jogviszonyokról szól, ezek pedig nagyon jól rendezhetők akként is, ha kimondjuk, hogy az az iskolafentartó, a ki nem képes ezen törvénynek eleget tenni, zárja be az iskoláját, mert nem segítjük. Ez azonban, t. képviselőház, most nem képezi a diszkusszió tárgyát. Csak mellékesen érintettem, hogy rámutassak, hogy az a tárgyilagosság, a melylyel bírálja a törvényjavaslatot a t. kultuszminiszter ur, nem ugyanezen a vonalon halad. A 12. §. harmadik pontjára azt mondja, hogy nem szüntet meg semmi iskolát az állam még állami érdek szempontjából sem, csak a segélyt vonja meg. Ha pedig a segély megvonása után az iskolafentartó nem képes az iskolát fentartani, ez az ő hibája. Hát ez szerintem annyi, mintha azt mondanám, hogy én nem sértettem meg a személyes szabadságát valakinek azzal, a mikor erősen megkötöztem, hogy ne mozoghasson, mert hiszen nyitva hagytam az ajtót és az illető járhat-kelhet, ha neki ugy tetszik. A törvényjavaslat is ugyanezt teszi a midőn azt mondja, hogy én nem korlátozok senkit, csak olyan feltételeket határozok meg, a melyeknek az iskolafentartó eleget tenni nem tud. Azt mondja : én téged, iskolafentartó, nem korlátozlak, de tégy eleget a törvénynek. Természetes, hogy az illető iskolafentartó, nem tudván eleget tenni a követelményeknek, kénytelen az iskolát megszüntetni. Az általános vita folyamán rámutattam, milyen nagy hibája a törvényjavaslatnak, hogy ilyen esetekben nem intézkedik arról, mi történjék azzal a tanítóval, a ki az ilyen esetben állását veszti. De nemcsak e szakasz harmadik pontja, hanem a 13. §., valamint a 15. §. végpontja esetében is megtörténhetik, hogy a tanitó legkisebb hibája nélkül, sőt legnagyobb érdeme ellenére is elveszítheti állását. Elveszitheti egyenesen az államhatalom beavatkozása, illetve a jelen törvényjavaslat következtében. Mert nem kell mindig csak arra az esetre gondolni, mikor fontos állami érdekekből szünteti meg az állam az iskolát, vagy mikor a tanitó akként viselkedik, hogy bár nem ütközik a törvénybe, az állam nem hunyhat szemet viselkedésével szemben. De megfordítva is áll ez, hogy pl. egy nemzetiségi, iskolafentartó csupán azért, hogy szabaduljon a tani tójától, kinek hazafisága esetleg szálka a szemében, nem veszi igénybe az államsegélyt. Teszi ezt csupán azért, hogy a tanítójától megszabaduljon. Mert a mai törvények értelmében a tanítók egész életükre nyerik kinevezésüket és egyszerűen el nem bocsáthatók. Valósággal ugy történik tehát a dolog, a mint egyik t. képviselőtársam beszédében említette, hogy a gyékényt rántják el lábiür alól. T. képviselőház! A legprimitívebb jogrendszernek is alapelve hogy szerzett jogától senki meg nem fosztható. Már pedig én nem hiszem, hogy kétségbe lehessen vonni, hogy a tanitó joga szerzett jog. azt ő csak a törvény által statuált feltételek beálltával vesztheti el fegyelmi eljárás folytán, vagy más törvényes utón. Midőn tehát az iskolafentartónak magának nincs joga tanítóját elküldeni, ha ez a törvényes feltételeknek megfelel, miként idézheti elő az állam közvetve azt az igazságtalanságot, hogy a tanitó egyszerűen kenyerét veszítse ? Ez