Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-142

Í42. országos ülés 1907 április í8-án, csütörtökön. 307 igazgatási hatóságokhoz. Ez eddig is megvan, de törvényben nincsen meg, hanem tisztán a közigazgatási hatóságok tetszésétől függ, hogy behajtsák-e a rendes járandóságot vagy nem. A mi egyházmegyénkben pl. némely községben a hitfelekezeti község és a politikai község között békés egyetértés van és ott a politikai elöljáróság, a községi elöljáróság behajtja a rendes járandóságokat, igaz, hogy nem ingyen, hanem különösen a jegyző ezért magának bizonyos díjazást követel, 120 koronát, sőt nagyobb városokban sokkal nagyobb ez a dijazás, a mely megint az egyházközséget terheli. Miután ez a kötelessége nincs kimondva a törvényben, ő ezt a behajtást mintegy szívességnek tekinti és ezért magának a hitfelekezet részéről bizonyos díjazást köt ki. A hitfelekezet pedig, tudva, hogy ez a behajtási mód sokkal könnyebb és sokkal praktikusabb, rendesen díjazza a jegyzőt a rendes járandóságok behajtásáért. En azt hiszem, hogy akkor, ha a törvénynek az az intencziój mit pedig tagadni nem lehet, hogy tökéletesen biztosittassék a tanítói járandóságok rendes kifizetése, akkor azt hiszem, hogy nem lenne ezen intenczió ellenére egy olyan további bekezdés beszúrása ezen szakaszba, a mely jogot adna a hitfelekezetnek arra, hogy kérhesse az illető közigazgatási hatóságtól a rendes járandóságoknak is minden dijazás nélkül való behajtását és a mely egyszersmind ezen kötelességet is kikötné az illető közigazgatási hatóság irányában, természetesen föltételesen, hogy ne csorbítsuk a felekezet jogát. A mely felekezet és a mely egyházközség maga tudja és akarja behajtani, az hajtsa be maga a járandóságot, de joga legyen az egyházközségnek az illető közigazgatási hatóságtól kérni a behajtást, a közigazgatási hatóságoknak pedig kötelességük legyen ezen kérelemnek eleget tenni. Eddig ugyanis a kötelezettség csak a hátralékokra és nem a rendes járandóságokra vonatkozott. Azt hiszem, hogy ezekben megvilágítottam benyújtandó javaslatom indokait, a mely igy hangzanék (olvassa): »A 10. §. második bekezdése után egy harmadik bekezdés tétessék, a mely igy hangzik-: »Az iskolafentartó hitközség kérelmére a tanitó összes járandóságai, s a hitközség által beterjesztett kimutatás alapján a községi elöljáróság (városokban a tanács) hajtja be és szolgáltatja át az iskolafentartónak minden dijazás nélkül.« Kérem az igen t. kultuszminiszter urat és a t. házat, hogy méltóztassék ezen javaslatomat, a mely a törvény intenczióinak teljesen megfelel, elfogadni. Elnök: Csernoch János képviselő ur kivan szólni. Csernoch János: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Én Goldis László t. képviselőtársam módosítását feleslegesnek tartom, (Halljuk I Halljuk !) és pedig azon szempontból, mert ha a készpénzbeli járandóság nem fizettetik rendesen az iskolafentartó által, akkor az is hátralék és abban a kifejezésben, hogy a hátralékokat köteles a közigazgatási hatóság behajtani, ez is benfoglaltatik. Tehát akármilyen czimen keletkezik cvZ cl hátralék, akár készpénzfizetés czimén, akár pedig egyéb terménybeli járandóságokból származott legyen, az mindig hátralék, s akkor köteles azt a közigazgatási hatóság behajtani. Ezt azonban ugy állandósítani, a miként a t. képviselő ur indítványa hangzik, hogy mindig köteles legyen a közigazgatási hatóság ezen fizetéseket beszedni, ez, azt hiszem, átruházása volna annak az illetékességi körnek, a melylyel a helybeli iskolafentartó hatóság, mondjuk, az iskolaszék bir, a közigazgatási hatóságra, vagyis más szóval, hogy a közigazgatási hatóság rendesen gondoskodjék az ő fizetésükről. Ez nem lehet a törvény intencziój a és épen azért elengedőnek tartom azt az intézkedést, a mely a törvényjavaslatban foglaltatik és kérem annak változatlan elfogadását. (Helyeslés a baloldalon és jobbjelöl.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólam. Vertán Endre előadó: T. ház! (Halljuk!) Tisztelettel kérem, méltóztassék a szakaszt eredeti szövegében elfogadni. (Helyeslés balfelől.) Ez a 7-ik §-szal áll összefüggésben, és ennek talán nem egészen az a czélja, a mit Goldis László t. képviselőtársam megvilágított, hanem az, hony a tanítók nem kényszeríthetők arra, hogy a hátralékokat saját nevükben behajtsák ; tehát a tanitó ne álljon peres félként végrehajtató gyanánt feleivel, tanítványainak szüleivel szemben. Ez a jog van megvédve a törvényjavaslat ezen szakaszában, midőn ki van mondva, hogy ezen hátralékok az iskolaientartót illetik és ennek javára szedetnek be. A mi Goldis t. képviselőtársamnak azt a második kifogását illeti, hogy az összes járandóságokat kell beszedni, itt behajtási jogról van szó, már pedig csak a hátralékot kell behajtani, mert a mit önként fizet az illető, arra vonatkozólag a behajtás joga fel sem merülhet. Itt a törvény megadja azt a jogot, hogy ha önként nem fizet valaki, tehát hátralékban van, akkor a közigazgatási bizottság jogsegélyét vehesse igénybe, hogy behajthassa az összeget; ennek daczára azonban kötelezi az iskolafentartót arra, hogy tekintet nélkül a felek fizetésére, tekintet nélkül arra, hogy a behajtás szüksége felmerült-e vagy nem, hogy a behajtás eredményre vezetett-e vagy nem, a tanítónak a kellő javadalmazást kifizesse. Teljes preczizen van ez kifejezve a törvényjavaslatban és ezért kérem az eredeti szöveg elfogadását, Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Maga a szakasz nem lett megtámadva. Mindössze Goldis László képviselő ur uj harmadik bekezdést hozott javaslatba a tizedik szakaszhoz. Felteszem tehát elsősorban a kérdést: méltóztatik-e a 10. §-nak meg nem támadott bekezdéseit változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, ugy azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. 39*