Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-142

308 Í42. országos ülés 1907 április 18-án, csütörtökön. Felteszem most már a kérdést, méltóztatnak-e Goldis László t. kéjj viselő urnak javaslatát elfogadni, igen vagy nem ? Hammersberg László jegyző (olvassa a módosítást). Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e Goldis Lászó képviselő urnak most felolvasott javaslatát elfogadni, igen vagy nem 1 (Nem!) Kérem azokat, a kik azt elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Kijelentem, hogy a képviselőház Goldis László képviselő ur javaslatát nem fogadja el. Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Következik a 11. §. Raisz Aladár jegyző (olvassa a 11. §-t). Elnök : Kivan az előadó ur szólni ? Vertán Endre előadó : Nem ! Elnök : Az előadó ur nem kivan szólni. Raisz Aladár jegyző: Kaufmann Géza! Kaufmann Géza: T. képviselőház ! A11.f-ban a kántori és tanitói fizetés együttesen tanítói fizetésnek vétetik és ennek alapján remélheti a tanitó vagy kántortanító az ő fizetésének megállapítását, illetve kiegészítését. Igaz, hogy az én véleményem szerint is kívánatos volna méltányossági szemj>ontokból a kántori fizetést kikapcsolni a tanitói fizetésből, de ezt pénzügyi szempontokból megtenni nem lehet és erre vonatkozólag határozott és megnyugtató felvilágosításokat szolgáltatott már a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur. Tehát belenyugszom, valamint belenyugszik a képviselőháznak pártkülönbség nélkül minden tagja, a ki szivén hordozza a tanítók érdekeit és szeretné a kántortanítók javadalmazását olykép emelni, hogy a kántori fizetés az ő kántori működésüknek megfelelő díjazása maradna. Én nem találok semmi veszélyt a hitfelekezetekkel szemben addig, mig a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter iir ül a miniszteri székben, mert az ő meggyőződését és elveit erre vonatkozólag ismerem. A jövőie nézve azonban nekünk előrelátóknak kell lennünk és bizonyos megnyugtatásául a hitfelekezeteknek kívánatosnak tartanám, hogy egy módosítással fejezzük ki azt, hogy bár a kántori és a tanitói fizetés együttesen tanitói fizetésnek vétetik, illetve számíttatik, a kántori hányadnak a kántori jellege azért érintetlenül marad. Mert ha valamikor a közoktatásügyi kormányzat akár részleges, akár általános államosítással állna elő, könnyen azt mondhatná, hogy a kántori fizetés ezen törvényszakasz értelmében a tanitói fizetéssel együtt tisztán tanitói fizetésnek vétetett, tehát a kántori fizetés elillanik és elvész a hitközségekre nézve, azok teljesen pőrére vetkőzve maradnak kántori díjazás nélkül, és a hitfelekezeteknek külön kellene gondoskodniuk kántoraiknak illő díjazásáról. En tehát a törvény ezen szakaszának intenczióihoz képest is bátor vagyok azt javasolni és kérni a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, minthogy erre nézve az ő nézetét már a közös pártkonferencziából ismerem, hogy a törvényszakaszból ezt a szót: »veendők«, cseréljük fel ezzel a szóval: »számitandók«. Az utolsó sorban ez a kifejezés : »együttesen számított fizetés«, úgyis szerepel a szakaszban. Ez a szó : »számitandó«, t. i. egy kissé lazább kifejezés és jobban megengedi, hogy a kántori és tisztán tanitói fizetés nem minősíttetik egy jellegűnek, a »veendő« szó pedig inkább kifejezi azt, hogy a kántori fizetés beleolvad a tanitói fizetésbe. Ezt a kis aggályt megszüntetni ezen szócserével igen tanácsos és kívánatos volna. Javaslom továbbá, hogy ezen szó után: »veendők«, illesztessék bele a kántori fizetésnek kántori jellegét megóvandó, a következő módosítás : »a kántori jelleg érintése nélkül«. Az én módositásom szerint tehát a szakasz így hangzanék : »Ha a hitfelekezeti elemi népiskola tanítója az 1868. évi XXXVIII. t.-czikkl41. §-a harmadik bekezdése értelmében kántori teendőt is végez, a tanitói alapfizetés megállapításakor a jelen törvény 2. §-ában megállapított legkisebb alapfizetés erejéig a tanitói és kántori járandóságok együttesen tanitói fizetésnek számitandók, de a kántori jelleg érintése nélkül, és ennélfogva a nyugdíjjogosultság stb.« Az eredeti szöveg innen kezdve megmaradna. Kérem ezen módosításomhoz a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak szíves hozzájárulását és ezen hozzájárulás alapján a háznak kedvező határozatát. (Helyeslés.) Ráth Endre jegyző: Csernoch János! Csernoch János: T. képviselőház! A törvényj avaslatnak ezen szakasza megszüntet egy méltánytalanságot, a mely eddig a kántortanítókat sújtotta, t. i. az ő kántori fizetésük a nyugdíjnál nem volt beszámítható. Ezért a törvényjavaslatnak ezen intézkedése általános megelégedéssel fogadtatott. Sajnos, hogy az ország pénzügyi helyzetére való tekintetből nem voltunk azon helyzetben, hogy tovább is sürgessük, hogy a kántori fizetés bele ne számittassék a tanitói fizetésbe, de kénytelenek voltunk meghajolni azon érvek előtt, melyeket a t. kultuszminiszter ur a közoktatásügyi bizottságban előadott, különösen midőn egyszer kilátásba helyezte azt, hogy a stólát talán ki lehetne kapcsolni azon jövedelmekből. A stóla mennyisége iránti számitások azonban oly nagy összeget vetettek fel, hogy az ország pénzügyi helyzetére való tekintetből ebbe bele nem mehetett. Kénytelenek voltunk tehát belenyugodni a törvényjavaslatnak ezen intézkedésében. Mindazonáltal magam is osztom azokat az aggályokat, miket az én t. képviselőtársam, Kaufmann Géza ur előbb előadott és hozzájárulok az ő indítványához, de egy módosítással. Ö fel akarja tüntetni egészen külön, hogy a kántori jövedelemnek az illető hitfelekezetre egé-